Lucius Tarquinius Collatinus

Lucius Tarquinius Collatinus
Római Köztársaság consul
Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 510 vagy i. e. 506
Előd	nincs
Utód	Spurius Lucretius Tricipitinus consul suffectus
Utód	Publius Valerius Publicola consul suffectus
Született	i. e. 6. század nem ismert
Elhunyt	i. e. 5. század Lavinium
Szülei	nem ismert Tarquinius Collatinus
Házastársa	Lucretia
Foglalkozás	ókori római politikus Ancient Roman military personnel
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Tarquinius Collatinus témájú médiaállományokat.

Lucius Tarquinius Collatinus (élt i. e. 6. század végén) a hagyomány szerint Lucius Iunius Brutus consultársa volt a legelső consuli évben, és - szintén a hagyomány szerint - férje ama Lucretiának, aki miatt közvetve a Tarquiniusokat elűzték Rómából.

Aruns Tarquinius unokája, Egerius Tarquinius fia volt, így egyenes ági rokona Brutusnak (mindkettőjüknek Corinthusi Demaratus volt a dédapja), valamint az uralkodó Tarquinius Superbusnak (első unokatestvérek).

A Collatinus ragadványnév eredete Collatia város volt, amit Aruns és testvére, Tarquinius Priscus vettek be.

Consuli ideje rövid volt. A senatus lemondatta, mert a Tarquinius családhoz tartozott. Ekkor Laviniumba költözött, és ott fejezte be életét. Sorsa és ragadványneve különös ellentmondásban áll egymással: collatinus = aki szereti a latinokat. Elképzelhető, hogy a források a Collatia város elfoglalására vonatkozó hagyományt azért őrizték meg, mert nem tudták volna megmagyarázni, hogy a latinokat szerető etruszknak miért kellett száműzetésbe vonulni, illetve a szintén nagy népszerűségnek örvendő Publius Valerius Publicola és közte feszülő ellentétek is elég homályos eredetűek. Superbus elüldözése után a gazdag és befolyásos patriciusok véres hatalmi harcot folytattak (elsősorban a consuli tisztségért), és ennek egyetlen résztvevője sem riadt vissza semmilyen eszköztől célja elérése érdekében.

Lásd még: A Tarquiniusok családfája

Források

• Titus Livius: I.38,57 - 60, II, 2.
• Halikarnasszoszi Dionüsziosz: IV. 64
• Cassius Dio: De Republicae, II.25