Lisszaboni Megállapodás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Lisszaboni Megállapodás (mai szokvány szerint Lisszaboni megállapodás)[1] a földrajzi árujelzők közül az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmára létrehozott oltalmi rendszer. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) működteti. Magyarországon az 1982. évi 1. tvr. hirdette ki. A Lisszaboni Megállapodás 2015-ben elfogadott Genfi Szövege lehetővé teszi majd, hogy eredetmegjelöléseken túl földrajzi jelzések is oltalom alá kerülhessenek. A Lisszaboni Megállapodásnak jelenleg 28 tagállama van.[2]

Az eljárás lényege, hogy a származási ország hatóságai kezdeményezhetik egy megjelölés eredetmegjelölésként való nemzetközi lajstromozását a WIPO genfi Nemzetközi Irodájánál, ha az adott származási országban a megjelölés oltalom alatt áll.

A rendszert érinti az, hogy az Európai Unióban az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek, valamint a szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzői tekintetében kizárólagos az oltalmi rendszer. Az EU tagállamai (így Magyarország) tehát ezen termékek oltalmára nem vehetik igénybe a Lisszaboni rendszert.

A Lisszaboni rendszerben a fel nem sorolt termékek, főleg iparcikkek tekintetében is lehet oltalmat szerezni.

A nemzetközi oltalom nem feltételez jóváhagyott termékleírást és csak a származási országban fennálló oltalom alapján lajstromozható illetve tartható fenn.[3]

Fogalommeghatározások[szerkesztés]

A Megállapodás értelmében az eredetmegjelölés(angolul appellation of origin) : valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, ha azt olyan ottani származású termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét - kizárólag vagy lényegében - a földrajzi környezet határozza meg, a természeti és emberi tényezőket is beleértve.[4]

Ezáltal az eredetmegjelölés fogalmát a Lisszaboni Megállapodás szigorúbbra szabta, mint a TRIPS-egyezmény meghatározása.[3]

Származási országnak azt az országot kell tekinteni, amelynek neve a terméket hírnevessé tette, vagy ahol az eredetmegjelölés hírnevét adó vidék vagy helység fekszik.[5]

Oltalom a visszaélésekkel szemben[szerkesztés]

Az aláíró országok kötelezik magukat arra is, hogy oltalmat biztosítanak bármely visszaéléssel vagy utánzással szemben még akkor is, ha a termék valóságos eredetét is feltüntetik, vagy ha a megjelölést fordításban vagy „fajta”, „típusú”, „-szerű”, „utánzat”, illetve hasonló kifejezéssel együtt alkalmazzák.[6]

Illeszkedési szabályok Magyarországon[szerkesztés]

Bár Magyarország az 1982. évi 1. tvr-rel kihirdetett Lisszaboni Megállapodás tagja, a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény hatályba lépése előtt 26 olyan magyarországi származású eredetmegjelölés volt, amelyet a WIPO Nemzetközi Irodája a Lisszaboni Megállapodás keretében lajstromozott. Mivel azonban a magyar jogban nem addig volt speciális jogintézményi szabályozás az eredetmegjelölésekről, az 1997. évi XI. törvény teremtette meg először a földrajzi árujelzők hazai lajstromát és elrendelte - többek között - ezeknek a magyar vonatkozású nemzetközi eredetmegjelöléseknek a magyarországi lajstromozását.

A Lisszaboni rendszerrel való illeszkedési szabályokat az 1997. évi XI. törvény XVII/B. Fejezete tartalmazza, amelynek címe: Az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozására vonatkozó szabályok. Ide tartoznak:

  • az Általános szabályok[7]
  • A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala útján benyújtott nemzetközi bejelentések[8]
  • A Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölések[9]
  • A nemzetközi lajstromozás magyarországi hatálya[10]

A 2015. évi genfi felülvizsgálat[szerkesztés]

„2015. május 21-én sikerrel zárult az eredetmegjelölések oltalma és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás felülvizsgálatára összehívott diplomáciai értekezlet Genfben. A hat éven át tartó előkészítés során a munkacsoport kettős célkitűzést követett, az új tagok belépését ösztönző modernizálás mellett olyan tervezetet kellett kidolgozni, ami megőrzi az eredeti megállapodás alapvető értékeit is. A diplomáciai értekezlet elé terjesztett javaslat az eredetmegjelölések mellett a földrajzi árujelzők nemzetközi oltalmát is lehetővé tette, megnyitotta a rendszert a kormányközi szervezetek, mint például az EU, csatlakozása előtt, továbbá olyan új rugalmas megoldásokat tartalmaz, mint például a határon átnyúló területek földrajzi árujelzőinek kettő vagy több állam közös bejelentése alapján történő oltalmazását. A diplomáciai értekezlet a fenti kihívásokra pozitív választ adva fogadta el a Lisszaboni Megállapodás Genfi Szövegét. Az értekezletet komoly érdeklődés követte, 114 ország és kormányközi szervezet delegációinak részvételével zajlott. Magyar szakmadiplomáciai siker, hogy a Main Committee I. elnökének Dr. Ficsor Mihályt, az SZTNH jogi elnökhelyettesét választották, akinek irányításával a bizottság intenzív és hosszas tárgyalások eredményeképpen sikerrel tudott megoldást találni a még nyitott, de egyben legérzékenyebb szakmai kérdésekre. A Drafting Committee elnökhelyettesének dr. Gonda Imre főosztályvezető-helyettest választották. Kiemelésre érdemes, hogy a záró nyilatkozataikban a jelenlegi rendszerben nem tag Oroszország, Kína, Svájc és számos fejlődő állam, továbbá az Európai Unió pozitív üzeneteket fogalmaztak meg, felvetve az új megállapodáshoz történő csatlakozás lehetőségét. A diplomáciai értekezlet záró okmányát ünnepélyes keretek között ötvennégy delegáció írta alá, amelyek közül tizenegy – köztük Magyarország – a Lisszaboni Megállapodás 2015. május 21-én Genfben felülvizsgált szövegét is aláírta.[11]

Források[szerkesztés]

  • Iparjogvédelem. SZTNH 146- 147. old.
  • A védjegytörvény kommentárja. HVG-ORAC Budapest, 214.
  • Megújult a Lisszaboni Megállapodás
  • 1982. évi 1. tvr. az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodásnak, az 1967. évi július hó 14. napján Stockholmban felülvizsgált szövege kihirdetéséről

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. teljes nevén "Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására az 1958. évi október hó 31. napján létrehozott, Stockholmban az 1967. évi július hó 14. napján felülvizsgált Lisszaboni Megállapodás
  2. 2016-os adat
  3. a b A védjegytörvény kommentárja. 501. old.
  4. Lisszaboni Megállapodás 2. Cikk (1) bek.
  5. Lisszaboni Megállapodás 2. Cikk (2) bek.
  6. Lisszaboni Megállapodás 3. Cikk
  7. Vt. 116/D. §
  8. Vt. 116/E. § - 116/G. §
  9. Vt. 116/I. § - 116/J. §
  10. Vt. 116/K. §
  11. http://www.sztnh.gov.hu/hu/hirek/sztnh-hirek/hirek-esemenyek/megujult-a-lisszaboni-megallapodas

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • SZTNH-hírlevél
  • Millisits Endre: Némi élénkülés az eredetmegjelölések nemzetközi oltalma területén; MIE Közlemények, 46. szám, 2005/2006, pp. 130 – 136.
  • Kókai-Kunné Szabó Ágnes: Lisszabontól Genfig az agrár termékek földrajzi árujelző oltalmának szabályozására figyelemmel. Védjegyvilág, 25. jubileumi különszám, 23 - 30. old.