Moise Csombe
| Moise Csombe | |
 | |
| A Kongói Köztársaság 6. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1964. július 10. – 1965. október 13. | |
| Előd | Cyrille Adoula |
| Utód | Évariste Kimba |
| A Katangai Állam elnöke | |
| Hivatali idő 1960. június 16. – 1963. január 15. | |
| Előd | – |
| Utód | – |
| Született | 1919. november 10. Musumba |
| Elhunyt | 1969. június 29. (49 évesen) Algéria |
| Sírhely | Etterbeek Cemetery |
| Párt |
|
| Gyermekei | Isabel Machik Ruth Tshombe |
| Foglalkozás | politikus |
| Vallás | római katolikus[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Moise Csombe témájú médiaállományokat. | |
Moise Csombe (Moïse Kapenda Tshombe, 1919. november 10. – 1969. június 29.) kongói politikus, 1960–1963 között a nyugati államok által támogatott szakadár Katangai Állam elnöke, bukása után 1964–65-ben a Kongói Köztársaság miniszterelnöke. Mobutu Sese Seko puccsa után menekülni kényszerült, 1967-ben gépét eltérítették, és Algériában bebörtönözték, ahol 1969-ben szívinfarktusban meghalt.
Élete
[szerkesztés]A katangai Musumbában született Belga Kongóban, sikeres üzletember fiaként. Egy amerikai misszionárius iskolában tanult, majd könyvelőnek tanult tovább. Az 1950-es években egy katangai üzletlánc irányítását vette át, majd politizálni kezdett. Létrehozta a CONAKAT-ot, amely a független, föderális Kongó eszméjét támogatta.[2]
1960 májusában pártja megszerezte a többséget a tartományi törvényhozásban, egy hónap múlva pedig kikiáltották Kongó függetlenségét, így Csombe a tartományi kormány elnöke lett.[3] Mivel az ország elnökét, Patrice Lumumbát a Szovjetunió támogatta, a nyugati államok az ő ellenfeleit kezdték támogatni, kirobbantva a kongói válságot. Július 11-én Csombe kikiáltotta az ásványkincsekben gazdag Katanga függetlenségét, amihez segítséget kapott egy belga ejtőernyősezredtől is.[4] Államát támogatta egy brit–belga érdekeltségű cég, a Union Minière du Haut Katanga is. Lumumba elnök az ENSZ beavatkozását kérte.[1] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa július 14-én kelt 143. számú határozatában felhatalmazta Dag Hammarskjöld főtitkárt, hogy minden lépést tegyen meg a katonai segítségnyújtáshoz, ami többek között az UNOC békefenntartó misszió létrehozását jelentette.[4]
Miután többszöri BT felszólítás után a belga csapatok szeptemberben távoztak,[5] Csombe európai és dél-afrikai zsoldosokat fogadott fel államának megvédésére, köztük Roger Trinquier volt francia ezredest, és segítségükkel képeztette ki hadseregét. 1961-re már mintegy kétezer külföldi irányította ötvenezer fős hadseregét. 1960-ban a szomszédos Kasai tartomány is kivált a Kongói Köztársaságból. Szeptemberben Joseph Kasavubu elnök alkotmányellenesen eltávolította Lumumbát a hatalomból, majd Joseph Mobutu vezérkari főnök pedig kiadta őt Csombénak. Európai zsoldosai előbb megkínozták, majd 1961. január 17-én kivégezték a bukott miniszterelnököt.[1] 1961. február 21-én az ENSZ BT határozatában mély sajnálatát fejezte ki Lumumba halála miatt és felhatalmazta az UNOC-öt, hogy fegyveres erőt alkalmazzon a polgárháború megelőzése érdekében, ám zsoldosai ekkor még visszaverték az ENSZ-haderőt.[5]
Korábbi nyugati támogatói lassan elpártoltak tőle, és Katanga függetlenségének végetvetése mellett foglaltak állást; Csombe ezt azonban megtagadta.[1] A Biztonsági tanács 1962. november 24-én határozatban ítélte el a jogellenes elszakadási törekvéseket, felhatalmazást adott a külföldi zsoldosok letartóztatására és felszólított minden államot a fegyverszállítások beszüntetésére. Az ONUC ezután sikerrel vette fel a harcot Csombe csapataival, és 1963. január 15-én az ENSZ csapatok elfoglalták Katanga fővárosát, ami után menekülni kényszerült.[6]
Spanyolországból 1964. június 27-én tért vissza Cyrille Adoula miniszterelnök hívására, július 10-én Kasavubu elnök kinevezte miniszterelnökké. A kongói válságban játszott szerepe ellenére a városokban népszerű volt, kinevezésének oka azonban vitás kérdés: egyes álláspontok szerint a nyugati hatalmak álltak mögötte, mások szerint pusztán belpolitikai okokra vezethető vissza.[7] Augusztus 5-én a magukat szimbáknak nevező felkelők elfoglalták Stanleyville-t, egy hónapon belül pedig az ország mintegy felét. Csombe külföldi, főleg amerikai és belga segítséggel képes volt megfordítani a háborús helyzetet, a felkelők által fogságba ejtett nagyszámú külföldit pedig ejtőernyős akciókkal szabadították ki.[6]
Kasavubu 1965 októberében leváltotta a miniszterelnöki posztról. Mobutu novemberben végrehajtott puccsa után ismét elmenekült az országból és visszatért Spanyolországba.[1] Itt szervezkedni kezdett Mobutu ellen, zsoldosokat fogadva fel, és légierőt hozva létre. 1967 márciusában távollétében halálra ítélték. 1967-ben magánrepülőgépét eltérítették, és Algériában bebörtönözték, nem akarták azonban kiadni Kongónak, hogy végrehajthassák rajta a halálos ítéletet. 1969. június 29-én halt meg, hivatalosan szívrohamban.[8]
Emlékezete
[szerkesztés]Vámos Miklós Szoci kóla[9] című novellájának hősét mindenki Csombénak hívja, mivel „hasonlított a puffadt afrikai politikusra”.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e A világ legszegényebbje. in BBC History 2014/6. szám ISSN 2062-5200, 16. o.
- ↑ The Congo from Leopold to Kabila, Georges Nzongola-Ntalaja, 2002, ISBN 1-84277-053-5, accessed February 2009
- ↑ http://www.rulers.org/cngkprov.html
- ↑ a b Sulyok Gábor: A humanitárius intervenció elmélete és gyakorlata. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 9639567558, 233. old.
- ↑ a b Sulyok Gábor: i. m. 234. o.
- ↑ a b Sulyok Gábor: i. m. 235. o.
- ↑ David N. Gibbs: The Political Economy of Third World Intervention: Mines, Money, and U.S. Policy in the Congo Crisis. University of Chicago Press, 1991, ISBN 0-226-29071-9, 152. o.
- ↑ David N. Gibbs: i. m. 167–170
- ↑ A Bárka folyóirat 2005-ös 5. számában ezzel a címmel jelent meg, a 2009-es Tiszta tűz könyvben (Koka) a címe.