Mátra (motorkerékpár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mátra Urbach László által, 1939 és 1949 között gyártott, -akkori- „kismotorkerékpárja” a magyar motorkerékpár-ipar egyik, legnagyobb sikertörténete.

 „Mátra 100”

Az 1930-as évek közepén gondolt arra, hogy a Csepel „kismotorjához” hasonló konstrukciót készít el. Urbach a Turul nevet szerette volna adni saját motorkerékpárjának, de a jobbra tolódott ország politikája nem vette jó néven. Végül az ország legmagasabb hegyéről adta nevét saját kismotorjának. Így indult meghódító útjára a Mátra márkanév alatt, 1939-től.

A Gyártás beindul[szerkesztés]

Urbach Hunyadi tér 12. alatt található kereskedésnek pincéjében indult be a gyártás.

Legelőször 100 cm³-rel, majd a továbbiakban 123 cm³-rel is jött létre a márkából. A konstrukciókat tökéletesítendő minden versenyen elindultak.

Az első -magyar- kismotoros Grand Prix-t győztesként fejezték be a Mátrák. Sőt, 1939-ben a Millenáris pályán 87,7 km/h átlagos sebességgel pályarekordot értek el. Ezek következtében több külföldi lap is lehozta, alias megemlékezett a motorkerékpár hatalmas sikeréről, ráadásul a német Sachs gyár képviselője is megtekintette.

1941 környékén a Gyártás átköltözött a Gömb utcába. 1944-ben, politikai nyomásra eltávolították a gyár tulajdonosát, a cég éléről. A Gömb utcai épület a második világháború eseményeinek következtében bombakárokat szenvedett.

Az újraszervezéstől a leállásig[szerkesztés]

1945 tavaszán szívós munkával, néhány Ausztriából visszahozott példány segítségével ismét megindult a termelés, sőt még törpeautót is készült! Ám az államosítást Mátra sem kerülhette el. Az új korszak egyik irányító csúcsszerve, a MOGÜRT vette át a Mátra motorok gyártását 1947-ben. Vezérigazgatójuk, dr. Szentiványi Ervin a vállalatcsoporthoz tartozó Hajtómű- és Fogaskerékgyárat (HAFE-t) bízta meg a nullszéria legyártásával. Ez csupán egy kísérlet maradt: "egy nullszéria készült, a profil leállításával a már elkészült motorkerékpárokat az üzem dolgozói is megvásárolhatták" -írták a HAFE történetét feltáró könyvben.

Így végződött a Mátra motorok története.

További információk vele kapcsolatosan[szerkesztés]

Maga a motorkerékpár 100 cm³-es változata az első teleszkópvillával, 3 lóerővel, 2 fokozattal, 1 lánccal rendelkeztek. A motorbeszerzést legelőször a DKW, majd a Fichtel & Sachs 100-as blokkjainak beépítésével gondolta megoldani, de a DKW-nál kereken elutasították, az F&S-nál pedig az SHB-k hazai gyártója, Schweitzer Henrik (SHB=Schweitzer Henrik Budapest) akadályozta meg a terveit.

A rendszám- és vizsgamentes Mátra műszaki adatai: 98 cm³, 3 LE, 3800/min. Furat 50 mm, löket 50 mm, 1:6,5 sűrítés, kétfokozatú, kézi kapcsolású, kulisszás váltómű, Graetzin KF 14-es karburátor, Ignis CM vagy Bosch W175 T1 gyertya, Bosch ULA 16 6V/15 W-os lendkerékmágnes, 6V/7W-os Bosch világítás, 20:1 keverék, 2 liter/100 km fogyasztás, 60-65 km/h végsebesség. Egy lánccal való hátsókerék-hajtás, acélcsövekből hegesztett váz, 8,5 literes üzemanyagtank, teleszkóprugós első villa, hátul szalag-, elöl belső kiterjedésű dobfék, teleszkópos nyeregrugózás, 24-2,25-ös gumiperemes gumik. 37 kg-os saját tömeg.

Gazdag szerszámkészlet és mindenre kiterjedő használati utasítás, rendkívül gondos, minőségi kivitel, meggypiros/ezüst (vagy kívánságra fekete/ezüst) lakkozás. 650 pengő alapár 1939-ben, részletfizetési lehetőséggel. Külön felszerelési tartozékok: csomagtartó, 9,8 literes benzintartály, sebességmérő, hátsó lámpa, zárható kormányrögzítő, dekompresszor stb. Ennél jobban felszerelt és nagyobb teljesítményű kismotorok ebben a kategóriában sem a hazai gyártmányok között (Csepel „Nikkeltankos”, SHB, KMB), sem a külföldi gyártmányok között (NSU Quick, DKW, Jawa Robot, Victoria, Ardie, Phänomen stb.) nem kerültek a magyar piacra.

A kis üzem első lelkes munkatársai Vágai István (akit később a „legyőzhetetlen” jelzővel illettek), Pápai István, Kockás László és Szőllősi Zsigmond voltak. A gazdag versenyeredményekkel és tapasztalatokkal rendelkező Urbach László az 1939. május elején rendezett kismotoros országúti versenyen indította először Mátráit Vágaival és Pápaival a nyeregben.

A 94 kilométeres verseny fényes Csepel-győzelemmel végződött Puhony Nándorral az élen, aki lélegzetelállító 67,6 km/h átlagot futott. Vágai hamar kiesett motorhiba miatt, Pápai a 7. helyre vitte be Mátráját. A félsiker nemhogy letörte volna a Hunyadi tér 12. legénységét, inkább további erőfeszítésekre ösztönözte őket. Az éjszakákba nyúló kísérletezés és szerelés hasznát a Millenáris teknőjében rendezett pályabajnokságon aratott győzelem igazolta. Vágai szenzációs, 78 km/h(!) átlaggal, 87 km/h körrekorddal győzött az 5 kilométeres, tizenkét körös távon.

A Magyar Kerékpáros Szövetség Országos Kismotoros Csillagtúráján már az első két helyet hozták el a Mátrák. Vágai végzett az élen és dr. Zsótér Bertalan a második helyen az 553 kilométeres távversenyben. A WM Csepel a verseny első díjaként egy Csepel 100-as segédmotort ajánlott fel, a 2. és 3. helyezetteknek pedig egy-egy Csepel kerékpárt.

A 100-as felfuttatott gyártásával párhuzamosan folyt a 125-ös Mátra fejlesztése. A 125-ös mindenben örökölte kisebb testvérének jó tulajdonságait és technikai megoldásait. Az Urbach cég legújabb gyártmánya 1940 májusában, a motoros idény előtt mutatkozott be. Az Autó-Motor című lap a mintapéldányt kíméletlen nyúzópróbának vetette alá a budai hegyek legjárhatatlanabb útjain. A cikk írója, Rózsa György elégedetten állapította meg: „…kettős örömmel kell üdvözölni azt a konstrukciót, mely a két litert alig meghaladó fogyasztás mellett is munkabíró, sőt nyúzásbíró, komoly vérbeli motorkerékpár”.

A 125-ös Mátra műszaki adatai:  123 cm3, 3,5 LE 3400 1/min-nél, háromfokozatú, kézi kapcsolású váltómű, 6V/15W-os lendkerékmágnes, 6V/15W-os Bosch világítás, fogyasztás 2,6 liter/100 km, végsebesség 75-80 km/h, zárt acél csőváz, 8,5 literes üzemanyagtank, teleszkóprugós első villa, teleszkópos nyeregrugózás, 47 kg-os saját tömeg. Gazdag szerszámkészlet, mindenre kiterjedő használati utasítás. Alapár 850 pengő 1940-ben. Tartozékai azonosak a 100-as Mátráéval.

Források[szerkesztés]