Togon Temür mongol kán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Togon Temür mongol kán
Yuan Huizong.jpg

Uralkodóház Borjigin
Született 1320. május 25.
Elhunyt 1370. május 23. (49 évesen)
Yingchang
Édesapja Khutughtu Khan
Édesanyja Mailaiti
Házastársa
Gyermekei
  • Biligtü Khan Ayushiridara
  • Uskhal Khan Tögüs Temür
  • Xueshan

Togon Temür, kínai nevén Pejercsecsin Tohuan Tiemuer (1320. május 25.1370. május 23.) a mongol eredetű Jüan-dinasztia utolsó uralkodója, kínai császár 1333-tól 1368-ig. Uralmának sorozatos felkelések vetettek véget.

Élete[szerkesztés]

Togon Temür Kutait Kosila fiaként született, és testvére, a rövid életű Bordzsigin Rincsinbal halála után, 13 éves korában került a trónra. Gyengekezű uralkodónak bizonyult, aki szívesebben töltötte az idejét ágyasaival és a lámaizmus tanításainak tanulmányozásával, mintsem az államügyekkel. Uralkodásának első éveiben a tényleges hatalom El Temür, majd a kínaiakat gyűlölő Bajan miniszterelnök kezében volt, aki különféle megszorító intézkedéseket léptetett életbe: eltörölte a hivatalnoki vizsgarendszert, megtiltotta a kínaiaknak bizonyos színű ruhák és bizonyos írásjelek használatát, és tömeges kivégzéseket is tervbe vett (az áldozatokat a nevük alapján válogatta volna ki). Bajan működése a rossz gazdasági rendszerrel együtt lázadáshoz vezetett, és 1339-ben Bajant száműzték.[1]

Togon Temür a következő évtizedekben sem érdeklődött jobban a politika iránt, ezúttal buddhista papokra és eunuchokra bízta Kína irányítását. Ezt látva legidősebb fia összeesküvést szőtt a császár megbuktatására, de az összeesküvés nem járt sikerrel.

1368-ban ismét felkelés tört ki, ezúttal Csu Jüan-csang vezetésével. A császárt miniszterei nem tudták rábeszélni, hogy vegye fel a harcot a lázadóval és védje meg örökségét. Togon Temür ehelyett az északi sztyeppékre menekült, és ott még 2 évig uralkodott. 1370-ben hunyt el, de utódai a 17. század elejéig uralkodtak az általa megalapított Északi Jüan-dinasztia országában.[1] Közvetlen mongol utóda fia, Biligtü kán lett.

Kína Csu Jüan-csang kezébe került, aki Hung-vu néven császárrá kiáltotta ki magát, és megalapította a Ming-dinasztiát.

Feleségei[szerkesztés]

Danasiri császárné 1320-ban született El-Temür katonatiszt lányaként. Testvére Tangicci. Egyetlen fia született, Maha aki kanyaróban hunyt el. Danashiri érintett volt egy sikertelen felkelésben. 1335-ben megpróbálta megakadályozni bátyja kivégzését, sikertelenül.[2] Ezután száműzték,[3] majd megmérgezték.[forrás?]

Bayan Khutugh 1324-ben született Bolod Temür lányaként.[4] 1337-ben koronázták meg. 29 évig volt császárné majd, 42 éves korában hunyt el 1365. szeptember 8-án.[5] Állítólag Ki császárné mikor átnézte Bayan császárné ruháit, nevetve megjegyezte: „Hogy lehetett császárné és elsődleges feleség, aki így öltözködött?”[6]

Harmadik felesége Ki császárné volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Uralkodók és dinasztiák, 652–653. oldal
  2. Lily Xiao Hong Lee; Sue Wiles (13 March 2014). Biographical Dictionary of Chinese Women: Tang Through Ming, 618-1644. M.E. Sharpe. ISBN 978-0-7656-4316-2.
  3. Ч.Содбилэг. «Монголын Их Юань улсын түүх». 262-р тал. Улаанбаатар. 2010 он.
  4. L. Carrington Goodrich, L. Chaoying Fang. Dictionary of Ming Biography, 1368-1644: Volume I. Columbia University Press, 1291–1292. o. (1976) 
  5. L. Carrington Goodrich, L. Chaoying Fang. Dictionary of Ming Biography, 1368-1644: Volume I. Columbia University Press, 1291–1292. o. (1976) 
  6. Keith McMahon. Celestial Women: Imperial Wives and Concubines in China from Song to Qing. Rowman & Littlefield Publishers, 66–67. o. (2016) 

Forrás[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Bordzsigin Rincsinbal
Kínai császár
13331368
A Csing-dinasztia zászlója
Következő uralkodó:
Hung-vu
Előző uralkodó:
Bordzsigin Rincsinbal
Mongol nagykán
13331370
Szojombó jelkép
Következő uralkodó:
Biligtü