Nagyezsgyinszkojei járás
| Nagyezsgyinszkojei járás | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Terület | Tengermelléki határterület | ||
| Székhely | Volno-Nagyezsinszkoje | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 38 746 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Terület | 1595,7 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nagyezsgyinszkojei járás
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 43° 22′ 10″, k. h. 131° 59′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 22′ 10″, k. h. 131° 59′ 10″ | |||
 | |||
| Elhelyezkedése | |||
| Nagyezsgyinszkojei járás weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyezsgyinszkojei járás témájú médiaállományokat. | |||
.png)
A Nagyezsgyinszkojei járás (Надеждинский район) Oroszország Tengermelléki határterületének déli részén helyezkedik el. Területe 1595 km², lakossága 2004-ben 39,6 ezer fő, népsűrűsége 25 fő/km² volt. Északról az Usszurijszki járás, keletről az Artyomi városkörzet, délről az Amurszkij-öböl és a Haszani járás határolja. Székhelye Volno-Nagyezsgyinszkoje község (2003-ban 6,8 ezer lakos), mely Vlagyivosztoktól 40 km-re északra található. Összesen 34 települése van, melyek közül Tavricsanka (8,6 ezer fő) és Razdolnoje (7,8 ezer fő 2003-ban) városi jellegű települések.
.png)
A járás főként a Razdolnaja-folyó (amely itt ömlik az Amurszkij-öbölbe) medencéjét foglalja el, bár nyugati része a lakatlan Dapunlin-hegység. egy részét is magába foglalja. A medence a Tengermellék legsűrűbben lakott részei közé tartozik. A Tengermelléken egyedül itt található sós ásványvízforrás (Razdolnyenszkoje). A járás minden szempontból Vlagyivosztok vonzáskörzetébe tartozik, a város lakói számos dácsát építettek itt fel (mintegy 30 ezer vlagyivosztoki rendelkezik itt hétvégi házzal).
Térkép Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Történelem[szerkesztés]
A járás területe a 19. század 2. felében népesült be, már ekkor megkezdődött itt a szénbányászat. 1926-ban az akkor megalakult Szujfuni járás (melynek székhelye a mai Usszurijszk volt) része lett, 1937-ben alakult meg mai formájában, ekkor még Vlagyivosztoki járás néven. Székhelye 1944-1953 között Tavricsanka volt. 1964-ben Zanadvorovka és Barabas településeket a Haszani járáshoz csatolták.
Népesség[szerkesztés]
- 1989-ben 43 012 lakosa volt.
- 2002-ben 40 197 lakosa volt.
- 2010-ben 39 163 lakosa volt.
Gazdaság[szerkesztés]
A Razdolnaja-völgyében gazdag barnaszénkészletek találhatók, a járás gazdaságának meghatározó ága a szénbányászat. A bányászat központja Tavricsanka és Nyezsino, a kitermelés külszíni fejtéssel történik. A járás gazdag építőipari alapanyagokban is, melyeket Razdolnoje téglagyára dolgoz fel. Tyerehovka környékén jelentős bazaltkészletek kitermelése folyik, ugyanitt betonelemgyár is található. Kipariszovo üveggyára a környéken kitermelt homokkő kvarcát használja fel. A járás területén mintegy 15 millió tonnás kőolajkészletet tártak fel, melynek kitermelése a jövőben várható. Mezőgazdasága a közeli agglomeráció lakosságát látja el (hús-, tej- és tojástermelés, zöldség- és burgonyatermesztés). Legjelentősebb élelmiszeripari üzeme a Nagyezsgyinszkaja baromfifeldolgozó kombinát. Több társaság foglalkozik hal- és egyéb tengeri élőlények feldolgozásával (Gyevjatij Val, Razdolnoje községekben). Meg kell említeni a szőrmefeldolgozást (nyérc, nyest, róka) is.
Látnivalók[szerkesztés]
A Dapunlin-hegységben található a Boriszovszkoje plato vadvédelmi terület, ahol a járás címerállata, a leopárd is megtalálható. A razdolnojei és a kipariszovói geológiai feltárások is védelmet élveznek.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A járás honlapja Archiválva 2006. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források[szerkesztés]
- Всероссийская перепись населения 2002 года. Национальный состав населения по регионам России. Демоскоп Weekly.
- A 2010-es népszámlálás adatai: http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/croc/perepis_itogi1612.htm Archiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)