Michael Wolgemut

Michael Wolgemut
Albrecht Dürer festménye
Született	1434 Nürnberg
Elhunyt	1519. november 30. (84-85 évesen) Nürnberg
Állampolgársága	német
Házastársa	Hans Pleydenwurff
Szülei	Valentin Wolgemut
Foglalkozása	festőművész tipográfus nyomómester (?) vésnök grafikusművész fametsző
Sírhely	Nürnberg
A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Wolgemut témájú médiaállományokat.

Michael Wolgemut (néhol Wohlgemuth) (Nürnberg, 1434 – Nürnberg, 1519. november 30.) német festő és fametszőmester, Hans Pleydenwurff tanítványa, a régebbi frank iskola legfontosabb képviselője és Albrecht Dürer tanára.

A szász választófejedelem, Bölcs Frigyes wittenbergi várában is dolgozott. A háború következtében elvesztette munkáját, így már ura portréját sem tudta megfesteni.

Élete és munkája

Mellszobra a müncheni Ruhmeshallében

1434-ben született Nürnbergben, és úgy tűnik, Flandriában vagy csak a flamand festmények tanulmányozásával alakult művészete. A müncheni Gabriel Angler festőművész tanítványa volt, és 1471 körül dolgozott Gabriel Maleßkircher műhelyében is. Megalapította az először 1473-ban említett, befolyásos, foglalkoztatott nürnbergi festőműhelyét, ahová 1486 végén Albrecht Dürert is csatlakozott. Feltételezhető, hogy amikor feleségül vette korábbi munkáltatója, Hans Pleydenwurff özvegyét, átvette annak műhelyét is. A Nürnbergi Krónika illusztrációja Wilhelm Pleydenwurff-fal, a mostohafiával közös munkája.

Táblaképfestészete

Wolgemut stúdiójából nagyszámú faragott festett szárnyas oltár került ki, amelyek többnyire kézzel készültek, s utazó munkatársaik segítségével terjesztették őket. A legfontosabb négyszárnyú oltárképe, az 1465-ből származó festménye jeleneteket ábrázol Krisztus életéből (Alte Pinakothek, München), vagy a zwickaui Szűz Mária-székesegyház oltárképe, a jelenetek Jézus gyermekkorából és szenvedéstörténetéből a Peringsdörfer-oltáron, a mai Friedenskirchében (Nürnberg) nyolc férfi és női szent és Szent Vitus legendájának jelenetei, amely valószínűleg egy ismeretlen mesterrel közös munkája. Wolgemut műhelyéből egy másik nagy oltár található a Keresztelő János és Szent Márton-templomban, Schwabachban. Az erdélyi Almakerék evangélikus temploma alant bemutatott táblaképe is az ő műhelyéből származik, talán Dürer keze nyomát is magán viseli.

Fő művei a goslari tanácsterem festményei, a Krisztus gyermekkorából származó jelenetek a mennyezeten és a falak császár- és szibilla-alakjai. Utóbbiak ismeretlen mester műhelyéből is származhatnak. Wolgemut portrékat is festett. Jobb képein a flamand festők egyikeként jelenik meg, mind kivitelezésük finomsága, mind érzékenységük erre utal; ám formái szögletesek, a típusok elég monotonak, és néha eltúlzott a csúnyaságuk is.

Sokszorosított grafika

Wolgemut fametszeteket is készített, például Stephan Fridolin Schatzbehalteréhez (Nürnberg, 1491) és 1809 darabot Hartmann Schedel Weltchronik (Nürnbergi Krónika) című műve számára (Nürnberg, 1493), Albrecht Dürer ottléte alatt. A Nürnbergi Krónikában ő és mások készítették Nürnberg kétoldalas látképet, amely az első ilyen jellegű, európai nyomatnak tekinthető.

Ezzel szemben nem készített rézmetszeteket.

Családja

Michael Wolgemut Valentin Wolgemut (†1469) és felesége, Anna (†1495) fiaként látta meg a napvilágot. Apja festőként valószínűleg a tanára is volt. 1473-ban feleségül vette Barbarát, Hans Pleydenwurff festő özvegyét. Úgy tartják, hogy addig is a cég munkatársa volt. Első felesége halála után Christinét (†1550) vette el.

Művei

• Hartmann Schedel félalakos portréja, fatáblára ragasztva
• Martin Pfinzing félalakos portréja, fatáblára ragasztva
• Szent Kozma és Damján félalakos olajportréja, Germanisches Nationalmuseum, Nürnberg
• A Megváltó keresztre feszítése, aranyozott, festett fatábla
• A Megváltó megfeszítése a két lator között … amely 1484-ben az eberbachi apátság oltárképe lett
• Georg Keyper – a nürnbergi Szent Lőrinc-templom szentélye, 1484
• Peringsdörfer-oltár (Nürnberg, Béke-templom), 1486; Eredetileg az Ágoston-rendi templomnak adományozták, a Szent Kereszt-templomé 1564-ben lett
• Mária-oltár (Szűz Mária-dóm, Zwickau, 1479), hármas szárnyas oltár (szentély mártírokkal és Madonnával, karácsonyi ciklus, szenvedésciklus)
• két mellékoltár a Rieterkirche Szűz Mária és Szent Kristófban
• oltár a Keresztelő János és Tours-i Szent Márton városi templomban, Schwabach
• Tucherschloss
• András-oltár (Szent András-templom, Weissenburg) 1500 körül

Galéria

• 

  Levinus Memminger-porté, 1485 k.

• 

  Az almakeréki templom szárnyas oltára

• 

  Krisztus levétele a keresztről

• 

  Haláltánc, Nürnbergi Krónika 261. o. A világ hetedik korszaka

• 

  Péter apostol vízen járása

• 

  Kiűzetés a Paradicsomból, 1493

• 

  Milánói Szent Ambrus és Hippói Szent Ágoston

• 

  Ursula Tucher portréja, 1478

Források

• Michael Wolgemut, In: Matthias Mende (szerk.): Albrecht Dürer: Ein Künstler in seiner Stadt, Tümmels kiadó, Nürnberg, 2000, ISBN 3-921590-84-1
• Erwin Panofsky: Das Leben und die Kunst Albrecht Dürers (Albrecht Dürer élete és művészete), Rogner & Bernhard kiadó, München, 1977, ISBN 3-8077-0073-0
• Berthold Riehl, Sigmund Soldan: Die Gemälde von Dürer und Wolgemut in Reproduktionen nach den Originalen (Dürer és Wolgemut festményeinek reprodukciói az eredeti példányok után), Soldan kiadó, Nürnberg, 1885
• Wolgemut, Michael, In: Meyers Konversations-Lexikon, 4. kiadás, 16. kötet, 731. o., Bibliographisches Institut (a Bibliográfiai Intézet kiadója), Lipcse és Bécs, 1885–1892
• Steffi Bodechtel (szerk.): Der Zwickauer Wolgemut-Altar. Beiträge zu Geschichte Ikonographie, Autorschaft und Restaurierung (A zwickaui Wolgemut-oltár, Az ikonográfia történetének kiegészítése, szerzőség megállapítása és helyreállítás), Oettel kiadó, Görlitz, 2008, ISBN 978-3938583-18-0
• Maximilian Benker: Ulm in Nürnberg. Simon Lainberger und die Bildschnitzer für Michael Wolgemut (Ulm Nürnbergben. Simon Lainberger és a fametszet Michael Wolgemut munkáiban. Eredetileg a szerző 1999-es disszertációja, Freie Universität Berlin), VDG (Verlag und Datenbank für Geisteswissenschaften), Weimar, 2004, ISBN 3-89739-365-4
• Woldemar von Seidlitz: Wolgemut, Michel. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  55. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1910,  118–122. oldal (németül)
• Harriet Brinkmöller-Gandlau: Michael Wolgemut, In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL, Életrajzi Bibliográfiai Egyházi Lexikon), 14. kötet, 41–43. o., Traugott Bautz kiadó, Herzberg am Harz, 1998, ISBN 3-88309-073-5,

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Wolgemut című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.