Ugrás a tartalomhoz

Novara (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Novara
Novara címere
Novara címere
Novara zászlaja
Novara zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióPiemont
MegyeNovara (NO)
PolgármesterSilvana Moscatelli
VédőszentGaudentius of Novara
Irányítószám28100
Körzethívószám0321
Forgalmi rendszámNO
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség101 257 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1 018 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság162 m
Terület103,02 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 8° 37′ 12″45.450000°N 8.620000°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 8° 37′ 12″45.450000°N 8.620000°E
Elhelyezkedése Novara térképén
Elhelyezkedése Novara térképén
Novara weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Novara témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Novara (piemonti nyelven Noara, lombard nyelven Nuara) egy 104 835 lakosú település a Piemont régióban. Az azonos nevű megye székhelye. Torino után a régió második legnépesebb városa. Az agglomerációt is figyelembe véve lakosainak száma eléri a 181 ezer főt. A Milánót, Torinót és Genovát Svájccal összekötő útvonalak kereszteződésénél fekszik.

A város szimbóluma a San Gaudenzio-bazilika 122 méter magas kupolája.

Fekvése

[szerkesztés]
Rizsföldek Novara határában

Milánótól 49, Torinótól 95, Vercellitől 23 km-re helyezkedik el. Folyói az Agogna és a Terdoppio.

A terület jellegzetessége a teraszos rizstermelés.

Történelem

[szerkesztés]

Novarát i. e. 89-ben alapították. A római korban neve Nubliaria volt, ami „köddel körülvett"-et jelent. 386-ban Magnus Maximus leromboltatta, amiért riválisát, II. Valentinianust támogatta. A várost I. Theodosius római császár építtette újjá. 405-ben Radagais, majd 452-ben Attila is kirabolta.

Kövér Károly uralkodása alatt vált grófsággá a novarai terület. A város fejlődésnek indult, és szabad városi rangot kapott. 1110-ben V. Henrik meghódította és elpusztította. 1167-ben a Lombard Liga tagja volt.

A 12. század végére a Viscontiak, majd a Sforzák kezébe került, a Milánói Hercegség részeként. A „második itáliai háború” során 1500-ban Novara ostrománál esett francia fogságba árulás révén Milánó hercege, Ludovico „il Moro” Sforza. A cambrai-i liga háborúi során, 1513-ban Ludovico fia, Massimiliano Sforza herceg az ostromló franciák elől Novarában sáncolta el magát, svájci zsoldos csapatok mentették fel a novarai csatában (1513. június 6.).

1706-ban Novarát elfoglalták a savoyai csapatok, majd az utrechti békeszerződés értemében a Milánói Hercegséggel együtt a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. 1734-ben a Savoyai-házból származó III. Károly Emánuel foglalta el, aki 1735-ben a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolta.

A város délkeleti határában (Bicocca városrész közelében) zajlott le 1849. március 23-án a novarai csata, amelyben Radetzky császári tábornagy csapatai döntő vereséget mértek Károly Albert szárd–piemonti király erőire. 1859-ben megszületett Novara megye, amely akkoriban magába foglalta még a jelenlegi Vercelli, Biella és Verbano-Cusio-Ossola megyéket is.

Látványosságok

[szerkesztés]
A San Gaudenzio kupolája

Legfontosabb épületei a Piazza della Repubblica körül találhatók. Fontos műemlék a Broletto reneszánsz udvara 15. századi, vörös téglából épült árkádjaival. A Broletto Novara szabad város politikai életének színtere volt, majd a börtönnek, később kézműves szövetségeknek adott otthont. Ma múzeum régészeti és művészeti gyűjteménnyel. A Dóm a tér szemközti oldalán emelkedik, belseje reneszánsz festményekkel díszített. Tervezője ugyanaz az Antonelli, aki a torinói Mole Antonelliana építésze is volt. A 19. században épült egy római katedrális romjain, amelynek maradványait ma is felfedezhetjük a harangtoronyban, vagy a San Siro kápolnában. A Dóm előtt áll a keresztelőkápolna, amely a város legrégebbi épülete.

Pár utcával távolabb találhatjuk a San Gaudenzio-bazilikát, a város jelképét. A bazilika Novara legmagasabb pontján épült 1577 és 1690 között. Legfontosabb építészeti eleme a 122 méter magas kupola, amelyet az 1870-es években építettek hozzá a már létező templomhoz. A San Marco-templom Lorenzo Binaghi tervei alapján épült egy korábbi, ugyancsak Szent Márknak szentelt templom helyén. Alapkövét Carlo Bascapè érsek rakta le, 1607-ben. A templom egyhajós, amelyből oldalkápolnák nyílnak. Kupolája négyszög alapú.

Források

[szerkesztés]
  • Eyewitness Travel Guides, Italy, 2004, 219. o.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Novara című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]