Matvej Ivanovics Platov

Matvej Ivanovics Platov
Született	1753. augusztus 8. Starocherkasskaya
Elhunyt	1818. január 3. (64 évesen) Taganrog
Állampolgársága	orosz
Gyermekei	Ivan Matveyevich Platov Maria Matveevna Platova
Szülei
Foglalkozása	fegyveres erők tagja
Kitüntetései	Lista katonai Mária Terézia-rend Order of Saint Anna, 1st class Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata Order of St. Vladimir, 2nd class Order of St. Vladimir, 1st class Order of Saint Alexander Nevsky Szent András-rend Gold Sword for Bravery Order of St. George, 3rd class Order of St. George, 4th class Order of St. George, 2nd class Order of Saint John of Jerusalem Fekete Sas-rend Vörös Sas-rend Osztrák Császári Lipót-rend
Sírhelye	Mennybemenetel-székesegyház (Novocserkasszk)
A Wikimédia Commons tartalmaz Matvej Ivanovics Platov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Matvej Ivanovics Platov gróf (oroszul: Матвей Иванович Платов, Azov, 1753. augusztus 8. (19.) – Don, 1818. január 4. (15.) orosz tábornok, a doni kozákok atamánja. A doni kozákokat vezette a napóleoni háborúkban, és megalapította Novocserkasszkot, mint Don Host^{[pontosabban?]} tartomány új fővárosát.

Élete

Platov Pribiljanszkojében született, és 1766-ban, tizennégy éves korában lépett be a doni kozákokhoz. 1769-ben jeszaul lett. Az 1771-es krími hadjáratban kitüntette magát, 1772-ben pedig egy kozák ezred parancsnokává léptették elő.1774 és 1784 között a kozákokkal a Krími tatárok ellen harcolt. 1774-ben és 1782-ben Alekszandr Szuvorov vezetése alatt szolgáltak a Kuban-völgyben, Csecsenföldön és Dagesztánban. 1788-ban kitűnt Ocsakov ostrománál, ezért a Szent György rend 4. fokozatát adományozták neki. 1789-ben Akkerman, Bender és Kaushani akciói után dandártábornokká léptették elő. 1790-ben Izmailnál mutatott hősi bátorságot, melyért megkapta a Szent György rend 3. osztályát, valamint a Jekatyerinoslav és Chuguev kozákok atamánjává , 1793. január 12-én pedig vezérőrnaggyá léptették elő.1796-ban a perzsa hadjáratban tanúsított bátorságáért Szent Vlagyimir Renddel (3. osztály) és aranykarddal tüntették ki.

I. Pál orosz cár a cári udvarnokok által terjesztett pletykák miatt Kosztromába száműzte, majd később a Péter-Pál erődbe zárták. Ártatlanságának igazolása után azonban a császár a Jeruzsálemi Szent János-rend parancsnoki keresztjével tüntette ki. Ez vezetett ahhoz is, hogy 1800-ban kinevezték a rossz sorsú és rosszul kigondolt orosz indiai expedícióba. Bár az expedíció csak Orenburgig jutott el, Platovot a doni kozákok altábornagyává és pokhidnii atamanjává (hadjáratvezető) léptették elő, és áthelyezték a novocserkaszki főhadiszállásra.

Amikor I. Sándor cár trónra lépett, kinevezték a doni kozákok atamánjává. A cár 1805-ben elrendelte, hogy a kozák fővárost helyezzék át Sztarocserkasszkból egy új helyre, Novocserkasszk néven .

Az 1806-1807-es lengyel hadjárat során Platov egy kozák hadtestet irányított, és a franciák ellen harcolt az eilaui, guttstadti és friedlandi csatákban, ezért megkapta a Szent György rend 2. osztályát, és a Szent Alekszander Nyevszkij rendet, valamint a porosz fekete sas és vörös sas rendeket. 1809-ben a török ellen küzdött, bevette Hirsovát és nagy része volt a rasszevati és kalipetri győzelmekben. 1808-1809-ben aktívan harcolt a törökök ellen a Duna -völgyben, beleértve a szilisztrai csatát, ezért megkapta a St.Vladimir rendet (1. osztály). 1809. október 11-én Platovot lovassági tábornokká léptették elő. Nem sokkal a hadjárat vége után visszatért a Don Hosthoz, és folytatta a helyi kozák közigazgatás átszervezését.

1812-ben Platov egy kozák hadtesttel támogatta Bagration tábornok 2. nyugati hadseregét a korelichi hadműveletnél, Mirnél és Romanovónál, és a hátvédet biztosított a Mogiljov felé való visszavonulásuk során. A szmolenszki orosz ellentámadás során Platov Molevo Bolotónál harcolt. A borodinói csatában Fjodor Uvarov lovassági tábornokkal együtt manővert hajtott végre a francia bal (északi) szárny ellen, de nem sikerült hatékonyan megfélemlítnie a franciákat, így Platov nem kapott kitüntetést a csatáért, bár ironikus módon később a történészek felfedték, hogy ez a rajtaütés drámai hatással volt Napóleonra, ami miatt visszatartotta a francia birodalmi gárdát. [2] A franciákat üldözte Moszkvából való visszavonulásukkor 1812-ben (amiért megkapta az Orosz Birodalom grófja címet), majd az 1813-as szászországi lipcsei csatában elszenvedett Francia vereség után (lásd Altenbergi csata, 1813. szeptember 28.). Több porosz várost elfoglalt, Lefebvre tábornokot pedig 1813. május 28-án Altenburgnál megverte; a lipcsei csata után az ellenséget a Rajnáig követte, aztán több francia várost bevett, s a szövetségesekkel Párizs ellen vonult.

Később Platov elkísérte Sándor császárt Londonba, ahol az Oxfordi Egyetem aranykarddal és tiszteletbeli diplomával tüntette ki. Sir Thomas Lawrence festett róla egy portrét, melyet a windsori kastélyban, IV. György, akkori régens herceg által készített Waterloo Kamrában helyeztek el. Platov ezután a kozák fővárosban, Novocserkasszkban telepedett le, ahol iskolát alapított, és a helyi közigazgatás vezetője volt.

67 évesen halt meg Epancsitszkojéban (Taganrog közelében). A Novocserkasszki székesegyházban temették el, ahol 1853-ban oszlopot is emeltek emlékének, mely 1923-ig állt majd 1993-ban újjáépítették. Novocserkasszkban, Doni Rosztovban és Moszkvában is vannak lovas emlékművei. Gavrila Derzsavin utolsó ódáit Platov hőstetteinek szentelte. Leszkov Levsájában (1881) Platov mint doni kozák kiemelkedő figura, annak ellenére, hogy ebben a népi stílusú mesében szereplő alakítása tele van anakronizmusokkal.

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
• https://en.wikipedia.org/wiki/Matvei_Platov#cite_note-p.304,_Mikaberidze-2