Luis de Llauder y Dalmases

Luis de Llauder y Dalmases
Született	1837 Madrid
Elhunyt	1902 Barcelona
Álneve	Tanyeman
Állampolgársága	spanyol
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	a spanyol képviselőház tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis de Llauder y Dalmases témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Luis Gonzaga María Antonio Carlos Ramón Miguel de Llauder y de Dalmases, de Freixas, de Bufalá y de Camín, Valldeix 1. márkija (1837–1902) spanyol karlista politikus. A 19. század végi katalán karlizmus vezetőjeként ismert.

Család és ifjúság

A Llauder családot először a 15. század végén említik, mint kovácsokat a katalán Argentona városában. A következő két évszázad során a család meggazdagodott és előkelő státuszra tett szert, Mataróban és Barcelonában számos birtokuk lett. A 18. század végén a család egy ikonikus Mataró-kúriát épített, amely Torre Llauder néven vált ismertté. Ezt követően ott éltek, felváltva a barcelonai Hèrcules és Arlet utcák kereszteződésében található rezidenciával.

Luis dédapja, José Antonio Llauder y Duran vállalkozásba kezdett, miután engedélyt kapott a vízforrások kiaknázására. A háború során elszenvedett károk ellenére az üzletet fia, José Francisco Llauder y Camín továbbvitte, aki már mint Mataró első adófizetőjeként halt meg 1824-ben.

José Francisco fia és Luis apja, Ramón de Llauder y Freixes (1807–1870) örökölte a családi vagyont. Beleszeretett a szintén katalán María Mercedes de Dalmases y de Bufalàba (meghalt 1885-ben),  aki vagyonos polgárcsaládból származott. A pár 1837-ben összeházasodott és eredetileg Madridban telepedett le, de hamarosan átköltöztek a barcelonai Llauder-rezidenciára. Ramonnak és Maríának 6 gyermeke született, Luis kivételével mindegyik lány. Buzgó katolikus légkörben nevelkedtek, az egyik lányból például apáca lett.

Luis soha nem házasodott meg, és nem is született gyermeke. Unokaöccse, Manuel de Llauder y Camín volt, de Llauder és Marqués del Valle de Ribas első vikomtja.

Közéleti tevékenység

Kevés információ áll rendelkezésre Llauder 1860-as évekbeli nyilvános tevékenységéről. Minden bizonnyal különböző katolikus csoportosulásokban tevékenykedett, mivel apjától örökölte a társadalmi kérdések iránti élénk érdeklődést. 1864-ben Caridad Cristiana pénztárosának helyettesévé nevezték ki, és 1865-ben a Matarón mezőgazdasági kiállítást előkészítő szervezőbizottság titkára volt. Bizonyos források szerint fiatalkorában ügyvédként működött, bár ezt az információt máshol nem erősítik meg. Valószínűleg a családi vállalkozással is foglalkozott. Irányításával a család által működtetett vízimalmok száma 2-ről 5-re emelkedett, néhányukat kiegészítő gőzgépek felszerelésével is korszerűsítette.

Nem világos, mikor kezdte egész életen át tartó kiadói és újságírói pályafutását. Véleménye a korszak politikájáról – különösen II. Izabella királynőről – nem ismert. Csak az 1868-as dicsőséges forradalom és az Első Spanyol Köztársaság nyilatkozata indította el Llauder politikai karrierjét. Llauder családjában nem voltak ismertek karlista előzmények. Apja politikai nézetei nem világosak, míg apai nagybátyja, Carlos de Llauder y Freixes Partido Moderado politikusként ismert volt Izabella királynő uralkodása alatt. Apai nagyapja, Manuel de Llauder y Camín testvére volt az, aki országos elismerést szerzett a karlisták ellenségeként. Ennélfogva nem világos, hogy Llauder hogyan kereste meg a karlistákat az 1860-as évek végén.

Források

• Raquel Arias Durá, La revista "La Hormiga de Oro". Análisis de contenido y estudio documental del fondo fotográfico [PhD thesis Universidad Complutense], Madrid 2013
• Raquel Arias Durá, Revista "La Hormiga de Oro". Análisis documental, [in:] Revista General de Información y Documentación 24-1 (2014), pp. 183–194
• B. de Artagan [Reynaldo Brea], Políticos del carlismo, Barcelona 1912
• Jordi Canal i Morell, Banderas blancas, boinas rojas: una historia política del carlismo, 1876–1939, Madrid 2006, ISBN 9788496467347
• Jordi Canal i Morell, El carlisme catalá dins l'Espanya de la Restauracio,1875–1900: un assaig de modernització politica (1888–1900), [in:] Bulletin d'histoire contemporaine de l'Espagne 27 (1998), pp. 245–251
• Jordi Canal i Morell, El carlisme català dins l’Espanya de la Restauració: un assaig de modernització politica (1888–1900), Barcelona 1998, ISBN 9788476022436
• Jordi Canal i Morell, Carlisme i catalanisme a la fi del segle XIX. Notes sobre unes relacions complexes, [in:] Le discours sur la nation en Catalogne aux XIXe et XXe siècles. Hommage à Antoni M. Badia i Margarit, Paris 1995, pp. 211–230
• Jordi Canal i Morell, El carlismo, Madrid 2000, ISBN 8420639478
• Jordi Canal i Morell, ¿En busca del precedente perdido? Tríptico sobre las complejas relaciones entre carlismo y catalanismo a fines del siglo XIX, [in:] Historia y Politica 14 (2005), p. 45-84
• Jordi Canal i Morell, Lluís M. de Llauder, cap del carlisme catalá (1888–1902), [in:] L’Erol 76 (2003), pp. 30–33
• Jordi Canal i Morell, La masonería en el discurso integrista español a fines del siglo XIX: Ramón Nocedal y Romea, [in:] J. A. Ferrer Benimeli (ed.), Masonería, revolución y reacción vol. 2, Alicante 1990, ISBN 844047606X, pp. 771–791
• Jordi Canal i Morell, La revitalización política del carlismo a fines del siglo XIX: los viajes de propaganda del Marqués de Cerralbo, [in:] Studia Zamorensia 3 (1996), pp. 243–272
• Agustín Fernández Escudero, El marqués de Cerralbo (1845–1922): biografía politica [PhD thesis], Madrid 2012
• Solange Hibbs-Lissorgues, La prensa católica catalana de 1868 a 1900 (I), [in:] Anales de Literatura Española 7 (1991), pp. 99–119
• Solange Hibbs-Lissorgues, La prensa católica catalana de 1868 a 1900 (II), [in:] Anales de Literatura Española 9 (1993), pp. 85–101
• José Navarro Cabanes, Apuntes bibliográficos de la prensa carlista, Valencia 1917
• José María Paz Gago, Una nota sobre la ideología de Pardo Bazán. Doña Emilia, entre el carlismo integrista y el carlismo moderado, [in:] La Tribuna. Cadernos de estudios de Casa Museo Emilia Pardo Bazán 5 (2007), pp. 349–361
• Enric Subińà i Coll, La Torre Llauder: La masia i els seus propietaris, [in:] XV Sessió Estudis Mataronins. Comunicacions presentades, Mataró 1998, pp. 79–105