Osztrák Császári Lipót-rend
| Osztrák Császári Lipót-rend Leopold-Orden | |||
| |||
| Adományozza Habsburg Birodalom, majd 1867-től Osztrák–Magyar Monarchia | |||
| Típus | többfokozatú kitüntetés | ||
| Státusz | Már nem adományozzák | ||
| Statisztikák | |||
| Alapítás dátuma | 1808. január 8. | ||
| Utolsó kitüntetés dátuma | 1918. november 11. | ||
| Viselési sorrend | |||
| Magasabb rangú kitüntetés | Katonai érdemkereszt 1. osztálya | ||
| Alacsonyabb rangú kitüntetés | Osztrák Császári Vaskorona-rend 1. osztálya | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Császári Lipót-rend Leopold-Orden témájú médiaállományokat. | |||
A Lipót-rend polgári és katonai kitüntetés volt, amelyet I. Ferenc osztrák császár és magyar király alapított 1808-ban édesapja, II. Lipót tiszteletére. A rendnek hagyományosan három osztályát különítették el: lovagkeresztre (Ritterkreuz), középkeresztre (Kommandeurkreuz) és nagykeresztre (Großkreuz). Háború esetén ún. haddíszítményes osztályokat adományoztak, ami a háborúban tanúsított vitézséget volt szimbolizálni.
1901. február 1-jén egy birodalmi határozattal a rend legfelső tagozata, a nagykereszt alá, ám a hadikereszt fölé, egy új szintet, az első osztályú Lipót-rendet helyezték.
Az első világháború során számos osztrák-magyar illetve német nemzetiségű katona kapta meg az elismerést. Utolsó kitüntetettje Ernst Emanuel von Silva-Tarouca volt, aki 1918. november 11-én, órákkal IV. Károly lemondása előtt kapta meg. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után többé nem került adományozásra.
Kitüntetettek
[szerkesztés]
- Balassa János (1814–1868) magyar sebész, egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja[1]
- Takács Lajos (1814 Meszlen - 1891.07.12. Ostffyasszonyfa) 1875. május 18-tól Vas vármegye főispánja, később országgyűlési képviselő, ostffyasszonyfai földbirtokos
- Báró Simonyi József, magyar huszárezredes
- nemes Bauer Iván (1827-1902), m. kir. állami számvevőszéki tanácsos a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta 1894. november 16-án
- Dőry József, báró (1836-Nagyvárad, 1892-Nagyvárad), Bihar vármegye főispánja (1871-1892). 1883-ban a Lipótrend lovag keresztjével tüntettetett ki.
- Nemeskéri Kiss Gábor (1844-1929), királyi curiai bíró[2]
- Kossányi Ödön tábornok, Budapest egykori főparancsnoka
- Nogáll János (Győr, 1820 – Nagyvárad, 1899) bölcseleti és teológiai doktor, katolikus püspök, tankönyvíró, a nagyváradi Szent Vince Intézet alapítója.
- Rudnai és divékújfalusi Rudnay Béla (1857–1932) a budapesti magyar királyi államrendőrség rendőrfőkapitány, Hont, Komárom Nógrád vármegyék szabad királyi városok volt főispánja, országgyűlési képviselő
- Dr.Békássy István (1863-1932) vas megye főispánja
- Takách-Tolvay József altábornagy (1876–1945)
- Wlassics Gyula (1852–1937) jogász, közjogi író, miniszter, az MTA tagja. (1903-ban nyerte el a rend nagykeresztjét).
- Schnell Ágoston pozsonyi fővámhivatali főszámvevő (1892 Október 28.) Koronás Arany Érdemkereszt
- Magerl Károly (1871-1941) a komáromi 12. gyalogezred alezredes parancsnoka az első világháborúban (1915)
Viselése
[szerkesztés] | ||
| Szalagsávok | ||
|---|---|---|
 |
 |
 |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Az Osztrák–Magyar Monarchia kitüntetéseinek viselési sorrendje az 1918. évi állapotnak megfelelően
- Magyarország kitüntetéseinek viselési sorrendje az 1944. évi állapotnak megfelelően
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A kitüntetés leírása (angol nyelven). Austro-hungarian-army.co.uk. [2018. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)