Nagy Éva (énekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagy Éva
Életrajzi adatok
Született 1947-48
Pestszenterzsébet
Elhunyt 2021. március 19. k.n. (73 évesen)
Pályafutás
Műfajok beat, gyerekzene
Aktív évek 1967–2001/2002
Híres dal Ez az utolsó randevúnk
Kapcsolódó előadó(k) Liversing
Hangszer énekhang
Tevékenység táncdalénekes

Nagy Éva (Pestszenterzsébet, 1947–48. – 2021. március 19. vagy előtte)[1] magyar táncdalénekesnő.

Életrajz[szerkesztés]

Pestszenterzsébeten született, Sátoraljaújhelyen majd Budapesten élt. 1967-ben, a második eszperantó táncdalfesztiválon tűnt fel, amit a Kötöznivaló bolond az én szívem című dallal nyert meg. A dal eredeti előadója Kovács Kati volt. (Érdekesség, hogy az előző évben megrendezett első fesztivál győztese Máté Péter volt.) Az 1968-as Táncdalfesztiválon az Ez az utolsó randevúnk című számmal indult, a Liversing zenekar kísérte. A dal eredetileg keringőstílusban hangszerelve Bencze Márta énekesnőé lett volna, de ő nem fogadta el. Bár a döntőbe nem jutott be, dekoratív megjelenése miatt ő kapta a széria legtöbb férfiszavazatát.

A hetvenes években több fesztiválon is szerepelt. A beatzenével 1976-ban hagyott fel amikor a Tessék választani!-n egy Dobsa–Bradányi-dalt szerzeményt, a Semmit sem értek én címűt énekelte. Ezután gyerekeknek énekelt, utoljára 54 éves korában lépett fel.

Kislemezei[szerkesztés]

  • Ez az utolsó randevúnk (kíséri a Liversing együttes, Qualiton SP 530, 1968, másik oldal – Illés: Amikor én még kis srác voltam)
  • Gyere, gyere hát (Qualiton, 1969, másik oldal – Szécsi Pál: Rongyos lett a lámpaernyő)
  • Zúgva sírnak a fák (Qualiton, 1970, másik oldal – Váry Duett: Álmodozás)

Családja[szerkesztés]

Kétszer volt férjnél, egy fia született.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fülöp Dániel: Meghalt Nagy Éva táncdalénekesnő. 24.hu, 2021. március 19. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  2. Inkei Bence: „Évike, magának tényleg senki ismerőse nincs a szakmában?”. 24.hu, 2018. december 2. (Hozzáférés: 2021. március 20.)

Források[szerkesztés]

  • Zoltán János: A nagy (de)generáció, Zoltán és Társa Bt., 2005
  • Discogs