Nyugati homlokjegyestücsök

Nyugati homlokjegyestücsök
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Valódi tücskök (Gryllidae);
Nem:	Modicogryllus;
Tudományos név
	Modicogryllus frontalis; (Fieber, 1844)
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati homlokjegyestücsök témájú kategóriát.

A nyugati homlokjegyestücsök (Modicogryllus frontalis) a valódi tücskök családjába tartozó, Eurázsiában honos tücsökfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A nyugati homlokjegyestücsök testhossza a hím esetében 11-12 mm, a nőstény 12-13 mm, ehhez jön még a 6-8 mm-es tojócső. Színe sötétbarna vagy barnásfekete. Teste finoman szőrözött, ettől szürkésen csillog. Fényes fekete fején a szemek között egy vízszintes, vékony, sárgás csík húzódik. A fej hátsó részén további, sorba rendeződő, szabálytalan, világos foltok lehetnek. A szárnyak többnyire kb. a potroh feléig érnek, de néha a végét is elérhetik. A szárny szélei világosabb szürkék. Hátsó szárnyai általában visszafejlődtek, de ritkán túlhaladhatják az elülső szárnyakat is, ekkor a tücsök röpképes. A tojócső egyenes, a legvége lándzsaszerűen kiszélesedik.

Egyedül a hím nem ciripel, csak ha másik hímmel találkozik vagy nősténynek udvarol. A halk udvarlási ének egy 0,4-0,6 másodpercenként megszakított zizegő hangból áll, amelyet 1-5 hangosabb kattogás szakít meg. A rivalizáló hímek akár 25 syllabusból álló éneket is előadhatnak, amely kétféle syllabusból áll, tiszta hangúból és rövidebb, zajos hangzásúból.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Leginkább a bordói tücsökre hasonlít, de az világosabb színű és szárnyai hosszabbak. A házi tücsök jóval világosabb. Az erdei tücsök inkább barna és szemei között nincs jegy.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, Dél-Franciaországtól egészen Mongóliáig. Kelet- és Délkelet-Európában a leggyakoribb. Magyarországon viszonylag ritka, főleg az Alföldön fordul elő.

Életmódja[szerkesztés]

Meleg, száraz, ritkás vegetációjú gyepekben, pusztákon, sziklagyepekben, kőbányákban, szőlőkben, vasúti töltéseken található meg. Éjjel aktív, nappal talajrepedésekben, kövek alatt rejtőzik.

Kifejlett egyedeivel áprilistól szeptemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba rakja petéit, ahol azokból még abban az évben kikelnek a lárvák és vagy végső lárvastádiumban vagy már imágóként áttelelnek.

Magyarországon nem védett.