Neszebar
Neszebar ősi városa | |
Világörökség | |
Aliturgétosz Szent János-templom | |
Adatok | |
Ország | Bulgária |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | III, IV |
Felvétel éve | 1983 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 39′, k. h. 27° 44′42.650000°N 27.733333°EKoordináták: é. sz. 42° 39′, k. h. 27° 44′42.650000°N 27.733333°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Neszebar témájú médiaállományokat. |
Neszebar (Несебър) város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, az ókori Mesembria (görögül: Μεσημβρια, Meszémbria) helyén. A város műemlékekben gazdag ókori részét, amely egy félszigeten helyezkedik el, az UNESCO 1983-ban felvette a világörökség listájára.
Története
[szerkesztés]A város helyén a Kr. e. 2. évezredben alapított trák Menebria település állt. Sztrabón szerint a város neve az alapító Menész + a várost jelentő trák bria szó összetételéből keletkezett. Menebriát megarai dór telepesek foglalták el a Kr. e. 6. század elején. Fontos központja volt a trákokkal folytatott közvetítő kereskedelemnek; hajói bejárták a Fekete-tengert és a Földközi-tengert, Egyiptomba is eljutottak. A városban a Kr. e. 5. századtól bronz és ezüst pénzérmeket vertek, a Kr. e. 3. századtól pedig aranypénzeket is.
Kr. e. 71-ben a város római uralom alá került, de megtarthatta kiváltságait, többek között a pénzverés jogát. A bizánci birodalomban 680-tól kezdve püspöki székhely volt. Birtoklásáért a bizánciak és a bolgárok több harcot vívtak. A második bolgár birodalom idején Iván Sándor cár alatt élénk fejlődésnek indult, ekkoriban 40 temploma volt. 1366-ban a VI. Amadeus szavojai gróf által vezetett keresztes lovagok hódították meg és visszaadták Bizáncnak.
A török uralom kezdete 1453-ban a város hanyatlásának kezdete is volt: az elnéptelenedett, kipusztított partvidéken ugyan még mindig kiváltságos helyzete volt, de ez már nem jelentett sokat. Az 1828-29-es orosz török háborúban az orosz hadsereg a tengerről ágyúzta a várost.
Miután Bulgária 1878-ban felszabadult a török uralom alól, Neszebar a Törökország fennhatósága alatt álló autonóm Kelet-Rumélia tartományhoz tartozott, majd 1885-ben került vissza a Bolgár Fejedelemséghez.
A 19. század végén Neszebar jelentéktelen halász- és szőlésztelepülés volt, a 20. század elején azonban tengeri üdülőhelyként ismét fejlődésnek indult. Ekkor épült az új városrész és restaurálták a történelmi óvárost.
Az óvárosi részben ma már nem lehet építkezni, telket vásárolni szintén nem lehet, legfeljebb örökölni. A buszpályaudvar után már csak az ott lakók hajthatnak be autójukkal.
Látnivalók
[szerkesztés]Kép | Leírás |
---|---|
A félsziget bejáratánál levő, török korban épített szélmalom | |
A 13-14. században épített Mindenható Krisztus-templom | |
A 4-5. századból származó bizánci kapubástyák | |
Eleuszi Szűz Mária templomának romjai az 5-6. századból | |
A régi püspöki, más néven Szent Zsófia-templom | |
A Keresztelő Szent János-templom a 10-11. századból | |
A Szent István-templom, az új püspöki templom, építési ideje vitatott: 10-11. vagy 12-13. század | |
A 12-14. században emelt Pantokrátor-templom | |
A Mihály- és Gábriel arkangyal-templom, amely a 12-14. században épült | |
A 14. századi Aleiturgétosz (fel nem szentelt) Szent János-templom | |
Megváltó-templom, 17. század | |
Szent Paraszkeva-templom | |
Szent Tódor-templom |
Források
[szerkesztés]- Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972
- Thomas Veser: Az emberiség kincsei. Officina Nova Könyvek, Magyar Könyvklub, Budapest 1997. ISBN 963-548-535-2