Magyar Kálmán (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Kálmán
Született 1933. december 25.
Szentlőrinckáta
Elhunyt 2017. október 21. (83 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
farmakológus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Tisztsége az MSZMP KB tagja (1988. május 22. – 1989. október 7.)
Kitüntetései Széchenyi-díj
SablonWikidataSegítség

Magyar Kálmán (Szentlőrinckáta, 1933. december 25.Budapest, 2017. október 21.) Széchenyi-díjas magyar orvos, farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A központi idegrendszerre ható gyógyszerek biokémiájának neves kutatója. 1979 és 1998 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

1953-ban érettségizett a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban, majd megkezdte egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (BOTE). Itt szerzett orvosi diplomát 1959-ben. Diplomájának megszerzése után a BOTE Gyógyszertani Intézeténél kapott állást, amelyet az egyetem 1969-es, Semmelweis Orvostudományi Egyetemmé (SOTE) történt átnevezése után is megtartott. Már 1965-től adjunktusként dolgozott az intézetnél. 1972-ben vette át egyetemi docensi, 1979-ben pedig egyetemi tanári kinevezését. Ugyanebben az évben bízták meg a SOTE Gyógyszerhatástani Intézetének vezetésével tanszékvezetői beosztásban. Az intézetet 1998-ig vezette. 2003-ban professor emeritusi címet kapott. Emellett az MTA és a SOTE közös Neurokémiai Kutatócsoportjának vezetője is volt.

1970-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottságának és a Gyógyszerkutatási és Farmakoterápiás Munkabizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Később a Gyógyszerésztudományi Komplex Bizottság elnöke is lett. 1995 és 2002 között az MTA Orvostudományi Osztályának elnökhelyettese volt. A korabeli tudományos elbírálásban is részt vett: 1988 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt, majd 1995-től a Doktori Tanácselméleti orvostudományi szakbizottságának munkájában vesz részt. Ezenkívül tagja volt a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának is.

1981 és 1988 között a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) alelnöke volt. 1996-ban a társaság elnökségi tagjává választották. Emellett a Nemzetközi Farmakológiai Társaság (IBRO) és az Európai Neurokémiai Társaság tagjává is vált.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a központi idegrendszerre ható gyógyszerek hatásmódjának biokémiai vizsgálata, valamint a gyógyszerek felszívódása, eloszlása, kiürülése, kötődése és metabolizmusa a szervezeten belül volt.

1972-ben sikerült a deprenyl nevű hatóanyag vizsgálata során igazolnia, hogy az elsősorban egy enzimtípust, a MAO-B-t gátolja. A deprenyl további vizsgálata során állatkísérletekkel sikerült annak metabolizmusát (anyagcseréjét) tisztáznia, valamint annak hatásmódját a dopamin sajátos gyógyszerelőállítási eljárásában, a potencírozásban. Ez a megoldás a vegyület Parkinson-kór terápiája során történő felhasználását alapozta meg és tette lehetővé.

Nevéhez fűződik több mint tizenöt magyar originális gyógyszermolekula a szervezeten belüli folyamata vizsgálatát végezte. Ennek eredményeként tisztázta azok gyógyszerkinetikai tulajdonságait. Ez a tevékenysége szolgáltatta az alapot erre a vegyületre épülő gyógyszerek magyarországi és nemzetközi törzskönyvezésének.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • The Action of Excess Potassium and Calcium on Ouabain-Evoked 3H-noradrenaline Release from the Rabbit Pulmonary Artery (1986)
  • 3H-noradrenaline Release from Rabbit Pulmonary Artery: Sodium-Pump-Dependent Sodium-Calcium Exchange (1987)
  • Biokémiai farmakológia, hazai gyógyszerkutatás (1988)
  • Behaviour of (-)-deprenyl and its Analogues (1994)
  • A deprenyl neuroprotektív és neuroregeneratív hatása (1996)
  • The Neuroprotective and Neuronal Rescue Effects of (-)-deprenyl (1997)

Források[szerkesztés]