Nyírő Lajos
| Nyírő Lajos | |
 | |
| 90. születésnapi köszöntésén | |
| Született | 1921. január 21.[1] Kesztölc[1] |
| Elhunyt | 2014. november 3. (93 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Nyírő András |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem Lenin Intézete (–1952) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírő Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nyírő Lajos (eredetileg: Nebehaj Lajos[2]) (Kesztölc, 1921. január 21. – Budapest, 2014. november 3.) irodalomtörténész, esztéta.
Élete
[szerkesztés]Édesapja bányász volt. Hároméves volt, amikor az egész család emigrált Franciaországba 1924-ben, ahonnan apja csatlakozott a Franco elleni nemzetközi csapatokhoz. Az elemi iskola elvégzését követően még gyerekként bányásznak állt. 1941–42 között Berlinben éltek, majd Franciaország elestét követően hazatelepültek. Magyarországon 1943–47 között különböző gyárakban segédmunkásként dolgozott. 1946-ban az ELTE munkásegyetem elvégzésével lehetősége lett továbbtanulni: 1948-ig az ELTE bölcsészkarán francia-orosz szakra járt, majd ösztöndíjjal a Szverdlovszki Egyetem (ma: Uráli Állami Egyetem, Jekatyerinburg) orosz nyelv és irodalom szakán tanult, végül 1952-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Lenin Intézetben. 1954-től tanársegéd, majd az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában (ma: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet) dolgozott. 1959 végéig az akadémia személyzeti főosztályának vezetője volt.[2]
Szakmai pályafutása
[szerkesztés]1961-es megalakulásától kezdve 1988-es nyugdíjazásáig az irodalomelméleti osztály vezetője volt.[3] A Kritika folyóirat szerkesztőbizottságának 1965–72 között volt tagja. Oroszlánrésze volt az irodalomtudományi elmélet rangjának elismertetésében.[4] Foglalkozott az információelmélet társadalomtudományokban való térhódításával, Kibernetika és művészet címmel írt tanulmányt, ami szlovákul is megjelent.[2] Támogatta Horváth Iván irodalomtörténész 1970-es években zajló, a magyar irodalomtörténet adatainak számítógépes feldolgozására irányuló törekvéseit.[5] Az 1960-as évek közepétől szerkesztette az Irodalomtudomány című kollektív tanulmánykötetet, ami 1970-re jelent meg és 20. századi irodalomtudományi iskolákat és módszereket mutat be. 1969-ben védte meg Az irodalmiság problémája az irodalomtudományban című kandidátusi disszertációját. 1981-ben jelent meg Veres Andrással közösen szerkesztett A marxista irodalomelmélet története c. kötete. 1988-ban ment nyugdíjba.[2]
Kilencvenhárom évesen teljes szellemi és testi frissességben hunyt el.[4]
Fia Nyírő András újságíró, internetes szakember, az INteRNeTTo és az Index.hu alapító-főszerkesztője.[5]
Művei
[szerkesztés]- Adatok az orosz forradalmi demokraták múltszázadi magyarországi fogadtatásához – 1959, tanulmány
- A szocializmus irodalma – 1966, szerk.
- Irodalomelmélet – korszerű művészet – 1967
- Irodalomtudomány – 1970 (szerk.)
- Az irodalmiság problémája az irodalomtudományban – 1969, kandidátusi disszertáció
- Jeltudomány és irodalomtudomány – 1973, Helikon különszám, bevezető
- A mű jelentése és kompozíciója – 1979, tanulmány a Szemiotika és művészet c. kötetben
- Az irodalomtudomány mint metatudomány – 1980
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2024. október 5.)
- ↑ a b c d Nyírő Lajos: Nyírő Lajos. Kesztölc város honlapja (2016. február 19.) arch
- ↑ Veres András: Nyírő Lajos emlékezete. Irodalomtudományi Intézet honlapja (2014. november 16.) (Hozzáférés: 2018. október 5.) arch
- ↑ a b Veres András: Nyírő Lajos halálára. Nol.hu (2014. november 12.) (Hozzáférés: 2018. október 6.)
- ↑ a b Bellai László: „Nincs média tovább, hanem bejáratok vannak az univerzumba” – Interjú Horváth Ivánnal. MODEM - médiatörténet (2016. március 21.) (Hozzáférés: 2018. október 6.) arch