Marosán György (tanár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Marosán György (számos helyen: ifj. Marosán György) (Budapest, 1946. március 11. –) okleveles fizikus, a filozófia tudományok kandidátusa, a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karának Vállalkozási tanszékének tanára, Marosán György politikus fia.

Életpályája[szerkesztés]

1969-ben végezte el az ELTE fizikus szakot és okleveles fizikus lett. 1969 és 1971 között a Csepeli Fémműnél dolgozott kutatómérnökként. 1971 és 1974 között a Központi Fizikai Kutató Intézetnél (KFKI) volt tudományszervező. 1974-ben a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem társadalomtudományi szakát végezte el. 1974–1975-ben katonai szolgálatot teljesített. Az 1975 és 1978 közötti aspirantúrát követően 1978-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett.

1978 és 1981 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetőjeként dolgozott. 1981 és 1984 között az Ipari Minisztériumban megszervezte és vezette a Technova Szakosított Pénzintézetet. 1984 és 1988 között a MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) munkatársa. 1988–1989 között a Németh-kormány miniszterhelyetteseként a Minisztertanács Sajtóirodájának vezetője volt. 1989–1990-ben a Magyar Hitel Bank Rt. ügyvezető igazgatójaként az ő feladata volt a kisvállalkozási üzletág megszervezése, majd 1990-91-ben megszervezte a Magyar Vállalakozásfejlesztési Alapítványt (MVA), amelynek az ügyvezető igazgatója volt.

1992-től a BGF Külkereskedelmi Főiskola tanára volt. 2016. január 1-jétől a BGE Külkereskedelmi Kar óraadó egyetemi tanára.[1]

Több mint 45 publikációja jelent meg az innováció, a gazdasági rendszerváltás, és a stratégiai- illetve az emberi erőforrás-menedzsment témakörében.

Szakmai szervezeti tagságai[szerkesztés]

  • Alapító tagja a Magyar Közgazdasági Társaság Kommunikációs szakosztályának.
  • Alapító tagja a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatnak
  • Szkeptikus Társaság tagja[2]

Kutatási/oktatási területei[szerkesztés]

  • Vállalatgazdaságtan, stratégiai menedzsment, emberi erőforrás menedzsment, szervezés és vezetés.

Főbb publikációi[szerkesztés]

[3]

Könyvei[szerkesztés]

  • Újítás és kockázat (1986)
  • Befektetési étlap (1992)
  • Stratégiai menedzsment (1996)
  • A siker receptje (2003)
  • A 21. század stratégiai menedzsmentje (2006)
  • Hogyan készül a történelem? (2006)

Főiskolai jegyzetei[szerkesztés]

  • Működő vállalkozások vezetése (1997)
  • Karrierépítés (1998)
  • Stratégiai vezetés (1998)

Internetes publikációk[szerkesztés]

„Ha a nép nem zavar el egy diktátort, azt nem azért nem teszi, mert elégedett vele. Inkább azért tart ki mellette, mert nem lát kormányképes alternatívát.”

[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]