Mayer Béla
| Mayer Béla | |
 | |
| Született | 1838. július 19. Zombor |
| Elhunyt | 1913. május 24. Zombor |
| Munkássága | |
| Hivatal | Szatmár püspöke |
| Hivatali idő | 1905–1906 |
| Elődje | Meszlényi Gyula |
| Utódja | Boromisza Tibor |
Dr. Mayer Béla (Zombor, 1838. július 19. – Zombor, 1913. május 24.) római katolikus pap, szentszéki jegyző és tanácsos, pápai kamarás, érseki titkár, kalocsai kanonok, apát, káptalani helynök, választott basoni püspök, 1905–1906-ban szatmári püspök, azonban ezt a hivatalát betegsége miatt már nem tudta elfoglalni.
Élete[szerkesztés]
Áldozópappá 1862 július 27-én szentelték. Négy évig működött mint segédlelkész Kulán és Militicsen. Kápláni évei alatt elnyerte a doktori oklevelet. A kalocsai érseki udvarnál előbb szentszéki jegyző, később levéltáros és 1870-ben érseki titkár lett. Mint tanár a tanítóképző-intézetben is néhány évig tanított. 1875-ben szentszéki tanácsos; 1878-ban zsinati vizsgáló; 1880-ban pápai kamarás lett; 1881-ben pedig a kalocsai egyházmegye kanonokja, ebből az alkalomból egyházmegyei főtanfelügyelőnek és zsinati előadónak is kinevezték. 1883-ban apáttá, 1888-ban választott basoni püspökké nevezték ki. 1891-ben káptalani helynök, 1892-ben a szentszéki tanács elnöke lett. Császka György kalocsai érsek halála után másodszor lett káptalani helynök, és ezt a méltóságot viselte szatmári püspökké történt kinevezéséig, vagyis 1905. október 27-ig.
Elsőrangú szerepe volt a katolikus nagygyűléseken, ahol a nevelésügyről és a nőkérdésről szabad előadásokat tartott. Kanonok korában a kalocsa-főegyházmegyei tanítók özvegyeinek és árváinak gyámolítására 80.000 koronás alapítványt tett, és 25.000 koronát adott a kalocsai tanítók házának kibővítésére. Mayer megrongált egészségi állapota miatt nem foglalhatta el a szatmári püspöki széket, ezért már 1906-ban kinevezték utódjának Boromisza Tibort. 1913-ban hunyt el.
Művei[szerkesztés]
Folyóiratcikkek[szerkesztés]
Cikkei, beszédei a Magyar Korona (1884), Baja, Népiskolai Tanügy, Tanodai Emlényfüzér (1857) c. lapokban, valamint a Kalauz a nevelőoktatás terén (1889) c. munkában jelentek meg.
Önállóan megjelent művei[szerkesztés]
- A spiritizmus keresztény katholikus megvilágításban. Kalocsa, 1899
- Alkalmi beszédek és értekezések. Kalocsa, 1900
- A nőkérdés keresztény szempontból tekintve. Budapest, 1902
- Újabb alkalmi beszédek és értekezések. Kalocsa, 1902
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség [1]
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [2]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. [3]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X [4]
További információk[szerkesztés]
- Magyar Sion 1888. 305. l.
- Schematismus Colocensis 1885, 1899
- Alkotmány 1899. 91. sz.
| Előde: Meszlényi Gyula |
|
Utóda: Boromisza Tibor |
