Nofermaat
| Nofermaat | ||||
|
Nofermaat (nfr-m3ˁ.t,[1] „az igazság szép”, „Maat szép” vagy „Tökéletes igazság(gal)”) ókori egyiptomi herceg és vezír a IV. dinasztia idején; valószínűleg Sznofru fáraó fia, Hufu testvére, és Hemiunu vezír apja. Címei: „a király legidősebb fia”, „vezír”.[2]
Sírja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nofermaat egyike Sznofru számos családtagjának, akiket Meidúmban temettek el, a Sznofru-piramistól északra fekvő 16-os masztabasírba. A sír vályogtéglából épült, belső falait mészkővel rakták ki és a mindennapi életből vett jelenetekkel díszítették. Keleti felének déli részén Nofermaat, északi részén felesége, Itet (vagy Atet) kápolnája áll, mindkettőnek nyugati végében álajtó. A sír díszítésének különleges technikájáról ismert: a szobrászok mélyen a kőbe vésett képeket faragtak, melyeket aztán színes pasztával töltöttek ki. A munkaigényes folyamat során a paszta hajlamos volt megszáradni, repedezni és leperegni,[3] valószínűleg ez vezetett odáig, hogy a munkások felhagytak ezzel a technikával, bár gyönyörű élénk képeket eredményezett. Jelenleg ez az egyetlen ismert sír, melynek dekorációja így készült.[4] A díszítést állítólag maga Nofermaat tervezte. A sírt Flinders Petrie tárta fel 1892-ben.
Itet kápolnájában találta Auguste Mariette és Luigi Vassalli a Meidúmi ludak néven ismert jelenetet 1871-ben, és Vassalli távolította el a falról, majd a Bulaq Múzeumban újra összeillesztették. Ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található (JE 34571/ CG 1742).[5] A képen hat lúd látható, három jobbra, három balra néz, mindkét oldalon az egyik lúd csipeget, a másik kettő felemelve tartja a fejét. A három lúd valójában sok ludat jelképez, ahogy az egyiptomi írásban a három a többes szám jele. A madarak tollazatában eltérések láthatóak, ami megtöri a jelenet szimmetriáját. A képet az egyiptomi művészet egyik kiemelkedő alkotásának tartják.[4][6] Francesco Tiradritti 2015-ben a LiveScience-en publikálta kutatási eredményét, mely szerint a festmény 19. századi hamisítvány, amelyet talán Vassalli készített.[6][7][8] Tiradritti állításával Zahi Hawass és más egyiptomi hatóságok nem értenek egyet.[6]
A meidúmi ludak
A meidúmi ludak
A meidúmi ludak
A meidúmi ludak – részlet
Itet sírkamrájának díszítése
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Valószínűleg Sznofru legidősebb fia volt. Sírjának ábrázolásairól tizenöt gyermeke ismert. Felnőttként ábrázolják Hemiunu, Iszu, Teta, Hentimeres nevű fiait, valamint Dzsefatszen és Iszeszu nevű leányait; gyermekként ábrázolják Itiszen, Inkaef, Szerfka, Wehemka, Sepszeszka, Kahent, Anhherseretef, Anhherfenedzsef nevű fiait és Pageti nevű lányát.[9] Hemiunu nevű fia valószínűleg az azonos nevű vezírrel azonos.[10] Egyik testvérének, Nofretkau hercegnőnek volt egy Nofermaat nevű fia, aki szintén vezír lett.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.196
- ↑ Dodson, Aidan (2004). The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. ISBN 0-500-05128-3.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó), p.60 - ↑ The Egyptian Museum in Cairo: a walk through the alleys of ancient Egypt, by Farid Atiya, Abeer El-Shahawy, Farid S. Atiya, page 71
- 1 2 Tiradritti,F. (editor), Egyptian Treasures from the Egyptian Museum in Cairo. Harry N. Abrams Inc. 1999, pp. 60-61, ISBN 0-8109-3276-8
- ↑ Meidum Necropolis
- 1 2 3 El-Aref, Nevine (2015. április 9.). "Controversy over the Meidum Geese". Al-Ahram Weekly. Cairo. 2018. február 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. szeptember 28..
{{cite news}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó) - ↑ Owen, Jarus (2015. március 31.). "Shocking Discovery: Egypt's 'Mona Lisa' May Be a Fake". LiveScience. Hozzáférés: 2015. szeptember 28..
- ↑ "Archivált másolat". 2015. október 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. február 17..
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Dodson & Hilton, pp.52-53, 56-61
- ↑ Dodson & Hilton, p.57
- ↑ Dodson, Aidan and Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. 2004. ISBN 0-500-05128-3, pp.52-53, 56-61
