Niña (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Niña
A Niña 1900-as ábrázolása
A Niña 1900-as ábrázolása
Hajótípus karavella
Tulajdonos Juan Niño
Pályafutása
Vízre bocsátás 1492 előtt
Sorsa ismeretlen
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 50-60 t
Hossz 15 m
Szélesség 4,8 m
Merülés 2 m

Legénység 24 fő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Niña témájú médiaállományokat.

A Niña vagy La Niña (spanyolul: kislány) egyike volt Kolumbusz Kristóf három hajójának, amikor 1492-ben felfedezte Amerikát.

Története[szerkesztés]

A karavella típusú vitorlás hivatalos neve Santa Clara volt (a korabeli spanyol hajók általában női szentek nevét kapták), de szinte mindenütt La Niña-ként hivatkoztak rá; feltehetően tréfás utalásként tulajdonosára, a mogueri Juan Niñóra.[1] A mediterrán vizekre épült kis kereskedőhajó volt. Pontos méretei ismeretlenek, de Michele de Cuneo, aki a második útjára elkísérte Kolumbuszt, azt írta, hogy a Niña körülbelül 60 tonnás volt, vagyis átlagos méretű karavellaként 15 méter hosszú lehetett a törzse.[2] Többnyire háromárbocosként ábrázolják, de arra is van utalás, hogy négyárbocos lehetett.[3] Eredetileg latinvitorlázata volt (caravela latina), de az expedíció előtt a Kanári-szigeteken keresztvitorlázatot (caravela redonda) szereltek rá, ami jobban megfelelt a nyílt óceáni viszonyoknak.[4]

Kolumbusz első útján a másik két hajóval (a Santa María karakkal és Pinta karavellával) együtt 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből, fedélzetén 24 emberrel. Kapitánya Vicente Yáñez Pinzón volt. Augusztus 12-én megálltak Las Palmas-ban a Kanári-szigeteken, majd nyugat felé folytatták útjukat. Legközelebb 1492. október 12-én láttak földet, amikor elérték a Bahamákat. 1492 karácsonyán a Santa María zátonyra futott; onnantól Kolumbusz átköltözött a Niñára. 1493 február 14-én, útban hazafelé, az Azori-szigeteknél egy vihar miatt elszakadt a Pintától és majdnem felborult. Végül március 4-én érkezett meg Lisszabonba, onnan pedig március 15-én ért vissza Palosba.[5] A legénység többnyire a fedélzeten aludt, de a visszaúton eltanulták az indiánoktól a függőágy használatát.[3]

Kolumbusz a második útján a jókora, 17 hajót számláló flottából ismét a kis Niñát választotta zászlóshajójának, amelynek a fele részét meg is vásárolta. 1493 szeptemberében indultak Hispaniolába, az út során feltérképezték Kuba déli partjait. Később, 1495-ben a Niña volt az egyetlen spanyol hajó, amelynek sikerült átvészelnie egy hurrikánt. 1496-ban visszatért Spanyolországba.

Ezután egy Rómába tartó útján, miután kifutott a szardíniai Cagliari kikötőjéből, kalózok fogták el és Pula mellé vitték. A kapitánynak és néhány emberének sikerült megszöknie. Elloptak egy csónakot, és a Niñához eveztek, majd visszatértek vele Cadizba.

1498-ban Kolumbusz harmadik útja előtt felderítőként Hispaniolába vitorlázott. 1500-ban Santo Domingo kikötőjében állt, majd 1501-ben a ma Venezuelához tartozó Cubagua szigetére szállított árut. Ez volt az utolsó feljegyzés a hajóról, további sorsa ismeretlen.[6]

A Niña Kolumbusz parancsnoksága alatt legalább 46 ezer km-t tett meg.

Másolatok[szerkesztés]

A Niña és a Pinta másolata az 1893-as chicagói világkiállításon
A Kolumbusz Alapítvány által épített másolat

Az 1893-as chicagói világkiállításra a spanyol kormány megépíttette Kolumbusz három hajójának másolatát.[7]

1988-ban az angol John Patrick Sarsfield és Jonathan Morton Nance hajózástörténészek három év alatt megépítették a Niña négyárbocos mását. Az építésben a brazíliai Bahiából való hajóácsok voltak a segítségükre, akik a 15. századig visszanyúló technikákkal dolgoznak. A hajótestet csak kéziszerszámok felhasználásával készítettek nehéz brazíliai keményfából. Nance tervei alapján a vitorlázat az első két árbocon keresztvitorlából, a hátsókon pedig latinvitorlából állt. A próbautak során a 75 tonnás vitorlás 5-7 csomós sebességet ért el. A másolat 1991-ben részt vett az 1492 – A Paradicsom meghódítása c. film forgatásán,[8] majd sorra járta az észak-amerikai kikötőket, ahol helybeliek meglátogathatták a hajót.

További másolatok épültek a brazíliai Valençában,[9] a texasi Corpus Christiben és a spanyolországi El Puerto de Santa María-ban és Palosban.

Források[szerkesztés]

  1. Mutiny and Its Bounty: Leadership Lessons from the Age of Discovery. Yale University Press (2013. január 2.). ISBN 9780300170283 
  2. The Worlds of Christopher Columbus. Cambridge University Press, 143–145. o (1992). ISBN 978-0-521-44652-5 
  3. ^ a b The Story of the Niña, TheNina.com - Official site of the replica ship
  4. Barry, J. J.. The Life of Christopher Columbus: From Authentic Spanish and Italian Documents. New York: The American News Company, 140. o (1869) 
  5. Fernández Duro, Cesáreo. Pinzón en el descubrimiento de las Indias. Madrid: Sucesores de Rivadeneyra, 113. o (1892) 
  6. Michael Perri. Environment and History ('Ruined and Lost': Spanish Destruction of the Pearl Coast in the Early Sixteenth Century), 129–161. o. DOI: 10.3197/096734009X437963 (2009). Hozzáférés ideje: 2013. december 4. 
  7. QUEER CRAFT THESE CARAVELS. - Those Who Saw Them Hobble to Anchor Marveled at Columbus's Pluck.”, New York Times, 1893. április 26. (Hozzáférés ideje: 2015. november 18.) 
  8. The Niña. Niña Traveling Museum. (Hozzáférés: 2008. május 10.)
  9. Slate, Charles. „History visits Bucksport in form of boats”, The Sun News, 2011. május 12. (Hozzáférés ideje: 2011. május 12.) 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Niña című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.