Nagyenyedi diákemlékmű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A kápolnadombi diákemlékmű Nagyenyed szívében helyezkedik el a Bethlen Gábor Kollégium mögötti Sétatér közontjában. Az emlékművet Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszéléséből jól ismert hős kuruc diákok sírja fölé emelték 1896-ban.

Történelmi háttér[szerkesztés]

A Kápolnadombon felállított emlékmű az 1704-ben történet labancdúlás eseményeit őrzi. Ez év nagyenyedi véres virágvasárnapról Cserei Mihály és Bethlen Miklós emlékiratai mellett talán Pápai Páriz Ferenc, a kollégium rektora számolt be legrészletesebben, aki egyben szemtanúja is volt az eseményeknek. Pápai a város elpusztításának az okát egy elfogott kém megcsonkításával magyarázza. A kurucok március elején Nagyenyeden elfogták a labancok egy kémét, egy szász nemzetiségű ácsmestert, akinek Thoroczkay István parancsára orrát-fülét levágták. A megcsúfolt szász kémet a szászsebesi labanc táborba küldte Johann Karl Tige báróhoz, aki továbbküldte Szebenbe, Jean Rabutin főgenerálishoz. Rabutin elhatározta, hogy kegyetlenül megbünteti Nagyenyed lakóit, parancsba adta, hogy a várost töröljék le még a föld színéről is.

1704. március 16-án, virágvasárnap Rabutin főgenerális parancsára a labanc csapatok megtámadták Nagyenyed városát Tige báró vezetésével. A város lakóinak egy része már kora reggel a várba menekült, másik része a városon kívül fekvő szőlőhegyre. A város előljárói kegyelemért könyörögtek a labancoknak, Tige viszont csak annyi engedményt tett, hogy családjukkal a kollégium udvarára vonuljanak, majd egyórás szabad rablást engedélyezett katonáinak. A zsákmányolás után a trombitás jelet adott a kirendelt gyújtogatóknak, hogy a város minden részén az összes köz- és magánépületet, templomokat és tornyokat fáklyákkal gyújtsák fel, így az egész város lángra lobbant. Azokat a gyermekeket és betegeket, akik rettegésükben a kemencékben és egyéb helyeken rejtőztek el, később megégve vagy a füsttől megfulladva találták meg. A kollégium diákjai nem sokáig nézték tétlenül a vad pusztítást, bunkós botjaikkal rátámadtak a fosztógatókra, és egészen a décsei patakig kergették őket. A legenda szerint az életben maradt két diák itt szúrta le botjait, melyek két gyönyörű fűzfává serkentek. Ezt az eseményt írta le Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa cimű elbeszélésében. A támadást követő napon Kolozsvári István, Pápai Páriz Ferenc és Enyedi István professzorok az elveszített diákokat a városból Miriszló irányába vezető utca végébe helyezték örök nyugalomra. Ide egy kápolnaszerű síremlékét emeltek Püspöki Péter, a vármegye főbírója, a kollégium volt diákja kezdeményezésére. Ez az emlékmű teljesen megsemmisülhetett, mivel később, a millenniumi ünnepségek közeledtével , a régi síremlék helyett egy újabbat állította.

Leírása[szerkesztés]

Négy kerek oszlopon álló, négyszögletes kupolájú, homokkőből készült klasszicista építmény. Közepén, a fehér homokkőből készített kőasztal oldalán márványlapokat helyeztek el, megörökítve rajta az ott eltemetett diákok neveit: Debreceni István, Szászhalmi György, Szotyori Imre, Dobolyi Ferenc, Szotyori Gergely, Váradi Bányai János, Krizbai György, Zágoni András, Marosvásárhelyi Péter, Rigó Kapusi Sámuel, Magyari István, Ajtai András Vajai György, Szemerjai György. A dombormű- és más diszítő munkákat a kolozsvári szobrász Klősz József (1843-1922) készítette. Ünnepélyes avatására 1896 május 10-én került sor. Az oltárkő lapján egy babérkoszorú által körbefogott könyv domborműve áll az 1704.III.16-os keltezéssel. Itt még a következő latin felirat olvasható: HIC IACENT SUBSCRIBENTES SANGUINE SUO SUPREMAE LEGI, vagyis:"a Kollégium fiai a vérhullatás legmagasabb törvényének engedelmeskedtek".

Restaurálásai[szerkesztés]

Az emlékmű első felújítása 1972-ben történt meg, a Kollégium fennállásának 350. évfordulóján. A második restaurálást 2010 tavaszán végezték el szakszerűen amikor a környezetét is rendezték. A javításokat Baróti Hunor gyergyói restaurátor és Kiss Zoltán gyulafehérvári kőrestaurátor végezték el.

Források[szerkesztés]