Murteni csata
| Murteni csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Burgundiai–svájci háború | ||
| Időpont | 1476. június 22. | ||
| Helyszín | Murten, Ósvájci Konföderáció | ||
| Eredmény | Svájci győzelem a burgundiaiak felett | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| Veszteségek | |||
| Térkép | |||
 Murten
Pozíció Svájc térképén
| |||
 é. sz. 46° 56′ 00″, k. h. 7° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 00″, k. h. 7° 07′ 00″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Murteni csata témájú médiaállományokat. | |||
A murteni csatát az Ósvájci Konföderáció és a Burgundi Hercegség vívta 1476. június 22-én. Az ütközetet a svájciak nyerték.
Merész Károly a grandsoni csata elvesztése után 22 ezres sereget szervezett, és 1476 májusában ismét megindult a svájciak ellen. Fő célpontja Bern kanton volt, de először Murten várát támadta meg, hogy lehetetlenné tegyen bármilyen, a serege mögül indított támadást.[1] Az erődöt Adrian von Bubenberg, egy tapasztalt katona védte, aki 1500 berni katonával április 9-én érkezett az erődbe.[2]
A burgundiaiak folyamatosan ágyúzták Murtent, és súlyosan megrongálták a falakat, de elfoglalni nem tudták, mert június 22-én megérkezett a svájci felmentő sereg.[3] Támadása meglepte a szervezetlen burgundiaiakat, akik kevés ellenállást tanúsítottak, mielőtt menekülni kezdtek. A svájciak kegyelmet nem ismerve tízezer katonát mészároltak le.[4]
A murteni csata után a Burgundiai Hercegség elvesztette egykori erejét. Az ütközet azonban nemcsak politikai, hanem katonai szempontból is fordulópont volt, előrejelezte a hadviselés megváltozását, a gyalogos csapatok felértékelődését és a nehézlovasság háttérbe szorulását.[5]
Előzmények[szerkesztés]
Az 1470-es évekre Merész Károly burgundi herceg Európa egyik legerősebb uralkodójává vált, aki folyamatos hadakozással igyekezett birodalma területét növelni. A Franciaország és a Német-római Birodalom közé beékelődött Burgundia erősen központosított monarchia volt. 1474-re ellenőrzése alá vonta Elzász és Franche-Comté tartományokat, valamint szövetséget kötött a Savoyai Hercegséggel, amely a Vaud régió vezető hatalma volt. A 15. században ezek a területek az Ósvájci Konföderáció határainál feküdtek, így a herceg kielégíthetetlen területi ambíciói fenyegetést jelentettek a svájciakra.[6]
A herceg növekvő hatalma miatti félelmek hatására a svájci kantonok kölcsönös segítségnyújtásról írtak alá megállapodásokat, 1474. március 31-én pedig nyolc kanton kötött szövetséget. Október 25-én a konföderáció végrehajtó tanácsa (Tagsatzung) Luzernben találkozott, és kihirdette a háborút a Burgundiai Hercegség ellen. Az első nagyobb összecsapás Franche-Comté tartományban következett be, amikor a soraiban 7500 svájcit is tudó nemzetközi sereg megostromolta Hericourt városát. Merész Károly megpróbálta áttörni az ostromgyűrűt, de kudarcot vallott.[7]
Az ellenségeskedés kitörése után, 1475-ben Bern kanton három hadjáratot indított a Savoyai Hercegség területe ellen, és sok más település és erődítmény mellett elfoglalta Grandson várát. Ezek az akciók Merész Károly érdekeit sértették, különösen a Nagy Szent Bernát-hágó savoyai ellenőrzésének elvesztése. Ezzel a herceg elvesztette a gyors utánpótlás lehetőségét. Miután 1475. november 30-án elfoglalta Nancyt, a svájci szövetség ellen fordult.[8]
Merész Károly fő célja Bern volt, a vele szemben leginkább agresszív kanton. 1476 telén, nyugatról megindult Bern felé, és fontos erősségeket foglalt el. Seregei 1476 február közepén értek Grandson várához, amelynek védői február 28-án megadták magukat. A herceg valamennyiüket megöltette.[9][10] Március 2-án megérkezett a svájci felmentő sereg, és egy kevés véráldozattal járó csatában megfutamította a burgundiaiakat.[10] Bern, amely attól tartott, hogy Merész Károly később visszatér, megpróbálta meggyőzni a többi kantont, hogy üldözzék a menekülő burgundiaiakat, de a csapatok három-négy nap múlva hazaindultak, így a svájciak nem tudták kihasználni győzelmüket.[1]
Burgundiai támadás[szerkesztés]
Merész Károly Lausanne-ba vonult vissza, és megkezdte serege újraszervezését, hogy ismét megtámadja a svájciakat. A herceg utasította Dijont, Nancyt és Luxembourgot, hogy összes tüzérségi fegyverét küldje el. Megparancsolta a harangok és a réztárgyak beolvasztását, hogy új ágyúkat öntessen belőlük. A burgundiaiak szövetségesei – a Savoyai Hercegség, a Milánói Hercegség, a Velencei Köztársaság, Aragónia és a pápai állam – hamarosan pénzt, fegyvereket és csapatokat küldtek. Két hónap alatt a 19 ezres sereg létszáma 22 ezerre nőtt. Jöttek katonák Itáliából, a német területekről, Flandriából, Burgundiából, Angliából és a Lengyel Királyságból.[1]
A különböző nemzetiségű csapatok között gyakoriak voltak a verekedések. Egy összecsapásban 125 német és itáliai zsoldos halt meg. A katonák brutálisan viselkedtek a civilekkel, sokakat meggyilkoltak, és úgy kifosztották és felégették a tábor környékét, hogy 30 kilométeres körben nem találtak ellátmányt. Habár Bern volt a fő célpont, Merész Károly először Murten várát támadta meg, hogy lehetetlenné tegyen bármilyen, a serege mögül indított támadást. Május 27-én a burgundiai had elindult a vár felé. A nagyjából 70 kilométeres utat 14 nap alatt tették meg a katonák, ami azt jelenti, hogy naponta mindössze öt kilométert haladtak.[1]
Az ostrom[szerkesztés]
A burgundiaiak célpontja a Murteni-tó partján állt. Hajók hiányában Merész Károlynak nem volt lehetősége valamennyi oldaláról megtámadni, így az ostrom alatt a svájci utánpótlás és erősítés megközelíthette a várat a víz felől. A herceg kénytelen volt csapatait két részre osztaniː az egyik a megerősített várossal, a másik a svájci felmentő sereg lehetséges érkezési útvonalával szemben sorakozott fel. Ez viszont azt jelentette, hogy kedvezőtlen esetben csapatai csak a tó felé tudnak hátrálni. Június 9-én a támadók megkezdték az ostromot.[1]
Murtent Adrian von Bubenberg, egy tapasztalt katona védte, aki 1500 berni katonával április 9-én érkezett az erődbe, amelynek számos tüzérségi eszköze és hosszú időre elegendő készlete volt. Bubenberg ellentmondást nem tűrő parancsnok volt, azokra, akik a megadás mellett foglaltak állást, halál várt. A berni katonák bástyákat és fedezékeket építettek a város két kapuja közelében. Budenberg, hogy katonáit folyamatos készenlétbe tartsa, utasítás adott a két kapu éjjel-nappali nyitva tartására az ostrom alatt. Parancsot adott arra is, hogy csapatai rendszeresen törjenek ki a várból, és rohanják meg az ostromlókat. Első alkalommal június 9-én, a burgundiaiak megérkezésekor csapott ki 250 svájci, és ötven támadót megölt.[2]
Az ostrom alatt a burgundiaiak megadásra felszólító üzeneteket lőttek be nyílvesszővel a várba. „Parasztokǃ Adjátok fel a várost és a várat. (...) Hamarosan bevesszük a várost, foglyul ejtünk, majd a nyakatoknál fogva fellógatunk benneteket.”, figyelmeztették a védőket. A svájciak azonban, okulva Grandson ostromából, tudták, hogy a herceg akkor is megöleti őket, ha megadják magukat. Merész Károly egész pályafutása során ragaszkodott a megtorláshoz, ami megerősítette a várvédők kitartását. A herceggel tartó olasz küldött, Panigorola azt írta később, hogy Merész Károly „minden falut felégettetett a környéken (...), és minden elfogott svájcit felakasztatott.”[2]
A támadók 400-500 méterre a falaktól, de a vár éjjel-nappal tüzelő ágyúinak hatótávolságán belül táboroztak. A herceg ugyan parancsot adott arra, hogy katonái vonuljanak közel a kapukhoz, a folyamatos tüzérségi tűz azonban távol tartotta őket. Az ostromlók árkok ásásába fogtak, hogy a katonák a tüzérségtől védetten közelíthessék meg a falakat. A burgundiai tüzérség nagy kaliberű lövegei csak június 11-én érkeztek meg, addig csak a kisebb károkat okozó fegyverekből tüzeltek. A nagy ágyúknak mindössze négy lövésre volt szükségük ahhoz, hogy a várost körülvevő fal egyik tornyát lerombolják. A védők éjszakánként megpróbálták kijavítani a megrongált falakat, de az ágyúk egyre nagyobb károkat okoztak. A védők június 12-én hetven becsapódott lövedéket számoltak meg.[11]
Merész Károly június 18-án éjjel rohamot indított az egyik lerombolt fal ellen. A burgundiaiak létrákkal megrohanták a réseket, de a svájciak 200-1000 támadót megölve kitartottak. A védők másnap üzenetet küldtek Bernbe, jelezve, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak.[11]
A felmentő sereg[szerkesztés]
A svájci kantonok tisztában voltak azzal, hogy szabadságuknak ára van, és ezt készek voltak vállalni. A hadsereg Bern közelében gyülekezett. Érkeztek csapatok Unterwaldenből, Luzernból, Uriból, Schwyzből, Bázelből, Fribourgból, Solothurnból, Bielből, Zugból, Glarusból, többségük éjjel-nappal gyalogolt, hogy időben Murtenbe érjen. Jöttek lovagok Strasbourgból és Elzász más településeiről, gyalogosok Sankt Gallenből és Zürichből. Az utóbbi város kétezer fős, Hans Waldmann által vezetett alakulatát nélkülözhetetlennek tartották a szövetség vezetői, így a felmentő sereg csak érkezésük után, június 21-én indult meg a gtimmeneni hídtól. A zürichiek három nap alatt több mint 130 kilométert tettek meg gyalog. A legnagyobb kontingenst a leginkább érintett Bern adta a seregbe, 6300 embert. A had nagyjából 24 ezer gyalogosból állt.[11]
A burgundiaiak sáncot építettek, hogy megállítsák a Bern felől érkező esetleges svájci seregeket. Árkokat ástak, palánkokat emeltek és a becslések szerint 100-150 ágyút állítottak fel. Merész Károly abban bízott, hogy az ágyúk tüze és az íjászok megtörik a svájci előrenyomulást, mielőtt elérnék a sáncot. A svájciak úgy tervezték, hogy június 22-én szombaton indítják meg a támadást, a keresztény naptár szerinti tízezer lovag napján.[3]
Az ütközet[szerkesztés]
A különböző egységek parancsnokai a csata reggelén haditanácsot tartottak, majd Wilhelm Herter csatarendbe állította az egységeket. A seregnek, a svájci gyakorlat és hagyomány szerint valószínűleg nem volt főparancsnoka. Az egységek parancsnokaitól elvárták, hogy embereik élére álljanak, és végrehajtsák, amivel megbízták őket.[3]
A svájciak három nagyobb hadtestet, Vierecket (négyszöget) állítottak fel. Ez volt a svájci katonai rendszer alapja. A katonák négyszöget alkottak, amelynek minden oldalán több sor lándzsás állt. Ők fogták fel a lovasság rohamát hat méter hosszú fegyvereikkel. A falanx közepén az alabárdosok és a muskétások helyezkedtek el, akik az egység bármely részén ki tudtak rontani, és közelharcba kezdeni az ellenséggel.[7][10]
Az előőrs nagyjából ötezer katonából állt, főleg Bernből, Fribourgból és Schwyzból. Az első sorokban valószínűleg a berniek, a leginkább motivált katonák álltak. A centrumban az alabárdosok és a számszeríjászok helyezkedtek el, őket minden irányból lándzsások sorai védték. Az 1500, elsősorban elzászi lovagból álló nehézlovasságot Hans von Hallwyl, a harcedzett berni katona vezette. A középső négyzet tízezer emberből állt. Ennek közepén vitték a svájci államok zászlóit, amelyeket egy ezerfős egység védelmezett. A hátvédet a luzerni Kaspar von Hertenstein vezette, felépítése hasonló volt a másik kettőéhez.[3]
Éjszaka heves vihar volt Murtennél, és a burgundiaiak úgy gondolták, hogy a svájciak nem fognak támadni. A konföderáció katonái azonban az éjszakai felhőszakadásban átvágtak az erdőn, és kora délután, ragyogó napsütésben érkeztek meg. Merész Károly súlyos hibát követett el, amikor megengedte embereinek, hogy reggel a táboraikban maradjanak, így a sáncon nem volt elég katona, amikor a konföderáció serege megindult ellene. A herceg elkövette azt a hibát is, hogy nem deríttette fel rendesen a közeledő ellenséget és lassan reagált, amikor megérkezett a hír a svájciakról.[3] Merész Károly csak akkor rendelte katonáit állásaikba, amikor a svájci előőrs kibukkant az erdőből. Sok katona még a páncélját öltötte magára, amikor az első támadók elérték a burgundiai védelmi vonalat. Maga az uralkodó is csak lassan öltözött és szállt lóra. Mire elkészült, a katonái már menekültek.[12]
Az előőrs, szárnyain a lovasokkal, megállt egy rövid időre, rendezte sorait. Az osztrák lovasok vezetője, látva a megerősített burgundi sáncot, azt javasolta, hogy alakítsanak ki védelmi vonalat a szekerekből, és várják be az ellenség támadását. A zürichi Felix Keller ezt azonnal visszautasította, és azt mondta, hogy „Isten velünk van a világ ellenǃ (...) Előreǃ Gondoljatok a feleségetekre és a gyerekeitekreǃ Fiatalok, gondoljatok a szerelmetekreǃ Ne engedjétek, hogy a züllött és istentelen ellenség kezébe kerüljenekǃ”[13] A konföderáció ezután a burgundiai ágyúk tüzében megindult a sánc felé. A záporozó lövedékek nyílásokat vágtak a négyzetbe és a lovasok között.[12]
Egy szemtanú, Petermann Etterlin később azt írta, látott olyan lovagokat, akiket kettévágtak a lövedékek, úgy, hogy „a testük felső része leszakadt, az alsó pedig a nyeregben maradt. Másoknak a fejét tépte le ugyanígy a golyó ”. A rettenetes látvány ellenére a svájci veszteség relatíve kicsi volt. A konföderációsok gyorsan feltöltötték a falanx réseit, és folytatták az előrenyomulást. Ráadásul a tűzfegyverek újratöltése nehéz és időigényes volt, így nem állíthatták meg a svájciakat. Az előőrs és a fő négyzet a sánc leggyengébb pontját célozta meg, ahol a ki- és bejárást biztosító út átvezetett rajta. Ez az átjáró azonban keskeny volt, három-négy ló fért át csak rajta egymás mellett.[12]
Amikor a svájciak közel értek a sánchoz, a burgundiai lovasok ellentámadást indítottak, de túl kevesen voltak ahhoz, hogy a csata menetén érdemben változtatni tudjanak, és mindössze 10-12 svájcit tudtak megölni. A támadók elözönlötték a sáncot, és levágták a tüzéreket, majd átküzdötték magukat a jóval kisebb létszámú védőseregen. A burgundiai lovasok tettek még egy kísérletet a támadás megállítására, de akciójuk elbukott. A murteni védők kirohantak a várból, és rárontottak a burgundiai utóvédre. A herceg serege hamarosan darabjaira hullott, és a katonák menekülni kezdtek. A svájciak nem adtak kegyelmet, mindenkit megöltek, akit csak tudtak. A burgundiaiak kétségbeesve próbáltak életben maradni. Panigarola látott olyan katonákat, akik eldobták a sisakjukat, lefeküdtek a földre, karjaikat keresztbe tették, hogy megmutassák, milyen könnyű őket megkötözni és foglyul ejteni. A svájciak valamennyiüket legyilkolták. Sok burgundiainak nem volt más választása, mint behátrálni a Murteni-tóba.[12]
Voltak, akik addig hátráltak, amíg a víz elérte az állukat, és onnan könyörögtek az életükért. A svájciak mindenkit meggyilkoltak, akit elértek a partról, aztán csónakokba szálltak, és azokból ölték a burgundiaiakat. Sokan a vízbe fulladtak, miközben hasztalanul igyekezetek megmenekülni. Mások felkapaszkodtak a diófákra, őket, ha elérték, lándzsákkal, alabárdokkal kaszabolták le, a magasabban rejtőzködőket pedig muskétákkal lőtték le. Néhányan egy pék kemencéjébe bújtak, mások házakban, kunyhókban rejtőztek el, de a svájciak rájuk gyújtották az épületeket. A mészárlást csak a herceg seregében lévő nők élhették túl, ha nemi szervük és mellük felfedésével igazolták nemüket.[4]
A csata után a svájciak kihalászták a holttesteket a tóból, majd a szárazföldön legyilkoltakkal együtt két nagy gödörbe temették. Később a csontokat kiemelték, és egy osszáriumban helyezték el. Pontosan nem tudni, hányan haltak meg a csatában. A legpontosabb becslésnek a tízezer burgundiai halott tűnik, míg a svájci veszteség nem érte el az ötszázat.[4] Merész Károly túlélte a csatát, sikerült elmenekülnie Gexbe.[5]
Következmények[szerkesztés]
A herceg nem vesztette el optimizmusát, újabb hadjáratot tervezett, de korábbi szerencséje nem tért vissza. A svájciak teljesen elvágták szövetségesétől, a Savoyai Hercegségtől, elvesztette Vaudot, és hadserege soha nem érte el újra murteni létszámát. 1477 januárjában Merész Károly ismét ostromot indított Nancy ellen, de január 5-én a svájciakkal megerősített koalíciós sereg legyőzte csapatait, és a herceg életét vesztette a csatatéren. Holttestét csak napokkal később találták meg meztelenül, arcának egy részét letépték a ragadozók. Burgundia hamarosan elvesztette önállóságát.[5]
A murteni csata nemcsak politikai, hanem katonai szempontból is jelentős esemény volt. Előrejelezte a hadviselés megváltozását, a gyalogos csapatok felértékelődését, a nehézlovasság háttérbe szorulását. Hans Delbriick hadtörténész állítása szerint Murten a katonai taktikában a legjelentősebb fordulatot Murten hozta a marathóni csata óta.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Albert Winkler 20-21. oldal
- ↑ a b c Albert Winkler 23-24. oldal
- ↑ a b c d e Albert Winkler 27-28. oldal
- ↑ a b c Albert Winkler 31-32. oldal
- ↑ a b c d Albert Winkler 33-34. oldal
- ↑ Albert Winkler 8-10. oldal
- ↑ a b Albert Winkler 11-12. oldal
- ↑ Albert Winkler 13-16. oldal
- ↑ Albert Winkler 17-20. oldal
- ↑ a b c BP
- ↑ a b c Albert Winkler 25-26. oldal
- ↑ a b c d Albert Winkler 29-30. oldal
- ↑ John Wilson 131-132. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ BP: Battle of Grandson: Swiss Army Defeats Burgundians under Charles the Bold. BurnPit.us. Hozzáférés ideje: 2019. március 3.
- ↑ Albert Winkler: Albert Winkler. The Battle of Murten: The Invasion of Charles the Bold and the Survival of the Swiss States. Brigham Young University. Hozzáférés ideje: 2019. március 3.
- ↑ John Wilson: John Wilson. The History of Switzerland. Brigham Young University. Hozzáférés ideje: 2019. március 3.