MAD2L2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MAD2L2
Azonosítók
JelMAD2L2, MAD2B, POLZ2, REV7
Entrez10459
OMIM604094
RefSeqNM_001127325
UniProtQ9UI95
Egyéb adatok
Lokusz1. krom. p36.22

A MAD2B mitotikusorsó-összerakó ellenőrzőpont-fehérje a MAD2L2 gén által kódolt fehérje.[1][2]

Szerkezet[szerkesztés]

A MAD2L2 a MAD2L1 távoli rokona, legnagyobb részét a HORMA domén teszi ki.[3]

Funkció[szerkesztés]

A MAD2L2 a mitotikusorsó-összerakó ellenőrzőpont része, mely megakadályozza az anafázis elindulását az összes kromoszóma megfelelő elrendeződéséig a metafázislapon. A MAD2L2 a MAD2L1 homológja.[2]

A MAD2L2 fenntartja az embrionális őssejtek pluripotenciáját, és az elsődleges csírasejteknek is szükséges. A MAPK-kaszkád számos elemét befolyásolja, beleértve az epigenetikai azonosítókat és az expressziót.[3] Csökkenti a represszív H3 hiszton-variánsok globális szintjét.[3]

A MAD2L2 a replikációs villák védelmét, helyreállítását és újraindítását a sildintől függetlenül, de azzal komplexben, REV3L-dependensen segíti, és megakadályozza a nem megfelelő nukleolízist a kettősszál-töréseknél. Elvesztése növeli az MRE11-dependens állóvilla-csonkítást és az ssDNS-mennyiség növekedését, javíthatatlan DNS-károsodást okozva.[4]

Klinikai jelentőség[szerkesztés]

Tumorok[szerkesztés]

A MAD2L2 az NCOA3 ubikvitinációjának és bontásának növelésével gátolja a colorectalis rák növekedését. Az NCOA3 növeli a tumorsejtek proliferációját, vándorlását és klonogenitását, ezzel a MAD2L2 áttétképzés ellen is fontos tumorszupresszor.[5] E hatást a p38 aktiválásával váltja ki, mely az NCOA3-foszforilációhoz szükséges, mely annak ubikvitinációját és proteaszóma általi bontását okozza.[5]

A glióma, az epitél petefészekrák és a mellrák a MAD2L2-t túlexpresszálja, nasopharyngealis rák sejtjeit a gén inaktivációja érzékennyé teszi a DNS-károsító anyagokra. Ezek alapján a tumorokban gyakori a hibás MAD2L2-szabályzás.[5]

Az AURKB a húgyhólyagrák előrehaladását a DNS-károsodásra válaszoló p53-útvonal szabályzásának MAD2L2 általi befolyásolásával segíti.[6]

Kölcsönhatások[szerkesztés]

A MAD2L2 az alábbi fehérjékkel kölcsönhat:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Cahill DP, da Costa LT, Carson-Walter EB, Kinzler KW, Vogelstein B, Lengauer C (1999. augusztus 1.). „Characterization of MAD2B and other mitotic spindle checkpoint genes”. Genomics 58 (2), 181–187. o. DOI:10.1006/geno.1999.5831. PMID 10366450.  
  2. ↑ a b Entrez Gene: MAD2L2 MAD2 mitotic arrest deficient-like 2 (yeast)
  3. ↑ a b c Pirouz M, Rahjouei A, Shamsi F, Eckermann KN, Salinas-Riester G, Pommerenke C, Kessel M (2015. április 30.). „Destabilization of pluripotency in the absence of Mad2l2”. Cell Cycle 14 (10), 1596–1610. o. DOI:10.1080/15384101.2015.1026485. PMID 25928475.  
  4. ↑ Paniagua I, Tayeh Z, Falcone M, Hernández Pérez S, Cerutti A, Jacobs JJL (2022. szeptember 8.). „MAD2L2 promotes replication fork protection and recovery in a shieldin-independent and REV3L-dependent manner”. Nat Commun 13 (1), 5167. o. DOI:10.1038/s41467-022-32861-5. PMID 36075897.  
  5. ↑ a b c d Li Y, Li L, Chen M, Yu X, Gu Z, Qiu H, Qin G, Long Q, Fu X, Liu T, Li W, Huang W, Shi D, Kang T, Luo M, Wu X, Deng W (2018. február 13.). „MAD2L2 inhibits colorectal cancer growth by promoting NCOA3 ubiquitination and degradation”. Mol Oncol 12 (3), 391–405. o. DOI:10.1002/1878-0261.12173. PMID 29360267.  
  6. ↑ Li L, Jiang P, Hu W, Zou F, Li M, Rao T, Ruan Y, Yu W, Ning J, Cheng F (2024. március 21.). „AURKB promotes bladder cancer progression by deregulating the p53 DNA damage response pathway via MAD2L2”. J Transl Med 22 (1), 295. o. DOI:10.1186/s12967-024-05099-6.. PMID 38515112.  
  7. ↑ Nelson KK, Schlöndorff J, Blobel CP (1999. november 1.). „Evidence for an interaction of the metalloprotease-disintegrin tumour necrosis factor alpha convertase (TACE) with mitotic arrest deficient 2 (MAD2), and of the metalloprotease-disintegrin MDC9 with a novel MAD2-related protein, MAD2beta”. Biochem. J. 343 (3), 673–680. o. DOI:10.1042/0264-6021:3430673. PMID 10527948.  
  8. ↑ a b Murakumo Y, Roth T, Ishii H, Rasio D, Numata S, Croce CM, Fishel R (2000. február 1.). „A human REV7 homolog that interacts with the polymerase zeta catalytic subunit hREV3 and the spindle assembly checkpoint protein hMAD2”. J. Biol. Chem. 275 (6), 4391–4397. o. DOI:10.1074/jbc.275.6.4391. PMID 10660610.  
  9. ↑ a b Murakumo Y, Ogura Y, Ishii H, Numata S, Ichihara M, Croce CM, Fishel R, Takahashi M (2001. szeptember 1.). „Interactions in the error-prone postreplication repair proteins hREV1, hREV3, and hREV7”. J. Biol. Chem. 276 (38), 35644–35651. o. DOI:10.1074/jbc.M102051200. PMID 11485998.  
  10. ↑ Nelson KK, Schlöndorff J, Blobel CP (1999). „Evidence for an interaction of the metalloprotease-disintegrin tumour necrosis factor alpha convertase (TACE) with mitotic arrest deficient 2 (MAD2), and of the metalloprotease-disintegrin MDC9 with a novel MAD2-related protein, MAD2beta”. Biochem. J. 343 (3), 673–680. o. DOI:10.1042/0264-6021:3430673. PMID 10527948.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a MAD2L2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Murakumo Y, Roth T, Ishii H, Rasio D, Numata S, Croce CM, Fishel R (2000). „A human REV7 homolog that interacts with the polymerase zeta catalytic subunit hREV3 and the spindle assembly checkpoint protein hMAD2”. J. Biol. Chem. 275 (6), 4391–4397. o. DOI:10.1074/jbc.275.6.4391. PMID 10660610.  
  • Chan SH, Hung FS, Chan DS, Shaw PC (2001). „Trichosanthin interacts with acidic ribosomal proteins P0 and P1 and mitotic checkpoint protein MAD2B”. Eur. J. Biochem. 268 (7), 2107–2112. o. DOI:10.1046/j.1432-1327.2001.02091.x. PMID 11277934.  
  • Chen J, Fang G (2001). „MAD2B is an inhibitor of the anaphase-promoting complex”. Genes Dev. 15 (14), 1765–1770. o. DOI:10.1101/gad.898701. PMID 11459826.  
  • Murakumo Y, Ogura Y, Ishii H, Numata S, Ichihara M, Croce CM, Fishel R, Takahashi M (2001). „Interactions in the error-prone postreplication repair proteins hREV1, hREV3, and hREV7”. J. Biol. Chem. 276 (38), 35644–35651. o. DOI:10.1074/jbc.M102051200. PMID 11485998.  
  • Weterman MA, van Groningen JJ, Tertoolen L, van Kessel AG (2001). „Impairment of MAD2B-PRCC interaction in mitotic checkpoint defective t(X;1)-positive renal cell carcinomas”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 98 (24), 13808–13813. o. DOI:10.1073/pnas.241304198. PMID 11717438.  
  • Masuda Y, Ohmae M, Masuda K, Kamiya K (2003). „Structure and enzymatic properties of a stable complex of the human REV1 and REV7 proteins”. J. Biol. Chem. 278 (14), 12356–12360. o. DOI:10.1074/jbc.M211765200. PMID 12529368.  
  • Ying B, Wold WS (2003). „Adenovirus ADP protein (E3–11.6K), which is required for efficient cell lysis and virus release, interacts with human MAD2B”. Virology 313 (1), 224–234. o. DOI:10.1016/S0042-6822(03)00287-3. PMID 12951035.  
  • Lehner B, Semple JI, Brown SE, Counsell D, Campbell RD, Sanderson CM (2004). „Analysis of a high-throughput yeast two-hybrid system and its use to predict the function of intracellular proteins encoded within the human MHC class III region”. Genomics 83 (1), 153–167. o. DOI:10.1016/S0888-7543(03)00235-0. PMID 14667819.  
  • Ohashi E, Murakumo Y, Kanjo N, Akagi J, Masutani C, Hanaoka F, Ohmori H (2004). „Interaction of hREV1 with three human Y-family DNA polymerases”. Genes Cells 9 (6), 523–531. o. DOI:10.1111/j.1356-9597.2004.00747.x. PMID 15189446.  
  • Rual JF, Venkatesan K, Hao T, Hirozane-Kishikawa T, Dricot A, Li N, Berriz GF, Gibbons FD, Dreze M, Ayivi-Guedehoussou N, Klitgord N, Simon C, Boxem M, Milstein S, Rosenberg J, Goldberg DS, Zhang LV, Wong SL, Franklin G, Li S, Albala JS, Lim J, Fraughton C, Llamosas E, Cevik S, Bex C, Lamesch P, Sikorski RS, Vandenhaute J, Zoghbi HY, Smolyar A, Bosak S, Sequerra R, Doucette-Stamm L, Cusick ME, Hill DE, Roth FP, Vidal M (2005). „Towards a proteome-scale map of the human protein-protein interaction network”. Nature 437 (7062), 1173–1178. o. DOI:10.1038/nature04209. PMID 16189514.  
  • Rimkus C, Friederichs J, Rosenberg R, Holzmann B, Siewert JR, Janssen KP (2007). „Expression of the mitotic checkpoint gene MAD2L2 has prognostic significance in colon cancer”. Int. J. Cancer 120 (1), 207–211. o. DOI:10.1002/ijc.22155. PMID 17044027.  
  • Zhang L, Yang SH, Sharrocks AD (2007). „Rev7/MAD2B links c-Jun N-terminal protein kinase pathway signaling to activation of the transcription factor Elk-1”. Mol. Cell. Biol. 27 (8), 2861–2869. o. DOI:10.1128/MCB.02276-06. PMID 17296730.  
  • Pinto M, Soares MJ, Cerveira N, Henrique R, Ribeiro FR, Oliveira J, Jerónimo C, Teixeira MR (2007). „Expression changes of the MAD mitotic checkpoint gene family in renal cell carcinomas characterized by numerical chromosome changes”. Virchows Arch. 450 (4), 379–385. o. DOI:10.1007/s00428-007-0386-7. PMID 17333263.  
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=MAD2L2&oldid=27077705”