Füves puszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mérsékelt övi füves puszta, szavanna és bozót szócikkből átirányítva)
Apajpuszta

Füves pusztának nevezzük az olyan területeket, ahol viszonylag kevés (200–500 mm) csapadék mellett már nem tud fás növényzet kialakulni, a felszínt csak összefüggő, fűfélék és más lágy szárú növények dominálta vegetáció borítja. A mérsékelt övi füves pusztákat helyileg sztyeppnek (Közép-Ázsia, Kelet-Európa), prérinek (Észak-Amerika) vagy pampának (Dél-Amerika) nevezik, a trópusi égövben pedig szavanna a füves puszták elnevezése (Afrika, Dél-és Közép-Amerika, Dél-Ázsia, Észak-Ausztrália).

Növényzet[szerkesztés]

A füves puszták átmenete a sivatagok felé a félsivatag, az erdőzónák felé az erdőssztyepp, illetve erdősszavanna.

A rendszeres tűz- és legelési stressz ellen a növények föld alatti raktározószerveikke és gyakran ún. tőhajtás kifejlesztésével védekeznek.

Sok fajra jellemző a mélyre hatoló gyökérzet, mely pázsitfüvek esetén akár 1,5–1,8 m mélyre hatol, míg egyes kétszikűek 5-6 méter mélyre lenyúló karógyökerekkel rendelkeznek.

A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van, a téli hideg és a nyári szárazság idején. A sivatagokhoz hasonlóan elég gyakoriak a magállapotban áttelelő efemer növények.

A növényzet besorolása[szerkesztés]

Megjelenés szerint törpefüvű és magasfüvű pusztákról, talajtani viszonyaik alapján lösz-, homok-, sós (szikes) pusztákról és sziklás talajon élő pusztai gyepekről beszélünk.

Florisztikai és strukturális különbségek alapján mérsékelt övi és trópusi formációkat eurázsiai (sztyepp), észak-amerikai (préri) és dél-amerikai (pampa) mérsékelt övi, másrészt afrikai, dél- és közép-amerikai, dél-ázsiai és ausztráliai trópusi formációkat (szavanna) különítünk el.

A sztyepp fontosabb képviselői[szerkesztés]

A préri fontosabb képviselői[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

A pampa fontosabb képviselői[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

  • Puszta (egyértelműsítő lap)

Források[szerkesztés]

  • Tuba Zoltán, Szerdahelyi Tibor, Engloner Attila, Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.