Mikovényi Károly
| Mikovényi Károly | |
| Született | 1813 Lédec |
| Elhunyt | 1898. március 17. (84-85 évesen) Trencsén |
| Foglalkozása | katona |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Breznóbányai Mikovényi Károly (Lédec, 1813. – Trencsén, 1898. március 17.[1]) honvéd dandár-parancsnok, sótárnok.
Élete[szerkesztés]
Mikovényi János kincstári uradalmi hivatalnok és Farkas Antónia fia. Jogakadémiát végzett.
1831-től önkéntes katona, 1843-tól alhadnagy, 1847-től hadnagy, 1848. augusztus 21-től főhadnagy a 2. Sándor gyalogezredben. Az ezred trencséni hadfogadó állomásának parancsnoka. Októberben ezredével csatlakozik a honvédsereghez. November 17-től a Trencsén vármegyei nemzetőrség őrnagya. Mozgósított zászlóaljával részt vett a Galíciából betört császáriak (Frischeisen alezredes, illetve Götz tábornok) elleni harcokban. 1849 januárjában a bányavárosokban csatlakozott a fel-dunai (VII.) hadtesthez. Február 5-től a 2. Zólyom vármegyei (később 124. sorszámú) honvédzászlóalj parancsnoka,[2] az említett hadtestben. Végigküzdötte a téli és a tavaszi hadjáratot. Rész vett a branyiszkói ütközetben.[3] Májustól alakulatával az önállóvá vált Kmety-hadosztályban szolgál. Június 13-án a csornai csatában térdlövést kapott, emiatt fél lábát amputálták. Június 19-én kitüntették a katonai érdemjel 3. osztályával, majd alezredessé léptették elő. 1850. május 18-án Pesten 10 év várfogságra ítélték, június 2-án kegyelmet kapott.
1867-től fürdőbiztos, ekkor a Pest városi-, majd vágújhelyi, 1890-től nyugalmazott sótárnok. Trencsénben nyugszik.[4] Sírfeliratát eredetileg Gyulay Pál írta a vértanú Jeszenák János pozsonyi síremlékére, melynek változata.[5]
A Nyitra vármegyei Honvédegylet tagja volt.
Felesége 1852-től Burgh Franciska.[6] Gyermekei Zsigmond, Erzsébet és Gabriella.
Művei[szerkesztés]
Cikkei jelentek meg a Falusi Gazdában (1862: Juhászat, A gazda teendői, A lugos szőlőmívelés, A trágya, Birkászat, Legeltetés, Birkaförösztés és nyirés, A rét, A rétek feltörése, A szarvasmarha hízlalásáról, Lóversenyek 1862-ben, Párhuzam az electoral és nem electoral juhok jövedelmezése között, Dinnyekisérlet, Takarmányozás, Gyapjúevésről a birkáknál, 1864: Ismét a trágya, 1865: A juh-rü biztos orvoslása).
Források[szerkesztés]
- Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Szluha Márton: A Nyitra vármegye nemes családai II.
- Nagy Iván VII, 606.
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Szlauka Károly 1901: Trsko János - Naplótöredékek és följegyzések az 1848-49-iki szabadságharczról. Nagytapolcsány.
- ↑ mki.gov.hu Babucs Zoltán: Branyiszkó bevétele - Az 1849. február 5-i branyiszkói áttörés emlékére.. [2021. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 8.)
- ↑ csemadok.sk
- ↑ Szele Lajos 1966: A csornai csata egyik hősének síremléke a trencséni temetőben. Soproni Szemle 20/3, 288; 1975: Hozzászólás Vörösmarty Géza A szabadságharc tizenhárom pozsonyi vértanúja c. cikkéhez. Honismeret 3/1-2, 90-91; csemadok-hu/eu Bedi Kata: Borostyánkoszorús sírjaink.
- ↑ Meghalt 1904-ben Trencsénben.