Nagytemplom (Pápa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagytemplom
A pápa: rk. nagytemplom főhomlokzata
A pápa: rk. nagytemplom főhomlokzata
A nagytemplom főhomlokzata
A nagytemplom főhomlokzata
Egyházmegye Veszprémi főegyházmegye
Stílus barokk építészet
Tervezője Fellner Jakab
Elérhetőség
Település Pápa
Elhelyezkedése
Nagytemplom (Veszprém megye)
Nagytemplom
Nagytemplom
Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 47° 19′ 53″, k. h. 17° 27′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 53″, k. h. 17° 27′ 56″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagytemplom témájú médiaállományokat.

A pápai nagytemplom (Szent István vértanú-templom) a 18. század vége óta Pápa város egyik meghatározó jelképe, építészeti emléke. A jelenlegi templomot 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdték el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész által készített tervek alapján, az ő halála utána a megkezdett munkát Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795. május 3-án szentelte fel Pierer József tinini püspök.

Története[szerkesztés]

Már a 13. századtól vannak írásos forrásaink arról, hogy mivel Pápa biztosan főesperességi székhely volt, kellett valamiféle templommal rendelkeznie. Az első templom, amely valószínűleg egyben plébániatemplom is volt, a román stílus jegyében születhetett, valószínűleg a mai templom körülbelüli helyén, I. Szent István király templomépítő törvénye alapján. A templom növekedhetett, bővülhetett, kiegészülhetett hajókkal, és így létrejöhetett a mostani templom közvetlen elődje, egy gótikus templom, amelyről szintén vajmi keveset tudunk. A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a mai templom alatt helyezkednek el romjai, amelyeket a közeljövőben akár fel is tárhatnak majd.

A reformációtól kezdve egészen 1732-ig a templom protestáns volt. A templomot több csapás mellett egy 1751-ben keletkezett tűzvész tette tönkre. Több javítás és festést követően a jelenlegi templomot 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdték el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész által készített tervek alapján, az ő halála utána a megkezdett munkát Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795. május 3-án szentelte fel Pierer József tinini püspök.


Belülről, bővebben[szerkesztés]

Maulbertsch-freskó

A templomot nagy méretei miatt szokták csarnoktemplomnak is nevezni, amely már nem teljesen a barokk túldíszített stílusában, de annak jegyeit még erősen magán viseli. Az építkezéskor a templom már a klasszicizmus felé hajló barokkban, (az úgynevezett copf stílusban, más néven klasszicizáló késő barokkban) valósult meg. A templom méreteit tekintve órási, a Dunántúl legnagyobb hatású épülettömbje: hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belső tere 24 méter magas. A két torony magassága eléri a 72 métert.

A homlokzat hatalmas tömegét a timpanonnal és a fölötte lévő három szoborkompozícióval a könnyed szerkezetű oszlopokra támaszkodva oldották meg. A tornyok gyönyörű, rézborítású összetett sisakokban végződnek, 72 méter magasan.

A templomba a főkapu vezet be (jelenleg a jobb oldali torony alatti mellékkapun jutunk be), ahonnan a falakat borító, Süttőről és Bakonyszűcsről származó márványburkolat vöröses és sárgás színe fogja meg és vezeti tovább a látogatót a főoltár felé. A hatalmas vasajtón belépő látogató látásmódjához készültek el a mennyezetfreskók is. A freskókat Franz Anton Maulbertsch alkotta 1781-1783 között. A három kupolafreskó, a szegélyképek és a főoltárkép együttesen mondják el Szent István első vértanú életét. A három kupolában Szent István és társai diakónussá szentelése (első), prédikálása (második), a szent elfogatása (harmadik) látható. A vértanú sorsa jeruzsálemi megkövezésével a főoltárképen teljesedik be, amely Hubert Maurer alkotása.

A templom képeinek témája meglehetősen hasonlítanak a római Sancto Stefano Rotondo templom képeire. (Inkább elméleti síkon, mint sem tervezési hasonlóságban, ez azért lehet, mert Esterházy Károly hosszabb időt töltött Rómában és megtetszhetett neki ez a stílus).

A főoltár hatalmas tömegét többek között Szent István és Szent László carrarai márvány szobrait Prokop Fülöp készítette. Ugyanő faragta a régi gyóntatószékeket, a keresztelőkutat és a szószéket.

A templomnak négy mellékoltára van, amelyek Zirckler János alkotásai. Ezek Nepomuki Szent János, Szent Anna, Szent József és Boromei Szent Károly tiszteletére lettek szentelve.

Szintén Maulbertsch festette a sekrestye, a Szűz Mária-kápolna és a két oratórium (kórus) freskóit is. Jelenleg a Szűz Mária-kápolnában és a felette levő oratórium-térben kiállítás található, ahol az oltárban megtekinthető Szent Martiális vértanú teljes alakos ereklyéje. Az emeleti térben az Esterházyak kosztümös kiállítása látható.

Különösen szép és értékes alkotások a templom bronz keresztelőmedencéje és a libanoni cédrusból faragott szószék.

A falakon lévő terrakottából készült stációkat Cziráki Lajos készítette.

A nagytemplom alatt található egy kripta, amelyben nyugszik az Esterházy család több tagja és néhány pápai nemes, polgár.

Nagytemplom: archív képek

Papjai[szerkesztés]

Plébánosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Cs. Dobrovits Dorottya: Pápa Római katolikus Nagytemplom - TKM Kiskönyvtára 182. sz. - Pannon Nyomda Rt. 1984. - ISBN 963-555-260-2
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet (Fellnerről: p.226.) - Bp. Műszaki K. 1961. - ETO 72(439)091
  • Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei - Bp. 1922.
  • Gerő L. - Sedlmayr J.: Pápa - Bp. 1959.
  • Voit Pál: Tervek, mesterek és a mű - Művészettört. Ért. 1960.4.205-279.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]