Obelusz
Az obelusz egy kodikológiai és tipográfiai kifejezés, amely egy történelmi jegyzetre utal, amelynek ma három megjelenési formája van:
- Osztás jel ÷
- Kereszt jel †
- Kereskedelmi mínusz jel ⁒ (nem összekeverendő a százalék jellel!)
Az "obelusz" szó az ógörög ὀβελός (obelosz) szóból származik, kihegyezett botot, nyársat vagy hegyes oszlopot jelent.[1] Azonos az obeliszk szó gyökerével.[2]
A matematikában az első szimbólumot főleg az angol nyelvű országokban használják az osztás matematikai műveletének ábrázolására, és obelusznak hívják.[3] Szövegek szerkesztésében a második szimbólum, más néven tőrjel †, a hibás vagy kétes tartalom jelzésére szolgál;[4][5] vagy referenciajelként vagy lábjegyzetjelzőként.[6] Különféle speciális kontextusokban más felhasználási területei is vannak.
Használata szöveges megjegyzésekben[szerkesztés]
A modern tőrszimbólum az obelusz egy változatából származik, amelyet eredetileg sima vonal (−) vagy egy vagy két pontból álló vonal ábrázolt ⨪ ÷.[7] Vasból készült sütőnyársat, nyílvesszőt vagy dárda hegyes végét jelképezte,[8] ami a kétes anyag felnyársalását vagy kivágását szimbolizálta.[9]
Eredetileg az ókori kéziratokban egy ilyen jelet (vagy egy egyszerű vonalat) használtak a hamisított vagy hamisnak vélt részek jelölésére; az ilyen széljegyzetek hozzáadásának gyakorlata obelizmus néven vált ismertté. A tőr szimbólum †, más néven obeliszk, az obeluszból származik, és ma is használják erre a célra.
Az obeluszról úgy vélik, hogy a homéroszi tudós, Zenodotosz találta ki mint a szerkesztési szimbólumok rendszerének egyik tagját. Ezek a homéroszi eposzok kézirataiban[9] a kérdéses vagy hibás szavakat vagy szövegrészeket jelölték. A rendszert tovább finomította tanítványa, bizánci Arisztophanész, aki először vezette be a csillagot, és egy ⊤-ra emlékeztető szimbólumot használt az obeluszra; végül pedig Arisztarkhosz, akiről az Arisztarkhosz-féle szimbólum nevet kapta.[10][11]
A matematikában[szerkesztés]
Az obelusz vízszintes vonalat, fölötte és alatta ponttal (÷) először Johann Rahn svájci matematikus használta az osztás szimbólumaként Teutsche Algebra című könyvében 1659-ben. Ebből született a modern matematikai szimbólum ÷, amelyet az angol nyelvű országokban osztásjelként használnak.[12][13] Ez a használat, bár az angol nyelvű országokban elterjedt, nem univerzális és nem ajánlott: az ISO 80000-2 szabvány a matematikai jelölésekre csak a szoliduszt (/) vagy a tört sávot ajánlja az osztáshoz, vagy a kettőspontot (:) arányokhoz; azt mondja ki, hogy a ÷ jelet „nem szabad használni” az osztásra.[14]
Az obelusznak ezt a formáját időnként a kivonás matematikai szimbólumaként is használják Észak-Európában; Európa bizonyos részein (beleértve Norvégiát és egészen a közelmúltig Dániát is).[15] Olaszországban, Lengyelországban és Oroszországban ezt a jelölést a mérnöki szakokban néha értéktartomány jelölésére használják.[16]
Egyes kereskedelmi és pénzügyi dokumentumokban, különösen Németországban és Skandináviában, az obelusz egy másik formája – a kereskedelmi mínusz jel – az osztási művelet negatív maradékának jelzésére szolgál.[17][18]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ szerk.: R. E. Allen: The Concise Oxford Dictionary, 817. o. (1993. április 25.)
- ↑ szerk.: R. E. Allen: The Concise Oxford Dictionary, 816. o. (1993. április 25.)
- ↑ Weisstein: Division (angol nyelven). mathworld.wolfram.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 26.)
- ↑ Wolf, Friedrich August. Prolegomena to Homer, 1795 ford.: Anthony Graton:. Princeton University Press, 63, 202–203. o. (2014. április 25.). ISBN 9781400857692
- ↑ Howatson, M. C.. Obelos, The Oxford Companion to Classical Literature. Oxford University Press (2013. április 25.). ISBN 9780191073014
- ↑ The Chambers Dictionary. Allied Publishers, 1117. o. (1998. április 25.). ISBN 9788186062258
- ↑ Merriam-Webster's collegiate dictionary. Merriam-Webster, Inc, 855. o. (2003). ISBN 978-0-87779-809-5 „obelos.”
- ↑ szerk.: William Harrison Ainsworth: The New monthly magazine. Chapman and Hall, 1. o. (1862)
- ↑ a b Harold P. Scanlin.szerk.: Alison Salvesen: A New Edition of Origen's Hexapla: How It Might Be Done, Origen's Hexapla and fragments: papers presented at the Rich Seminar on the Hexapla, Oxford Centre for Hebrew and Jewish Studies, 25th-3rd August. Mohr Siebeck, 439. o. (1998). ISBN 978-3-16-146575-8
- ↑ Paul D. Wegner. A student's guide to textual criticism of the Bible. InterVarsity Press, 194. o. (2006). ISBN 978-0-19-814747-3
- ↑ George Maximilian Anthony Grube. The Greek and Roman critics. Hackett Publishing, 128. o. (1965). ISBN 978-0-87220-310-5
- ↑ Math Words, pg 7. Math Words Alphabetical Index. [2011. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
- ↑ Division. www.mathsisfun.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 26.)
- ↑ ISO 80000-2, Section 9 "Operations", 2-9.6
- ↑ A history of mathematical notations (two volumes bound as one), Dover, <https://books.google.com/books?id=fNVYTRBTIJ8C&pg=PA270>. Reprint of 1928 edition.
- ↑ 6. Writing Systems and Punctuation, The Unicode® Standard: Version 10.0 – Core Specification. Unicode Consortium, 280, Obelus. o. (2017. június 1.)
- ↑ Johann Philipp Schellenberg. Kaufmännische Arithmetik oder allgemeines Rechenbuch für Banquiers, Kaufleute, Manufakturisten, Fabrikanten und deren Zöglinge, 213. o. (1825. április 25.)
- ↑ Leif Halvard Silli: Commercial minus as italic variant of division sign in German and Scandinavian context. Unicode.org. [2019. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Obelus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.