Markovits Mária
| Markovits Mária | |
 | |
| Relief Markovits Máriáról | |
| Született | 1875. szeptember 22. Kiskunhalas |
| Elhunyt | 1954. október 21. (79 évesen)[1] Kiskunhalas[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | csipkevarró, iparművész |
| Sírhelye | Kiskunhalas |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Markovits Mária témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22. – Kiskunhalas, 1954. október 21.) fehérneművarró, csipkevarró, iparművész.
Élete[szerkesztés]
A Magyar Királyi Állami Női Ipariskola fehérnemű varró szakosztályán végzett 1897-ben. Budapesten élt néhány évig. Nagyon tehetséges varrónő volt. 1902-ben költözött vissza Kiskunhalasra. A Halasi csipke történetéhez hasonlóan hányattatott sorsa volt élete végéig. Kiskunhalason a régi református temetőben van a sírja.
Munkássága[szerkesztés]
A császár és király számára készített garnitúra kárpitjaiért 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. Dékáni Árpád gimnáziumi tanárral együtt indították útjára a halasi csipkét. Új csipkevarró technikát alkalmazva egyedi módon készülő varrott csipkét találtak és fejlesztettek ki. A halasi csipke számos világkiállításon és egyéb kézműipari kiállításon nagydíjat, aranyérmet nyert.
1945 után a halasi csipke és Markovits Mária sorsa bizonytalanná vált, a nélkülözések és kivetettség idején.
Emléke[szerkesztés]
Kiskunhalason bronzszobor, márványtábla, bélyeg és utca őrzi az emlékét.
1990-es évek közepén Kiskunhalason működött a nevét viselő 330. számú Markovits Mária Cserkészlánycsapat.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. január 30.)