Luna E–6–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna E–6–4 (más források szerint: Luna E–6–6,- Luna 5a) jelzésű szovjet holdautomata, a Luna-program, a Hold-program részeként készült.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése-sima leszállás, felületének fényképezése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

Az 1964. március 21-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromfokozatú Molnyija hordozórakéta (8K78M) típusú hordozórakétával állították volna Föld körüli parkolópályára. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérni a szökési sebességet, az űreszközt a Hold pályára állítani. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz. Az utolsó fokozat beindítása nem sikerült, belépett a légkörbe és elégett.

Az űrszonda és leszálló egysége:

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyilott ki, biztosítva a stabil helyzetet,
  • a légmentesen lezárt műszeres tartály tartalmazta az akkumulátoros erőforrást, a hőelenőrzőt, és a televíziós egységet,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezte környezetét, elektrónikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Luna–4

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna E–6–5