Nakamura Hikaru (sakkozó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a sakknagymesterről szól. Hasonló címmel lásd még: Nakamura Hikaru (egyértelműsítő lap).
Nakamura Hikaru
Nakamura Hikaru (2015)
Nakamura Hikaru (2015)
Személyes adatok
Születési dátum1987. december 9. (36 éves)
Születési helyHirakata Oszaka prefektúra, Japán
Állampolgárságamerikai
Versenyzői adatok
Címnemzetközi nagymester (2003)
Élő-pontszám2736 (2021. február)
Legmagasabb Élő-pontszám2816 (2015. október)
Ranglista6.
Legmagasabb ranglista2. (2015. október)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nakamura Hikaru témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Amerikai Egyesült Államok színeiben
Sakk
Sakkolimpia
bronz
2006, Torino
csapat
bronz
2008, Drezda
csapat
arany
2016, Baku
csapat
ezüst
2018, Batumi
csapat
Sakkcsapat világbajnokság
ezüst
2010, Bursa
csapat
arany
2010, Bursa
egyéni
ezüst
2013, Antalya
egyéni

Nakamura Hikaru (japánul: 中村光) (Hirakata, Oszaka prefektúra, 1987. december 9. –) Japánban született amerikai sakkozó, nagymester, világbajnokjelölt (2016), az Amerikai Egyesült Államok ötszörös bajnoka, csapatban sakkolimpiai arany-, ezüst- és kétszeres bronzérmes, valamint világbajnoki ezüstérmes, sakkszakíró.

A FIDE 2017. áprilisi világranglistáján 2793 Élő-ponttal a klasszikus időbeosztású versenyzésben a 6. helyen állt. Eddigi legmagasabb pontszáma 2816 volt 2015. októberben, amellyel Magnus Carlsen mögött a 2. helyen állt, és egyben ez az eddigi legjobb világranglista-helyezése is.[1] Ezzel a pontszámával 2017. áprilisban egyike annak a tíz sakkozónak, aki átlépte a 2800-as ponthatárt. A rapid- és a villámsakk világranglista 2014. májusi bevezetésekor ő állt mindkét ranglista élén.[2] A rapidsakk világranglistát 2015. szeptemberben is ő vezette 2850 ponttal.[3] A villámsakk világranglistán 2015. novemberben 2884 ponttal az első helyen állt.

Élete és sakkpályafutása[szerkesztés]

Korai évei[szerkesztés]

Apja, Nakamura Suicsi japán, anyja, Carolyn Weeramantry amerikai.[4] Kétéves korában költöztek az Egyesült Államokba.[5] Ötéves korában nagybátyjától, New York korábbi bajnokától, a FIDE-mester és sakkszerző Sunil Weeramantrytól tanult meg sakkozni.[6]

10 éves korában az Amerikai Egyesült Államok valaha élt legfiatalabb sakkmestere lett. (Ezt a rekordját 2008-ban Nicholas Nip megdöntötte, aki 9 éves és 11 hónapos korában nyerte el az amerikai sakkmesteri címet.) 1999-ben elnyerte a Laura Aspis-díjat, amelyet évente a legjobb 13 év alatti versenyzőnek adományozzák Amerikában. 2001-ben az USA junior sakkbajnoka, és ugyanebben az évben lett nemzetközi mester. 2003-ban, 15 éves és 79 napos korában szerezte meg a nemzetközi nagymester címet, amivel megdöntötte Bobby Fischer rekordját, és az Amerikai Egyesült Államok valaha élt legfiatalabb nagymestere lett. (Később ketten – 2010-ben Ray Robson, 2014-ben Samuel Sevian – is megelőzték ebben a sorban.) 2004-ben New York állam bajnoka lett.[7]

Út a világ élvonalába[szerkesztés]

Először a 2004-es FIDE-sakkvilágbajnokságra kvalifikálta magát, ahol a negyedik körig jutott, és a későbbi döntős, 3. kiemelt Michael Adamstől szenvedett vereséget.[8]

A 2004. november–decemberben rendezett 2005-ös bajnokságon 17 évesen lett először az Amerikai Egyesült Államok bajnoka,[9] ezt a címet 2009-ben,[10] 2012-ben[11] (egy ponttal Gata Kamsky előtt, és a legszebb játszmáért kitűzött 2. díjat is ő kapta a Ray Robson ellen elért győzelméért[12]) és 2015-ben is megszerezte.[13]

2005-ben kvalifikálta magát a Hanti-Manszijszkban rendezett sakkvilágkupára, de az első körben vereséget szenvedett az indiai Suriya Gangulytól, és nem jutott tovább.[14] 2007. januárban a 2. helyen végzett Gibraltárban a GibTelecom Masters versenyen.[15] A következő évben ugyanezen a versenyen már megosztott első helyezést ért el, és a rájátszásban megszerezte az első helyet.[16] 2007. októberben megnyerte a barcelonai nagymesterversenyt,[17] valamint a korzikai rapidsakkversenyt.[18]

2008-ban megnyerte a Finet Chess960 Opent Mainzban,[19] majd novemberben a Cap d’Agde-ban rendezett rapidversenyt, ahol az elődöntőben Anatolij Karpovot, a döntőben Vaszil Ivancsukot győzte le.[20]

2009-ben első helyet szerzett a Donostia-San Sebastian Chess Festivalon, megelőzve három exvilágbajnokot, Ruszlan Ponomarjovot, Anatolij Karpovot, Rusztam Kaszimdzsanovot, a 2009-es ifjúsági világbajnok francia Maxime Vachier-Lagrave-ot, Peter Szvidlert és másokat.[21]

A 2010-es Mihail Tal-emlékversenyen, amely 2757-es Élő-pont átlagával akkor a sakktörténet harmadik legerősebb versenye volt, a negyedik helyen végzett.[22]

A világ 10 legjobb versenyzője között[szerkesztés]

2011. januárban került a világranglista 10. helyére 2751 ponttal. Ebben az évben az exvilágbajnok Garri Kaszparov volt az edzője.[23] Januárban egyedüli elsőséget szerzett Wijk aan Zee-ben a hagyományos Tata Steel versenyen.[24] Ezzel az eredménnyel kvalifikálta magát a Grand Slam Masters szeptemberi döntőjébe, amelyen Magnus Carlsen és Vaszil Ivancsuk mögött a 3. helyen végzett.[25] Az év következő Grand Slam versenyén a 2760 átlag-Élő-pontszámú, XXI. kategóriás romániai Bazna King’s versenyen ugyancsak a 3. helyet szerezte meg Magnus Carlsen és Szergej Karjakin mögött.[26]

2012-ben Reggio Emiliában Anish Giri mögött Alekszandr Morozevics és Fabiano Caruana társaságában holtversenyben a 2. helyen végzett.[27] A bieli sakkfesztiválon Anish Girivel holtversenyes 3. helyet ért el Magnus Carlsen és Vang Hao mögött.[28] Októberben 2855-ös teljesítményértékkel megnyerte a Hoogoven sakkversenyt Hollandiában.[29] Decemberben 3. helyezést ért el a London Chess Classic versenyen Magnus Carlsen és Vlagyimir Kramnyik mögött.[30]

2013-ban a FIDE Grand Prix versenyen Zugban Veszelin Topalov mögött a 2. helyen végzett.[31] A Norway Chess szupertornán is osztott 2. helyezést ért el holtversneyben Magnus Carlsennel Szergej Karjakin mögött.[32] Carlsen mögött a második helyen végzett a Sinquefield kupán Saint Louisban.[33] A párizsi FIDE Grand Prix-n Étienne Bacrottal holtversenyben a 3. helyet szerezte meg, az élen holtversenyben végző Fabiano Caruana és Borisz Gelfand mögött.[34] Az évet a London Chess Classic rapidversenyének megnyerésével zárta, ahol a döntőben Borisz Gelfand ellen győzött 1,5–0,5 arányban.[35]

2014-ben a világranglista 3. helyére került Magnus Carlsen és Levon Aronján mögött.[36] 2015. januárban megnyerte a Gibraltar Chess Festivalt,[37] februárban a Zurich Chess Challenge-et, amelyen a döntőben sötéttel győzött armageddonjátszmában Visuvanátan Ánand ellen.[38] 2015. júniusban Élő-pontszáma 2802, amellyel átlépte a 2800-as határt.[39] Júliusban érte el eddigi legmagasabb, 2814-es pontszámát.[40] A négy versenyből álló 2014–15-ös FIDE Grand Prix-n összességében Fabiano Caruana mögött a második helyet szerezte meg, így kvalifikációt szerzett a 2016-os sakkvilágbajnokság világbajnokjelöltek versenyére.[41] Júniusban Veszelin Topalov mögött holtversenyben Visuvanátan Ánanddal 2900-as teljesítményértéket elérve a 2–3. helyen végzett a 2015-ös Grand Chess Tour versenysorozat első versenyén.[42] A 2015-ös sakkvilágkupán a negyeddöntőig jutott, ahol vereséget szenvedett az ukrán Pavel Eljanovtól.

A világbajnokjelöltek versenyén 2016. márciusban Moszkvában a 4–7., végeredményben a hetedik helyen végzett.[43]

Eredményei csapatban[szerkesztés]

2006–2018 között hét alkalommal szerepelt az Amerikai Egyesült Államok válogatottjában a sakkolimpián, amelyek közül a csapat 2016-ban aranyérmet, a 2018-as sakkolimpián ezüstérmet, két alkalommal (2006-ban és 2008-ban) bronzérmet szerzett.[44]

2010-ben és 2013-ban tagja volt az Amerikai Egyesült Államok válogatottjának a sakkcsapat világbajnokságon. Mindkét alkalommal az első táblán szerepelt, és 2010-ben ezüstérmet szereztek, 2013-ban a 4. helyen végzett a csapat. Egyéni eredménye 2010-ben tábláján a legjobb volt a mezőnyben, 2013-ban a második legjobb eredményt érte el.[45]

Versenyeredményei[szerkesztés]

Sakkvilágkupák[szerkesztés]

Az ellenfeleknél zárójelben a kiemelés és az Élő-pontszám.

Év Város Kiem. Élő-p. Eredmény Ellenfelek
2005 Hanti-Manszijszk 28. 2662 1. kör Surya Shekhar Ganguly India (101., 2562) 0–2
2013 Tromsø 6. 2775 4. kör Deysi Cori Peru (123., 2434) 2–0
Eltaj Safarli Azerbajdzsán (59., 2660) 1½–½
Baskaran Adhiban India (102., 2567) 2–0
Anton Korobov Ukrajna (22., 2720) ½–1½
2015 Baku 2. 2814 Negyeddöntő Richmond Phiri Zambia (127., 2291) 2–0
Sam Shankland USA (63., 2655) 2½–1½
Jan Nyepomnyascsij Oroszország (34., 2705) 5–4
Michael Adams Anglia (15., 2740) 1½–½
Pavel Eljanov Ukrajna (26., 2723) ½–1½

Grand Prix eredményei[szerkesztés]

Az egyes versenyeknél a szerzett Grand Prix-pontok lettek feltüntetve.

Év 1. verseny 2. verseny. 3. verseny 4. verseny Összpont Helyezés
2012–13 15 140 60 100 300 6.
2014–15 82 125 - 140 347 2.

Világbajnokjelöltek versenye[szerkesztés]

Év Város Élő-p. Eredmény[46] Helyezés
2016 Moszkva 2790 +3 =8 -3 7.

Jelentősebb nemzetközi versenyei[szerkesztés]

Év Város Verseny Átlag Élő-p. + − = Eredmény Hely.
2005 Biel Biel 2005 38. nemzetközi verseny 2638 2 3 5 4½/10 4-5.
2009 San Sebastian San Sebastian 2009 nemzetközi verseny 2682 4 0 5 6½/9 1.[47]
London London 2009 nemzetközi verseny 2696 0 1 6 6/21[48] 7.
2010 Moszkva 5. Tal-emlékverseny 2757 1 0 8 5/9 4–6.
London London Chess Classic 2010 nemzetközi verseny 2725 2 1 4 10/21[48] 4.
2011 Wijk aan Zee Wijk aan Zee 2011, 73. nemzetközi verseny 2740 6 1 6 9/13 1.
Medgyes Medgyes 2011 – 5. nemzetközi verseny 2757 1 2 7 4½/10 3.
Dortmund Dortmund 2011 – 39. nemzetközi verseny 2731 2 3 5 4½/10 5
2012 Moszkva 7. Tal-emlékverseny 2776 1 2 6 4/9 8–9.
2013 Stavanger Stavanger 2013 nemzetközi verseny 2766 4 2 3 5½/9 2–3.
Saint Louis Saint Louis 2013 nemzetközi verseny 2797 2 1 3 3½/6 2.
2016 Bilbao IX. Chess Masters Final 2777 1 0 9 12/10 2.[49]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ FIDE Chess profile (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2015. október 1.)
  2. ↑ FIDE Publishes Rapid and Blitz Rating Lists. Nakamura Heads Both (angol nyelven). ChessNews.ru, 2014. május 15. [2014. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  3. ↑ Rapid Top 100 Players September 2015 (angol nyelven). World Chess Federation. [2015. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 5.)
  4. ↑ Jeff Pearlmen: On The Board Early (angol nyelven). Time Inc. (Sportsillustrated.com), 2001. december 17. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  5. ↑ Kelsey Whipple: Hikaru Nakamura is the next Bobby Fischer -- and the reason St. Louis is suddenly the epicenter of American chess (angol nyelven). Riverfront Times, 2011. július 21. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  6. ↑ Allen Kaufman: Mechanics Institute Chess Room Newsletter #249 - 2) GM Hikaru Nakamura Named 2005 Samford Chess Fellow (angol nyelven). ChessDryad.com, 2005. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  7. ↑ About Hikaru (angol nyelven). hikarunakamura.com. [2012. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  8. ↑ World Chess Championship 2004 FIDE Knockout Matches (angol nyelven). mark-weeks.com. [2016. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  9. ↑ The World Chess Championship Zonals 2004–2005) – 2.1. San Diego, California 2004. 11. 2005 Chessmasters US Championships (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  10. ↑ John Henderson: Hikaru Nakamura wins 2009 US Chess Championship (angol nyelven). Chess Club and Scholastic Center of Saint Louis, 2009. május 19. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  11. ↑ U.S. Chess Champs (angol nyelven). Chess Club and Scholastic Center of Saint Louis. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  12. ↑ Hikaru Nakamura vs Ray Robson (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  13. ↑ CROWNED: NAKAMURA, KRUSH ARE 2015 U.S. KING AND QUEEN (angol nyelven). Chess Club and Scholastic Center of Saint Louis. (Hozzáférés: 2015. szeptember 23.)
  14. ↑ Chess World Cup Round 1 Results (angol nyelven). FIDE. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  15. ↑ Akopian wins GibTel Masters in Gibraltar (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2007. február 4. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  16. ↑ 2008 GibTelecom Chess Festival (angol nyelven). Gibraltar Chess Festival, 2008. február 1. [2017. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  17. ↑ Nakamura wins Magistral D’Escacs in Barcelona (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2007. október 27. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  18. ↑ Hikaru Nakamura wins Corsican Circuit 2007 (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2007. november 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  19. ↑ GM Hikaru Nakamura wins the Finet Chess960 Open Mainz (angol nyelven). ChessVine.com, 2008. augusztus 6. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  20. ↑ Hikaru Nakamura wins Cap d’Agde (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2008. november 2. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  21. ↑ Ponomariov catches Nakamura, loses tiebreak (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  22. ↑ Tal Memorial Tournament (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  23. ↑ Cooperation between Nakamura and Kasparov already over (angol nyelven). ChessVibes.com, 2011. december 16. [2012. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  24. ↑ Mark Crowther: Nakamura wins Tata Steel Tournament in Wijk aan Zee (angol nyelven). The Week in Chess, 2011. január 30. [2012. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  25. ↑ Bilbao Masters – Carlsen takes first after blitz tiebreak (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2011. október 12. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  26. ↑ Turneul Regilor (angol nyelven). turneulregilor.com. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  27. ↑ Reggio Emilia Tournament (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  28. ↑ 2012 Grandmaster Tournament (angol nyelven). bielchessfestival.ch. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  29. ↑ Unive Hoogeveen: Nakamura wins with 2855 performance (angol nyelven). bielchessfestival.ch. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  30. ↑ LCC R9: Carlsen first, Kramnik second, both with big wins (angol nyelven). ChessBase GmbH. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  31. ↑ Renova Group Grand Prix (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  32. ↑ Norway Chess Super Tournament 2013 (angol nyelven). The Week in Chess. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  33. ↑ Carlsen heads for date with destiny after winning Sinquefield Cup (angol nyelven). The Week in Chess. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  34. ↑ FIDE Grand Prix Paris Tournament (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  35. ↑ Nakamura triumphs in the Super Sixteen Rapid (angol nyelven). London Chess Classic. [2015. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  36. ↑ Top 100 Players January 2014 – Archive (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  37. ↑ The 2015 Tradewise Gibraltar Chess Festival - Masters (angol nyelven). Heinz Herzog (chess-results.com). (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  38. ↑ Zurich Chess Challenge – Final Standings (angol nyelven). zurich-cc.com. [2015. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  39. ↑ June 2015 ratings: Stars and Stripes (angol nyelven). ChessBase GmbH. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  40. ↑ Top 100 Players July 2015 – Archive (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  41. ↑ Alejandro Ramírez: Khanty-Mansiysk GP Recap (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2015. május 28. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  42. ↑ Alejandro Ramírez: Norway Rd9: Topalov wins event, Carlsen loses (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2015. június 25. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  43. ↑ Sagar Shah: Sergey Karjakin is the new Challenger! (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2016. március 28. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
  44. ↑ Men’s Chess Olympiads (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  45. ↑ World Men’s Team Chess Championship (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  46. ↑ A + után a győzelmek, az = után a döntetlenek, a - után a vereségek száma
  47. ↑ Ruszlan Ponomarjov ellen a rájátszásban győzött.
  48. ↑ a b A győzelemért 3, a döntetlenért 1 pont járt.
  49. ↑ A győzelem 3 pontot, a döntetlen 1 pontot ért.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nakamura_Hikaru_(sakkozó)&oldid=26806444”