Ugrás a tartalomhoz

Marosvásárhelyi római katolikus temető

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marosvásárhelyi római katolikus temető
Közigazgatás
OrszágRománia
TelepülésMarosvásárhely
Létrejötte1729
Földrajzi adatok
Területe30 000 m²
Távolság a központtól1 km
Elhelyezkedése
Marosvásárhelyi római katolikus temető (Marosvásárhely)
Marosvásárhelyi római katolikus temető
Marosvásárhelyi római katolikus temető
Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 39″, k. h. 24° 34′ 21″46.544100°N 24.572400°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 39″, k. h. 24° 34′ 21″46.544100°N 24.572400°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Marosvásárhelyi római katolikus temető témájú médiaállományokat.

A marosvásárhelyi római katolikus temető, régi nevén Kálvária sírkert[1] 1729-ben létesült a Kálvária utcában (ma Str. Papiu Ilarian), a belvárost keletre határoló Somostető oldalában. A város több jeles személyisége nyugszik itt, és emlékművek is helyet kaptak.

Története

[szerkesztés]

A város első sírkertje a Szent Miklós-templom mellett, a mai Bolyai Farkas Líceum helyén állt, és valószínűleg már a 12–13. században használták. Később a városba érkező ferences rend az akkor még katolikus Vártemplom környékén is létesített egy temetőt. A reformáció után egy új katolikus temető létesült, azonban ez nem maradt fenn, helye ismeretlen.[2] Temetkezési helyekként szolgáltak a templomok cintermei és az alattuk húzódó kriptasorok is.[3]

A 17. század végén Erdély Habsburg-tartomány lett, az új államhatalom pedig a római katolikus egyházat támogatta. 1702-ben megindult a katolikus egyház újjászervezése, és hamarosan építeni kezdték a plébániatemplomot is.[4] A 18. század elején dúló pestisjárvány után az egyház külön temetőt kapott a Kálvária utcában (ezt azért nevezték így, mert a jezsuiták keresztutat létesítettek a domb oldalában), melyet 1729-ben nyitottak meg.[5] Ide temetkeztek a német és az örmény katolikusok is.[6]

Leírása

[szerkesztés]

Gondozott, fákkal beültetett, megközelítőleg három hektáros terület. Főbejáratát csíkszentdomokosi székelykapu díszíti.[2]

Jeles személyiségek

[szerkesztés]

Egyéb emlékek, látnivalók

[szerkesztés]
  • Szent Rozália-kápolna (1739), a temető felső részén[2]
  • Az első és második világháború hőseinek keresztje, a kápolna előtt[3]
  • A Don-kanyarban elesett hősök emlékműve[9]
  • A főbejárattal szemben felállított feszület (a római katolikus líceumból menekítették ide annak 1948-as államosításakor)[5]
  • Patrubány-kápolna, ma ravatalozónak használják[5]
  • Művészeti szempontból jelentős a Bucher család sírboltja és a Züllich család síremléke[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vigh Károly. Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 108. o. (1996). ISBN 9789739755443 
  2. a b c d Nagy-Bodó Tibor: A marosvásárhelyi római katolikus temető. Központ, 2015. november 26. [2020. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
  3. a b c d e f g Fodor 49. o.
  4. Léstyán 164. o.
  5. a b c d Léstyán 167. o.
  6. a b Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor, 101–102. o. (2016). ISBN 9786069385272 
  7. a b Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  8. Gyászjelentés, Népújság, 2019. december 5.
  9. Ábrám Zoltán: Megemlékezés a Don-kanyari áldozatokról. Művelődés, 2013. február 1. (Hozzáférés: 2020. január 13.)

Források

[szerkesztés]
  • Fodor: Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress (1996). ISBN 9739687512 
  • Léstyán: Léstyán Ferenc: Marosvásárhely katolikus múltja. In Marosvásárhely történetéből I. szerk. Pál-Antal, Szabó. Marosvásárhely: Mentor. 2007. ISBN 9789735992767  

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]