Moszkvai esték

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Moszkvai esték (oroszul: Подмосковные Вечера, podmoszkovnije vecsera) vagy pontosabb fordításban Moszkva-parti esték egyike a külföldön leghíresebb orosz daloknak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalt eredetileg „Leningrádi esték” címmel alkotta 1955-ben két ismert szerző, Vaszilij Szolovjov-Szedoj zeneszerző és Mihail Matuszovszkij költő, de címét a szovjet kulturális minisztérium kérésre „Moszkvai estékre” változtatták és a szövegét is ehhez igazították.

Ezen az új címen készítettek róla felvételt Vlagyimir Trosinnak, a Moszkvai Művészszínház fiatal színészének előadásában egy a Szovjetunió népeinek szpartakiádjáról készített sport-dokumentumfilm egy jelenetéhez. Ez a felvétel nem keltett különösebb érdeklődést, de később rádióadások nyomán jelentős népszerűségre tett szert.

1957-ben a dal szerzőit is meglepve első díjat nyert a moszkvai Világifjúsági Találkozó nemzetközi dalversenyén. Ezután a dal elterjedt az egész világon, különös népszerűséget szerezve Kínában. 1958-ban felfigyelt rá Van Cliburn, akinek előadása jelentősen hozzájárult a dal külföldi népszerűségéhez.

A Szovjetunióban a „Moszkvai esték” dallama volt a Majak zenei rádióadó minden fél órában hallható szignálja 1964-től. A Rádió Moszkva angol nyelvű adása egy gyönyörű hangszeres feldolgozását játszotta minden órában.

A Kenny Ball and His Jazzmen brit jazz-együttes 1961-ben slágerré tette a dalt „Éjfél Moszkvában” („Midnight in Moscow”) címmel és egy moszkvai koncerten is előadták. Ez a változat második helyet ért el az Egyesült Államokban a „Billboard Hot 100” slágerlistán 1962 elején és három hétig első volt a szintén amerikai „Easy Listening” listán.

Szövege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Не слышны в саду даже шорохи,
Всё здесь замерло до утра.
Eсли б знали вы, как мне дороги
Подмосковные вечера.

Речка движется и не движется,
Вся из лунного серебра.
Песня слышится и не слышится
В эти тихие вечера.

Что ж бы, милая, смотришь искоса,
Низко голову наклоня?
Трудно высказать и не высказать
Всё, что на сердце у меня.

А рассвет уже всё заметнее.
Так, пожалуйста, будь добра.
Не забудь и ты эти летние
Подмосковные вечера.


Hallgatott a kert, minden elnémult.
Megpihent a föld és az ég.
Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part,
Ó de szép volt, de tündérszép.

Fodrozott a víz, s újra elsimult.
Színezüstöt szórt ránk a hold.
Dal kelt, s elpihent, szótlan hosszú csend...
De a szívünkben új dal szólt.

Mért borult el úgy kedves arcocskád?
Könny ült ki szemed szögletén.
El sem mondható, nincsen arra szó,
Hogy mit éreztem akkor én.

Elrepült az éj, látod virrad már.
Nálatok is kék lesz az ég.
Csak meg ne tagadd, őrizd ezt a dalt,
S ilyen nyár estünk sok lesz még.

(Kapuvári Béla műfordítása)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Ez a szócikk részben vagy egészben a Moscow Nights című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Подмосковные вечера (песня) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.