Nagycirkáló
Nagycirkáló (Großer Kreuzer) volt a megnevezése a Német Császári Haditengerészet azon cirkálóinak, melyek vízkiszorítása meghaladta az 5500 tonnát. A fogalmat a német flottatörvények határozták meg. Az 1898-as első flottatörvény 12 nagycirkáló megépítését írta elő, melyek közül háromnak kellett külhoni szolgálatot teljesítenie, hármat pedig tartalékban kellett tartani. Az építendő nagycirkálók száma a flottatörvény utolsó háború előtti 1912-es módosításával húszra nőtt.
A Császári Haditengerészetnek a meglévő hajóit ennek megfelelően kellett kategorizálni. Kezdetben nagyon eltérő hajók tartoztak ide. Az 1865-ben a Thames Iron Works által Angliában Törökország számára építeni kezdett, de még elkészülte előtt, 1867-ben Poroszország által megvásárolt König Wilhelm páncélos fregatt is nagycirkálóként lett kategorizálva az utolsó, 1897-es átépítése után. Emellett a szintén Angliában megépített két Kaiser-osztályú páncélos fregatt, a Kaiser és a Deutschland is nagycirkálóvá lett.
A kategóriához végül hozzátartoztak a védett cirkálók, mint a Kaiserin Augusta és a Victoria-Louise-osztály öt egysége (Victoria Louise, Hertha, Hansa, Freya, Vineta), valamint a kilenc német páncélos cirkáló, melyek közül a Prinz Heinrich épült meg elsőként a flottatörvények által leírt követelményeknek megfelelően:
| Név | Vízrebocsátás | Hajógyár | Vízkiszorítás (konstrukciós) |
Építési jelölés |
|---|---|---|---|---|
| Fürst Bismarck | 1897 | K.W. Kiel | 10 690 t | Ersatz Leipzig |
| Prinz Heinrich | 1900 | K.W. Kiel | 8887 t | Neubau A |
| Prinz Adalbert | 1901 | K.W. Kiel | 9087 t | Neubau B |
| Friedrich Carl | 1902 | Blohm & Voss | 9087 t | Ersatz König Wilhelm |
| Roon | 1903 | K.W. Kiel | 9533 t | Ersatz Kaiser |
| Yorck | 1904 | Blohm & Voss | 9533 t | Ersatz Deutschland |
| Scharnhorst | 1906 | Blohm & Voss | 11 616 t | Neubau D |
| Gneisenau | 1906 | AG Weser | 11 616 t | Neubau C |
| Blücher | 1908 | K.W. Kiel | 15 842 t | Neubau E |
A Blücher volt az utolsóként megépített páncélos cirkáló, az utána megépített von der Tann pedig az első teljes értékű csatacirkáló. Ennek ellenére a Császári Haditengerészet ezt a hajót is, mint ahogy a hat további hasonló típusú elkészült hajóját is hivatalosan nagycirkálóként jelölte.
| Név | Vízrebocsátás | Hajógyár | Vízkiszorítás ( (konstrukciós) |
Építési jelölés |
|---|---|---|---|---|
| von der Tann | 1909 | Blohm & Voss | 19 370 t | Neubau F |
| Moltke | 1910 | Blohm & Voss | 22 979 t | Neubau G |
| Goeben | 1911 | Blohm & Voss | 22 979 t | Neubau H |
| Seydlitz | 1912 | Blohm & Voss | 24 988 t | Neubau J |
| Derfflinger | 1913 | Blohm & Voss | 26 600 t | Neubau K |
| Lützow | 1913 | Schichau | 26 741 t | Ersatz Kaiserin Augusta |
| Hindenburg | 1915 | K.W. Wilhelmshaven | 26 947 t | Ersatz Hertha |
| Mackensen | 1917 | Blohm & Voss | 31 000 t | Ersatz Victoria Luise |
| Graf Spee | 1917 | Schichau | 31 000 t | Ersatz Blücher |
A hajótípus ilyen megnevezése költségvetési okokra vezethető vissza, mivel a haditengerészet így a flottatörvényben a cirkálók számára előírt keretszámból építhetett kapitális hadihajókat. Ezzel felléphetett egyes pártok azon törekvése ellen is, hogy a sorhajók (csatahajók) és a csatacirkálók egységesítésével és egyben kevesebb darabszám megépítésével spóroljanak a költségeken.
Az első világháború alatt nem hivatalosan használták a csatacirkáló (Schlachtkreuzer) megjelölést is, mivel ennek megfelelően kerültek bevetésre: az I. felderítőcsoportba összevonva képezték a gyors felderítőegységet és szárnyát a csatahajóflottának.
Az Egyesült Államok haditengerészete szintén a nagycirkáló (Large Cruiser; CB) besorolással illette a második világháború végén megépült – csatacirkálókhoz hasonlatos – két Alaska-osztályú egységét (Alaska, Guam).
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Großer Kreuzer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Hans H. Hildebrand, Albert Röhr, Hans-Otto Steinmetz: Die deutschen Kriegsschiffe: Biographien – ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart. Koehlers Verlagsgesellschaft, Herford.
- N. J. M. Campbell, Battlecruisers. Conway Maritime Press, London 1978.