Nagy Lajos (lelkész, 1856)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Lajos
Született1856. február 15.
Tivadar
Elhunyt1927 után
Foglalkozásareformátus lelkész
SablonWikidataSegítség

Nagy Lajos (Tivadar (Ugocsa megye), 1856. február 15. – 1927 után[1]) református lelkész.

Élete[szerkesztés]

Nagy Menyhért református lelkész és Forray Ágnes fia. Gimnáziumi tanulmányait a sárospataki főiskolában és a máramarosszigeti református líceumban, a teológiai tanfolyamot pedig a debreceni főiskolán végezte. 1879-ben Szatmáron, 1883-ban Makón lett segédlelkész, ahonnét 1885-ben a felsőbányai egyház választotta lelkészévé. A nagybányai egyházmegye pénztárnoka volt. 1925-ben felhívást intézett egyháza tagjaihoz, hogy megmentse egyházát az elpusztulástól, ugyanis a trianoni békeszerződést követő agrárreform, majd a városi segély megvonása ellehetetlenítette annak működését.

Egyházi és társadalmi cikkeket írt a Nagybányai Hirlapba és más egyházi és egyéb hírlapokba. Szerkesztette a Nagybányai Hirlapot 1898. áprilistól 1900. júliusig.

Munkája[szerkesztés]

  • A felső-bányai evang. reform. egyház multja és jelene. Nagybánya, 1896. (Ism. Prot. Szemle. 1897.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Neve szerepel az Elnémuló harangok... című cikkben, Brassói Lapok, 1927. július 28., 3. old..

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.