Nagy Irén
| Nagy Irén | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1953. május 1. (71 éves) Nyikómalomfalva |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Irén témájú médiaállományokat. | |
Nagy Irén (szül. Hadnagy Irén, Nyikómalomfalva, 1953. május 1. –) erdélyi magyar költő, novellista.
Életútja[szerkesztés]
A székelyudvarhelyi Tanítóképző (1973) és a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola (1978) elvégzése után Csíkszentdomokoson kezdte pályáját mint a Márton Áron Általános Iskola magyar-román szakos tanára.
Első írását, a kivándorlás ellen írt Marasztaló c. versét, a Hargita Népe közölte (1990). Prózájával a Látó novellapályázatán tűnt fel, ahol első díjat nyert (1992). Itt jelent meg kétrészes leleplező elbeszélése Védtelenül c. alatt a szélsőséges „voluntárok” székelyföldi vérengzéseiről, valósághű képet adva az 1944 őszén Csíkszentdomokoson (1993/5) és Szárazajtán (1994/6) bekövetkezett tragédia lezajlásáról és hátteréről.
Kötetei[szerkesztés]
- Mégis (versek, Székelyudvarhely 1993)
- Védtelenül (novellák, Székelyudvarhely, 1998)
- Veletek dalol sok ezüst madárka (gyermekversek, Székelyudvarhely, 2009)
- Nyikó menti hajnalok (verses vallomások a szülőföldről, Székelyudvarhely, 2013)
- Transzilván Elégia (Költemény, Székelyudvarhely, 2014)
- Hová lett az Erdő? (Cimba és Zenge meséje a harmadik évezredből, Székelyudvarhely, 2015)
Galéria[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}