Nancyi csata (1477)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nancyi csata
A csata korabeli ábrázolása
A csata korabeli ábrázolása

Konfliktus Burgundiai–svájci háború
Időpont 1477. január 5.
Helyszín Nancy, Franciaország
Eredmény Svájci-lotaringiai győzelem a burgundiaiak felett
Szemben álló felek
Early Swiss cross.svg Ósvájci Konföderáció
Lotaringiai Hercegség
Arms of the Duke of Burgundy since 1430.svg Burgundi Hercegség
Parancsnokok
II. René lotaringiai herceg
Károly burgundi herceg
Szemben álló erők
20-22 ezer
2-8 ezer
Veszteségek
Ismeretlen
Feltehetően totális veszteség
Térkép
Nancy (Franciaország)
Nancy
Nancy
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 6° 11′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 6° 11′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancyi csata témájú médiaállományokat.

A nancyi csata a burgundiai háborúk utolsó ütközete volt a Burgundi Hercegség, valamint a Lotaringiai Hercegség és az Ósvájci Szövetség között 1477. január 5-én Nancy falai előtt. A csatában a burgundiaiak megsemmisítő vereséget szenvedtek, Károly burgundi herceg elesett. A vereség az önálló Burgundi Hercegség megszűnését eredményezte.

A csata[szerkesztés]

1476 decemberében, dacára az év folyamán elszenvedett vereségeknek a grandsoni és a murteni csatában, Merész Károly csapatai körbevették a Lotaringiai Hercegség központját, Nancyt, és megkezdték a város ostromát.[1] A herceg gyors győzelmet remélt, de a védők kitartottak. A támadók dolgát nehezítette, hogy a különböző alakulatok – olasz, holland, savoyai zsoldosok, burgundiai katonák és angol íjászok – nehezen kommunikáltak a nyelvi különbözőség miatt.[1][2]

A város felmentésére II. René lotaringiai herceg és a svájci konföderáció csapatokat indított, keresztül a hóborította hegyeken. A 10-12 ezer lotaringiaiból és 10 ezer svájciból álló sereg 1477. január 5-én reggel érkezett meg délről a város közelébe. Károly, amint megérkeztek a hírek a közeledő hadról, mozgósította embereit.[1][2]

A ciklámenszínű négyzetek Károly csapatait, a rózsaszínű nyilak a szövetségesek hadmozdulatait jelölik. A zöld foltok erdők

Tudta, hogy ellenségei kénytelenek lesznek egy közeli völgyön keresztülhaladni. Tüzérségét a centrumban állította fel. Gyalogosai a lejtő lábánál, a centrumban sorakoztak fel, szárnyukon a lovassággal, előttük egy kis patakkal, elvágva a völgyből kivezető utat. A balszárny a Meurthe-folyóra, a jobbszárny egy sűrű erdőre támaszkodott.[2] A svájci-lotaringiai parancsnokok, a felderítői jelentések alapján, úgy döntöttek, hogy nem támadnak szemből teljes erővel, hanem a sereg nagyobbik része átvág a hegyeken, hogy a burgundiaiak háta mögé kerüljön. Az előőrs (svájci gyalogosok és kétezer lovas) azt a feladatot kapta, hogy támadja meg frontálisan a burgundiai balszárnyat. Nyolcszáz katonát tartalékban tartottak.[1]

A szövetséges centrum (lotaringiai-svájci gyalogosok és 1200 lovas) kétórás menetelés után pozícióba kerültek. Háromszor megszólaltatták az alpesi kürtöt, amely harcba hívta a csapatokat. A centrum ék formában hátulról támadta meg Károly jobbszárnyát. A burgundiai tüzérség egy része megpróbálta célba venni a közeledőket, de elhelyezkedése miatt kudarcot vallott, és mindössze két embert sikerült megölnie a sortűznek. A burgundiai jobbszárny lovasai felvették a harcot, de a gyalogosok meginogtak.[1][2]

Eközben a szövetséges ék rettentő pusztítással nyomult előre. Károly egyes csapatai ötvenszázalékos veszteséget szenvedtek, és a burgundiaiak elkezdtek menekülni. A herceg megpróbálta megerősíteni jobbszárnyát, de a balszárny is összeomlott a szövetséges előőrs nyomására. A teljes had menekülni kezdett, és a herceg hiábavaló kísérleteket tett megállításukra. Végül egy svájci egység körbevette a herceget és testőreit, és a csatában egy alabárdos kettévágta Károly fejét. Halála a csata végét jelentette. A burgundiaiak embervesztesége óriási volt. Merész Károly holttestét a csata után három nappal találták meg öltözetétől megfosztva. Gyomrából, lágyékából törött lándzsavégek álltak ki. A herceg arcát a vadállatok annyira megrágták, hogy csak korábbi sebei alapján azonosította orvosa.[1][2]

Károly halála az önálló Burgundi Hercegség végét jelentette. Flamand birtokai a Habsburgok kezébe kerültek, amikor Miksa főherceg feleségül vette Károly lányát, Mária burgundi hercegnőt. A hercegség többi része XI. Lajos francia király uralma alá került.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f History
  2. a b c d e f History 2

Források[szerkesztés]