Nyírő Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyírő Lajos
90. születésnapi köszöntésén
90. születésnapi köszöntésén
Született 1921. január 21.
Kesztölc
Elhunyt 2014. november 3. (93 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Nyírő András
Foglalkozása irodalomtörténész
Iskolái Lenin Intézet (–1952)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírő Lajos témájú médiaállományokat.

Nyírő Lajos (eredetileg: Nebehaj Lajos[1] Kesztölc, 1921. január 21. - Budapest, 2014. november 3.[2]) irodalomtörténész.

Élete[szerkesztés]

Édesapja bányász volt. Hároméves volt, amikor az egész család emigrált Franciaországba 1924-ben, ahonnan apja csatlakozott a Franco elleni nemzetközi csapatokhoz. Az elemi iskola elvégzését követően még gyerekként bányásznak állt. 1941–42 között Berlinben éltek, majd Franciaország elestét követően hazatelepültek. Magyarországon 1943–47 között különböző gyárakban segédmunkásként dolgozott. 1946-ban az ELTE munkásegyetem elvégzésével lehetősége lett továbbtanulni: 1948-ig az ELTE bölcsészkarán francia-orosz szakra járt, majd ösztöndíjjal a Szverdlovszki Egyetem (ma: Uráli Állami Egyetem(wd), Jekatyerinburg) orosz nyelv és irodalom szakán tanult, végül 1952-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Lenin Intézetben. 1954-től tanársegéd, majd az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában (ma: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet) dolgozott. 1959 végéig az akadémia személyzeti főosztályának vezetője volt.[1]

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

1961-es megalakulásától kezdve 1989-es nyugdíjazásáig az irodalomelméleti osztály vezetője volt.[2] A Kritika folyóirat szerkesztőbizottságának 1965–72 között volt tagja. Oroszlánrésze volt az irodalomtudományi elmélet rangjának elismertetésében.[3] Foglalkozott az információelmélet társadalomtudományokban való térhódításával, Kibernetika és művészet címmel írt tanulmányt, ami szlovákul is megjelent.[1] Támogatta Horváth Iván irodalomtörténész 1970-es években zajló, a magyar irodalomtörténet adatainak számítógépes feldolgozására irányuló törekvéseit.[4] Az 1960-as évek közepétől szerkesztette az Irodalomtudomány című kollektív tanulmánykötetet, ami 1970-re jelent meg és 20. századi irodalomtudományi iskolákat és módszereket mutat be. 1969-ben védte meg Az irodalmiság problémája az irodalomtudományban című kandidátusi disszertációját. 1981-ben jelent meg Veres Andrással közösen szerkesztett A marxista irodalomelmélet története c. kötete. 1988-ban ment nyugdíjba.[1]

Kilencvenhárom évesen teljes szellemi és testi frissességben hunyt el.[3]

Fia Nyírő András újságíró, internetes szakember, az INteRNeTTo és az Index.hu alapító-főszerkesztője.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Adatok az orosz forradalmi demokraták múltszázadi magyarországi fogadtatásához - 1959, tanulmány
  • A szocializmus irodalma - 1966, szerk.
  • Irodalomelmélet - korszerű művészet - 1967
  • Irodalomtudomány - 1970 (szerk.)
  • Az irodalmiság problémája az irodalomtudományban - 1969, kandidátusi disszertáció
  • Jeltudomány és irodalomtudomány - 1973, Helikon különszám, bevezető
  • A mű jelentése és kompozíciója - 1979, tanulmány a Szemiotika és művészet c. kötetben
  • Az irodalomtudomány mint metatudomány - 1980

Források[szerkesztés]

  1. a b c d Nyírő Lajos: Nyírő Lajos. Kesztölc város honlapja (2016. feb. 19.)
  2. a b Veres András: Nyírő Lajos emlékezete. Irodalomtudományi Intézet honlapja (2014. nov. 16.) (Hozzáférés: 2018. okt. 5.)
  3. a b Veres András: Nyírő Lajos halálára. Nol.hu (2014. nov. 12.) (Hozzáférés: 2018. okt. 6.)
  4. a b Bellai László: „Nincs média tovább, hanem bejáratok vannak az univerzumba” – Interjú Horváth Ivánnal. MODEM - médiatörténet (2016. márc. 21.) (Hozzáférés: 2018. okt. 6.)