Mongol birodalmi pecsét
A mongol birodalmi (nagykáni) pecsét (tamga), a mongol uralkodók által használt pecsét az ország legmagasabb államhatalmának jelképe. Mongólia nagykánjának tekintélyét és nyilvánosan kihirdetett jogi normáit megerősítő fontos jegy volt. Az első nagykáni pecsétnyomót Dzsingisz kán parancsára készítették.
Története[szerkesztés]
A Mongol birodalomban az állami pecsét nagykán általi használata a najman tartomány elfoglalása után vált szokássá, és Kubiláj kán idejéig maradt használatban. Kubiláj a trónra lépése (1260) után saját új pecsétjét kezdte használni, Dzsingisz kán pecsétje pedig eltűnt. 1271-ben az utódállam a nevét is Nagy Jüan Államra változtatta, és ettől kezdve új pecsétet használtak. A 17. századi mongol történelem forrásai, mint például Luvszandanzang arany krónikája (Altan Tobcsi "Aranyfoglalat"), a Sárga krónika (Sar Túj) és Erden krónikája (Erdenijn tobcsi "Drágakőfoglalat") azt állítják, hogy amikor Togon Temür kán kínai földről elmenekült (1368), a kínai császári pecséttel érkezett Mongóliába.
Ezeknek a tudósításoknak a fő hibája az, hogy a mongol birodalom pecsétjéről legendák és szóbeli közlések alapján íródtak, anélkül, hogy gondosan ellenőrizték volna a hitelességüket. Például Togon Temür kán pecsétjét Dzsingisz kán és a Jüan-dinasztia pecsétjének tartották, majd a kínai császárok jáde pecsétjének legendája keveredett a szájhagyományba, és számos legenda született a kínai császári pecsét sorsáról is.
A pecsétnyomó anyaga[szerkesztés]
A kutatók körében máig vitatott az a kérdés, hogy milyen anyagból készült a kán állami pecsétje. A témával foglalkozó szakirodalomban azt feltételezik, hogy Dzsingisz kán állampecsétje jádéből készült. Egy kutató (M. Enhpürev) megpróbált bizonyítékot találni arra vonatkozóan, hogy Dzsingisz kán aranypecsétet használt. Minthogy a mongolok mindig is a halál árnyékát rejtő fémnek tekintették az aranyat, kétséges, hogy az aranyat pecsétnyomók készítésére használták volna.
Egy másik tudós az emlékirataiban azt írta, hogy noha a szentpétervári Ermitázsban a világ minden tájáról őriznek pecsétnyomókat, de közöttük egyetlen arany sincs. Azonban az írott források megemlítik, hogy a pecsétnyomókat értékes anyagokból, például acélból, jadéból, ezüstből készítették, és különféle módon használták azokatː
- acél pecsétnyomót a büntetésekkel és a törvények végrehajtásával kapcsolatos rendeletekhez
- jáde pecsétnyomót a nyilvános ceremóniákról szóló rendeletekhez
- ezüst pecsétnyomót az egyes ügyekben kiadott rendeletekhez használtak.
Mérete[szerkesztés]
Ami Dzsingisz kán első állami pecsétjének méretét illeti, azt a későbbi kánok avignoni ("francia") pápához írott levelein, valamint Dzsingisz kán hivatalos levelein és a pápának küldött felszólító levelein fennmaradt, mongol betűkkel írt pecsétek bizonyítják. A pecsét mérete nem puszta véletlen. Általánosságban elmondható, hogy az a régi mongolok által használt mértékekből ered. Jelenleg is élő hagyomány, hogy valami hosszát és szélességét emberi testrészek méretével fejezik ki. Ilyen mértékegységek az ujj (хуруу [hurú][* 1]), a tenyér (алга дарам [alga daram] = 5 ujj), a szőm (сөөм[* 2]), a tő (төө[* 3]), a könyök (тохой [tohoj] = 3 tő), az ald (алд = 6 tő), az ald delem (алд дэлэм = 9 tő).[* 4]
A pecsétek a használójuk rangjától függően eltérő méretűek voltak:
- tő méretűt a kagán, az uralkodó kán
- szőm méretűt a kormánytisztviselők és kormányzók
- 4 ujjnyit a törzsfőnökök, helyi uralkodók, hercegek
- 3 ujjnyit egyes források szerint a miniszterek és katonai vezetők
- 1 ujjnyit vagy hüvelykujjnyit (hijúr) az alacsonyabb rangú írnokok és a rangban alattuk állók
az identitásuk jeleként használtak.
A pecsét elhelyezkedése szigorúan szabályozott volt, minthogy az jelentette a garanciát az okmány hitelességére.
A Jüan-dinasztia uralkodóinak pecsétjei[szerkesztés]
1276-ban elfogták a Déli Szung uralkodóját, kormánytisztviselőit és lefoglalták a pecsétjeit. Ettől az időszaktól kezdve a han királyok pecséthasználatának számos szabályát kezdték alkalmazni. Az egyes Jüan-dinasztiabeli uralkodók pecsétjei az idők során változtak. A mongol földekre menekült Togon Temür kán magával vitt kínai császári pecsétje utóbb a politikai csatározások során elveszett. A 16. század második felében az az álhír kelt lábra, hogy újra megtalálták, de mára beigazolódott, hogy ez csak legenda.
A Jüan-dinasztia idején az uralkodó az okmány tartalmától függően 8-féle pecsétet használt, köztük
- a parancsok pecsétjét
- állami címerpecsétet
- az isteni mester pecsétjét
- a királyi hivatal pecsétjét
- az isteni mester hitelesítő pecsétjét,
- továbbá olyan pecséteket, mint például a császári hitelesítő pecsét.
Ezeken kívül a királyi család minden nemese használt pecsétet.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ nem a hüvelyk; kb. 1,5 cm
- ↑ kb. 17–18 cm, vagy a мухар сөөм [muhar szőm]: a hüvelykujj hegyétől a mutatóujj középső percéig
- ↑ kb. 18–20 cm, a hüvelykujj hegyétől a középső ujj hegyéig
- ↑ szemléletesenː https://twitter.com/ob2133/status/1041509961300234242?lang=de
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Их Монгол улсын их хааны тамга című mongol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Дэлхийг эрхшээсэн морьтон дайчдын гүрэн (XIII-XVIII зуун) (A világot uraló lovas harcos birodalom (XII-XVII. század)). (mongolul) Szerk: Дашдондогийн Баярсайхан (Dasdondogijn Bajarszarhan). Ulánbátor: Монсудар (Monszudar). 2016. = Монголчууд (Mongolok), ISBN 978 99973 1 421 5 Részlet a könyvből (121–155. o.) a kiadó oldalán: http://www.monsudar.mn/books/view/72/
- Nagy sárga krónika a régi mongol kánok származásáról. Ford.ː Tóth Zsolt. Budapest: Magyarságkutató Intézet. 2023. ISBN 978 615 6117 68 7
