Marnix Gijsen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marnix Gijsen
(Jan-Albert Goris)
MarnixGijsen2 (cropped).jpg
Született Joannes Alphonsius Albertus Goris
1899. október 20.[1][2][3][4][5][6][7]
Antwerpen
Elhunyt 1984. szeptember 29. (84 évesen)[1][2][3][4][5][6][8][7]
Lubbeek
Álneve Marnix Gijsen
Állampolgársága belga[9]
Foglalkozása
Iskolái Leuveni Katolikus Egyetem
Kitüntetései Prijs der Nederlandse Letteren (1974)
Sírhely Schoonselhof cemetery

  • [nincs weboldal]
  • IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marnix Gijsen témájú médiaállományokat.

Marnix Gijsen (Antwerpen, 1899. október 20.Lubbeek, 1984. szeptember 29.) flandriai flamand író. Születési neve Joannes Alphonsius Albertus Goris. Publikációi egy részét Jan-Albert Goris néven adta ki, de a világhírt Marnix Gijsen névvel érte el 1947-es regényével. Az alkotói időszakában használt családnév az anyja családneve, a keresztnevet Marnixi Fülöp (1540–1598) flamand író tiszteletére vette fel.

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskolája a szigorú katolikus Saint Ignacio antwerpeni jezsuita kollégium volt. Az első világháború során, 1917-ben eltanácsolták az intézetből militáns flamand aktivitása miatt. 1925-ben a leuveni katolikus egyetemen kezdett tanulni, ahol PhD fokozatot szerzett történelemből és erkölcstudományokból.

1928-tól 1933-ig Antwerpen városi önkormányzatának tisztviselője volt, 1932-ig a polgármester személyi titkára. Ezután Brüsszelben a gazdasági miniszter kabinetfőnöke lett 1939-ig. 1941-től a turisztikai főigazgatóság biztosa. 1942-től 1964-ig New Yorkban élt, Belgium információs megbízottja, és emellett meghatalmazott minisztere.

Irodalmi pályafutását költőként kezdte a Ruimte magazin expresszionista csoportjában. Legfontosabb ekkori költeménye a Lof-litanie van de Heilige Franciscus van Assisië (Assisi Szent Ferenc dicsérete, 1920). Ekkor került kapcsolatba a kortárs flamand költők közül Paul van Ostaijennel, Karel van den Oeverrel, és Victor J. Brunclairrel. Egy tanulmányúton járt az Amerikai Egyesült Államokban, 1927-ben ennek hatására írta az Ontdek Amerika (Amerika felfedezése) című történetet. Esszéket írt művészekről, mint például a Karel van Mander (1922), Jozef Cantré (1933), Hans Memling (1939), és ő írta az újság napi irodalmi kritikáit. Közeli barátja volt Suzanne Lilar belga írónőnek, később ő írta Lilar Le Couple (1963) című művének utószavát.

A második világháború alatt szakított a római katolikus vallással, és egyfajta sztoicizmus erkölcsi értékeit és élethez hozzáállását tette magáévá. Első regénye már ebből az életfilozófiából fakadt, ez a Het Boek van Joachim van Babylon (A babiloni Jóákim könyve, magyarul „A babiloni Jóákim” címmel jelent meg), amelyet 1947-ben írt. Ettől kezdve több regényt is írt, mint például a Goed en kwaad (Jó és a gonosz, 1951), Klaaglied om Agnes (Ágnes panasza, 1951), De diaspora (A diaszpóra, 1961), Zelfportret, gevleid natuurlijk (Önarckép, természetesen hízelegve, 1965). 1968-ban írta a Helena op Itahaka (Ithakai Helené) című színjátékát. A katolicizmushoz való viszonyáról írta a De afvallige (A renegát) és a Biecht van een Heiden (A pogány vallomása) című munkáit, amelyek 1971-ben jelentek meg. Moralista, aki mindenek ellenére megy a maga útján, és tartja magas erkölcsi szintjét, jó és bátor a gonosz elleni harcban. Irodalmi munkásságáért 1959-ben elnyerte a belga nemzeti irodalmi díjat, 1969-ben a Prijs der Nederlandse Letteren kitüntetést (Holland irodalmi díj). 1975-ben lovaggá ütötték, és bárói címet kapott.

Magyarul[szerkesztés]

  • Télemakhosz falun. Felhőtlen, szélcsendes történet; ford. Görög Lívia; Európa, Bp., 1976
  • A babiloni Jóákím könyve, mely életének és nevezetes feleségének, Zsuzsannának hiteles történetét beszéli el; ford. Gera Judit; Magvető, Bp., 1986 (Rakéta regénytár)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Marnix Gijsen
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b KANTL member ID. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Biographie Nationale de Belgique (francia nyelven), 1866. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ODIS. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. LIBRIS, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marnix Gijsen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.