Mercator–Sanson-vetület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Föld Mercator–Sanson-vetületben

A Mercator–Sanson-vetület, másnéven szinuszoidális vetület egy póluspontos, területtartó, képzetes hengervetület. A parallelkörök képei egyenesek és hossztartóak, a meridiánok képei pedig szinuszívek. Bár manapság kevésbé elterjedt, sok új keverékvetület alapjait fektette le.

Története[szerkesztés]

Első ismert alkalmazása a dieppe-i Jean Cossin 1570-es atlaszának térképeihez köthető. Gerardus Mercator 1606-tól használta atlaszaiban, akit Nicolas Sanson követett, aki kontinensek térképein alkalmazta. John Flamsteed csillagtérképeihez használta, angolszász területen máig elterjedt a Sanson–Flamsteed elnevezés. A négyzetes hengervetület keverésével alkotta Max Eckert-Greifendorff 1906-ban új, előnyösebb torzulású vetületeit. Az 1930-as években K. H. Wagner és K. Siemon német térképészek által kidolgozott Wagner-transzformációnak köszönhetően több új vetület matematikai alapjait adta, a legismertebb Kavrajszkij I. vetülete.

Mercator–Sanson-vetület Tisso torzulási ellipsziseivel

Alkalmazása[szerkesztés]

Területtartó vetület lévén a földrajzi kiterjedés szempontjából fontos adatok ábrázolására alkalmas, mint például földtani, mezőgazdasági, demográfiai térképek. A pólusok környéki erős szögtorzulása és póluspontossága miatt elsősorban az Egyenlítő környékén ajánlott használata, egyes amerikai atlaszokban máig használt Dél-Amerika és Afrika ábrázolására.

Térinformatikai szoftverekben ellipszoid felületen World Sinusoidal, gömbön Sphere Sinusoidal néven található meg. Számuk az EPSG katalógusban 54008, illetve 53008.

Egyenletei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Györffy János: Térképészet és geoinformatika II. – Térképvetületek, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2012
  • Snyder, John P.: Map Projections – A Working Manual, Washington, U.S. Government Printing Office, 1987