Lukács István (mesterszakács)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukács István
Lukács István Oscar-díjas séf Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Lukács István Oscar-díjas séf
Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Született1939. június 10.
Szegvár
Elhunyt2020. szeptember 23. (81 évesen)[1][2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamesterszakács
Kitüntetéseia Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2010)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lukács István (Szegvár, 1939. június 10.2020. szeptember 23.) magyar mesterszakács, szakíró . Az Atrium Hyatt Szálloda háromszoros Oscar-díjas séfje és ötszörös olimpiai bajnok. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje tulajdonosa.

Élete[szerkesztés]

Szülei a Károlyi család Kastély Szállójában dolgoztak szakácsként. 1954-ben a budapesti Hotel Palac-ban volt szakácstanuló, 1962-ig maradt itt, majd konyhafőnök lett a kecskeméti Aranyhomok Szállodaban.

1954-ben mint tanuló volt a Palace Szálloda alkalmatottja. 1968-ban Frankfurtból már aranyéremmel tért vissza Magyarországra, Oscar-díjjal pedig 29 éves korában.

Öt szakácsolimpiai aranyérmet, há­rom világbajnoksági aranyat és legalább húsz aranyat még különféle versenyek­ről kapott, a szakács világszövetség örö­kös tagja, ahol összesen százan va­nnak.

Kitüntettek Japánban, Chicagoban a szakácsakadémián.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A frankfurti Nemzetközi Konyhaművészeti Kiállítás Szakács Olimpiáján kétszer, 1968-ban és 1988-ban is elnyerte az Oscar-díjat; de közben
  • 1972-ben Miamiban is beszerzett egyet, így jelenleg ő az egyetlen konyhaművészünk, aki 3 Oscar-díj tulajdonosa.
  • Öt egymás követő Szakács Olimpián (1968, 1972, 1976, 1980, 1984) nyert aranyérmet,
  • 1988 és 1992-ben pedig ezüst- és bronzérmekkel tért haza.
  • Gyűjteményében szerepel még 2 világbajnoki aranyérem és 2 ezüstérem; két Világkupáról 2 aranyérem, 1 ezüstérem és 1 bronzérem, valamint 25 aranyérem további nemzetközi versenyekről.
  • A Nemzetközi Gasztronómiai Világszövetség (VACS) örökös tagja 1996 óta.
  • Megkapta a Német Szakácsok Szövetségének életműdíját (1996).
  • Emellett tagja volt a chicagói Escoffier Társaságnak, a francia Chaine des Rotisseurs társaságnak (1972), és a magyar szervezet alapítója.
  • 1998-ban Pro Turismo díjjal,
  • 2010-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjéével tüntették ki.

Főbb könyvei[szerkesztés]

  • Lukács István-Novák Ferenc-Nagy László: Mesterszakácsok receptkönyve (Bp., 1985)
  • Marosiné-Lukács István: 104 híres magyar recept (Bp., 1988)
  • Marosiné-Lukács István: Magyar tájak ételei (Bp., 1990)
  • Lukács István – Berek János – Nagy Béla: Fradi szakácskönyv (Bp., 1995)
  • Lukács István-Novák Ferenc-Kopcsik Lajos: Oscar-díjasok (Bp., 1996)
  • Lukács István-Oriskó Ferenc-Sándor Dénes-Zsolnay Gábor: Ételkészítési ismeretek (Bp., 2003)
  • Ezek mellett társszerzője a Budapest a la carte és az Így főzünk Pannóniában című könyveknek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Who is who Magyarországon. 7. kiad. Zug. 2009. Hübners Who is Who.