Ugrás a tartalomhoz

Nílusi tilápia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nílusi tilápia
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Labroidei
Család: Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae)
Alcsalád: Pseudocrenilabrinae
Nem: Oreochromis
Faj: O. niloticus
Tudományos név
Oreochromis niloticus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nílusi tilápia témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi tilápia témájú médiaállományokat és Nílusi tilápia témájú kategóriát.

A nílusi tilápia (Oreochromis niloticus) a sugarasúszójú halak osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak és Közép-Afrika folyói, mocsarai. Nagy számban tenyésztik Izraelben, a Yarkon folyóban és néhány más, trópusi területen is. Magyarországon 1958-tól jelent meg. A halakkal találkozhatunk a Fővárosi Állatkertben, a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben és a makádi tógazdaságban is. Európaszerte tenyésztik ízletes húsa miatt.

Megjelenése

[szerkesztés]

Teste magas, oldalról lapított. Farokúszója nem villás, a széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú. Az oldalvonala a sügérfélékhez és díszsügérfélékhez hasonlóan a test felső részén húzódik, rajta 31-35 jól fejlett pikkely található. Testszíne a hátán sötétebb, az oldalain világosabb, általában olajzöld, sötétebb sávokkal, a hasa fehéres. Kopoltyúja tájékán fekete foltok láthatók. Uszonyai világosszürkék. Végleges testhossza elérheti a 60 cm-t, de fogságban ritkán haladják meg a 30 cm-t.

Életmódja

[szerkesztés]

Mindenevő, különösen kedveli az algát és egyéb növényi alapú élelmet, de a gilisztát és egyéb állati eredetű táplálékot is elfogad. Békés természetű, nagy halakkal jól tartható. A hímek a szaporodási időszakban verekedhetnek.

Szaporodása

[szerkesztés]

Igénytelen, szapora faj. Már fél évesen ivarérett, a párok ívás előtt 5–8 cm mély árkot készítenek. Az ikrák száma több száz is lehet. A nőstény a szájában kelti ki a fiatalokat, melyek kb. 5 hetesen kirajzanak és önálló életet kezdenek. Az ivadékok gyorsan fejlődnek.

Tartása

[szerkesztés]

Trópusi eredetű faj, amely minimum 16-18 Celsius-fokos vizet kedveli, de megél az ennél melegebb vízben is, a vízminőségre sem érzékeny. A víz sótartalmának változásait jól tűri, a félsós és édesvizekben egyaránt életben marad.

Kereskedelemben viszonylag ritkán kapható hatalmas mérete miatt, de néha találkozhatunk rózsaszínű tenyészváltozatával az állatkereskedésekben is.

Források

[szerkesztés]