Nankingi szerződés
 |
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
| Nankingi szerződés | |
 | |
| A nankingi szerződés aláírása 1842-ben | |
| Típusa | bilaterális és egyenlőtlen szerződés |
| Aláírás dátuma | 1842. augusztus 29. |
| Aláírás helye | Nanking, Kína |
| Aláírók |  Egyesült Királyság Csing-dinasztia |
| Életbelépés | 1843. június 26. |
| Nyelvek | angol és kínai |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nankingi szerződés témájú médiaállományokat. | |
A nankingi szerződést (más formákban nankingi béke, nanjingi szerződés) az első ópiumháború lezárásaképpen 1842. augusztus 29-én Nanking városában (nevének korabeli formája Nanking volt, hasonlóképpen a Peijing-Peking párhuzamhoz) írták alá az Egyesült Királyság és Kína (a Csing-dinasztia) képviselői.
Ez volt az első olyan szerződés, amelyet a kínai fél szóhasználata nyomán egyenlőtlen szerződésként vált ismertté a nemzetközi jogban, különösképpen azért, mert csak Kína számára tartalmazott kötelezettségeket.[1]
A szerződést a Nanjing előtt horgonyzó HMS Cornwallis hadihajó fedélzetén „tárgyalták” és írta alá brit részről Sir Henry Pottinger, valamint a kínai császár képviseletében Qiying, Elepoo, és Niujian hivatalnok.
A dokumentum tizenhárom cikkből állt. Kilenc hónappal később ratifikálta azt Viktória brit királynő és Daoguang kínai császár.
A szerződés rendelkezései
[szerkesztés]Külkereskedelem
[szerkesztés]A brit fél fő célja a kétoldalú külkereskedelem rendszerének, az 1760 óta életben lévő kantoni rendszer megváltoztatása volt. Ennek jegyében öt kikötőt megnyitottak a britek számára, ahol tetszésük szerint kereskedhettek: Kanton (1949-ig volt érvényben), Amoj (Xiamen, 1930-ig), Fucsou (Fuzhou), Ningpo (Ningbo) és Sanghaj (1949-ig). Ezekben a kikötőkben brit konzulok működhettek, a kínai hatóságok elismerték a brit alattvalók területenkívüli státusát (brit konzuli bíráskodás alá tartoztak).
Kártérítés
[szerkesztés]A kínai kormányzat kötelezettséget vállalt 6 millió ezüstdollár megfizetésére az 1839-ben általuk a brit kereskedőktől elkobzott ópium fejében, további 3 milliót korábbi kereskedelmi tartozások fejében és 12 milliót a hadi költségekre.
A Csing kormány ugyancsak vállalta a brit hadifoglyok szabadon bocsátását és amnesztia nyújtását a britekkel együttműködő kínaiak számára.
Hongkong átengedése
[szerkesztés]E szerződésben engedte át Kína Hongkongot a brit korona fennhatósága alá.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hoe, Susanna; Roebuck, Derek (1999). The Taking of Hong Kong: Charles and Clara Elliot in China Waters. Routledge. p. 203. ISBN 0700711457.
- ↑ Martin, Robert Montgomery (1847). China: Political, Commercial, and Social; In an Official Report to Her Majesty's Government. Volume 2. James Madden. p. 84.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Diplex: Hajdu, Gyula (szerk). Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai (1967)
- John King Fairbank, Trade and Diplomacy on the China Coast: The Opening of the Treaty Ports, 1842-1854. 2 vols. Cambridge, MA: Harvard University Press, 1953.
- Têng Ssu-yü. Chang Hsi and the Treaty of Nanking, 1842. Chicago: University of Chicago Press, 1944.
- R. Derek Wood, 'The Treaty of Nanking: Form and the Foreign Office, 1842-1843', Journal of Imperial and Commonwealth History (London) 24 (May 1996), 181-196.
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |