Nagy Endre (százados)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagy Endre
Nagy Endre katona.PNG
Született 1890
Jászladány
Meghalt 20. század
?
Nemzetisége magyar
Rendfokozata százados
Egysége 38. honvéd gyalogezred

Vitéz Nagy Endre (Jászladány, 1890. – ?) az első világháború idején a közös hadsereg századosa, költő, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete osztályvezetője.

Lehulló karja hideg vashoz ért most!
A földön ott hevert egy kézigránát!
Egy gondolat... egy végső mozdulat még...
S már dördülés sikolt az éjszakán át!...
Halomba hullnak... és ez elhullásban
Egy támadó arcába vágta öklét!...
Kilenc oroszra s egy magyar bakára
Egy pillanatban borult az öröklét!

– vitéz Nagy Endre: Az őrszem (1917 telén)

Élete[szerkesztés]

Az első világháború kitörésekor önkéntesként került a szerb frontra, a 38. honvéd gyalogezred kötelékében. A harcok során augusztus 16-án súlyos sebesülést szerzett, ám miután felépült, a következő év januárjától újra harcolt az antant csapatai ellen a Kárpátokban. Bátorságáért megkapta az I. osztályú ezüst vitézségi érmet. Miután a központi hatalmak áttörték a frontot Gorlicénél, az előrenyomulás során a Medenice-i harcokban tanúsított magatartásáért az arany vitézségi érmet, illetve soron kívül hadnagyi előléptetést is nyert. A Horuckonál folytatott harcok során kapott sebesülése miatt ismét kórházba került, 1916 tavaszán tért vissza a frontra. Először a vadászszázad, majd a rohamszázadot irányította. 1917-ben rohamkiképző lett. 1929-ben lett a Vitézi rend tagja.[1] Segédkezett Doromby Józsefnek A volt cs. és kir. 38-as gyalogezred Története és Emlékkönyve c. mű elkészítésében, a könyvben több verse is, így például A két halott, illetve Az őrszem megjelent.

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vitézi Rend tiszti állomány 1921-1945. Sorolási szám: 2621. Irattári szám: ?.

Források[szerkesztés]

  • Nagy Endre. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  • Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936, Hollóssy ny. 388. p.

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.