Leopárdteknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Leopárdteknős
Geochelone pardalis bw 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testitudines)
Család: Szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
Nem: Geochelone
Faj: G. pardalis
Tudományos név
Geochelone pardalis
(Bell, 1828)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Leopárdteknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leopárdteknős témájú médiaállományokat és Leopárdteknős témájú kategóriát.

Leopards tortoise entire.jpg

A leopárdteknős vagy más néven párducteknős (Geochelone pardalis) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

Akár 70 centiméteres hosszával és 20 kilogrammos súlyával a negyedik legnagyobb faj a szárazföldi teknősfélék családjában.

Elterjedése[szerkesztés]

Afrika kelet és déli részén, a szárazabb szavannákon, félsivatagos területeken él, ahol a száraz évszak jelenti a legnagyobb kihívást számára, nyári pihenőre kényszerítve őket. Viszont Afrika legdélebbi területein a hűvös késztetheti kisebb aktivitásra.

Alfajai[szerkesztés]

Két egymástól jól elkülöníthető alfaja van.

  • Geochelone pardalis pardalis - a páncél közepének mindkét felén osztott pontok láthatók, valamivel nagyobb, és a faj elterjedési területének déli részén él
  • Geochelone pardalis babcocki - a páncél közepének mindkét felén csak egy pont figyelhető meg.

Megjelenése[szerkesztés]

A sarkantyús teknős (Geochelone sulcata) után Afrika második legnagyobb szárazföldi teknősfaja. Páncélhossza akár 70 cm is lehet, súlya pedig 15-20 kg közötti. Nevét sárga alapon sötét mintázatáról kapta, amely a fiataloknál erőteljesebb, de ritkább.

Sok más szárazföldi teknőshöz hasonlóan a kifejlett egyedek nemét a farkuk hossza és vastagsága alapján lehet meghatározni, az ugyanis a hímeknek jóval hosszabb és vastagabb.

Életmódja[szerkesztés]

A napközbeni hőséget többnyire a bokrok menedékében vészeli át. Növényevő, elsősorban rostban dús fűféléket, pozsgás növényeket, fiatal hajtásokat legel, táplálékát lehullott gyümölcsökkel, gombával egészíti ki.

Szaporodása[szerkesztés]

Geochelone pardalis.jpg

Az év bármely szakában szaporodhat, de a párzási kedvüket a hőmérséklet huzamosabb csökkenése, majd hirtelen emelkedése megnöveli. Megfigyelték, hogy a hímek mindig a legnagyobb nőstényeket választják, még akkor is, ha a párzás a méretbeli különbségek miatt eleve kudarcra ítéltetett. A nőstény 8-10 hetenként rak egy-egy fészekaljnyi, többnyire 5-30 tojást, egy általa ásott, palackformájú üregbe. A szavanna száraz és kemény talaját a vizeletével lazítja fel, hogy ásni tudjon benne. A 150-250 nap múlva kikelő kisteknősök néha hetekig várnak a költőkamrában az esőre, amely eléggé fellazítja földet, hogy ki tudjanak törni a felszínre. Mesterséges körülmények között állandó 30 °C és 70%-os páratartalom mellett is nagy volt az egyedi variáció a kelés időpontját tekintve. A fiatal teknősök 20-25 centiméteresen válnak ivaréretté. Megközelítőleg 40-50 évig élnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A leopárd teknőst egyelőre nem veszélyezteti közvetlenül a kihalás veszélye, azonban egyes területeken egyedszámuk egyre csökken. Ennek oka elsősorban az élőhelyük elvesztése a túllegeltetés és az elsivatagosodás miatt. Az illegális állatkereskedelem szintén csökkenti vadon élő állományát. A párducteknős nagysága és szépsége révén, de félénksége ellenére az egyik legkeresettebb hobbiállat, azonban a vadon élő populáció védelmében szigorúan korlátozzák a kereskedelmét. Több afrikai országban csak tenyészetből született egyedeket engednek a kereskedelembe kerülni, meghatározott kvóta erejéig.

Tartása[szerkesztés]

Leopard Tortoise.JPG

A tartásukkor figyelembe kell venni a nagyságukból következő nagy térigényüket, valamint azt, hogy a száraz és forró körülményeket kell számukra biztosítani. Ugyan szép nyári időben a kertben is tartható, ha lehűl a levegő, melegebb helyre kell őket tenni. A kifutójában, terráriumában melegedőpontokat (40 °C) is biztosítani kell számukra. Nyáron vizet is biztosítani szükséges számukra (nekik a mi nyarunk felel meg a téli csapadékos időszaknak), míg télen kevesebb is elég. A takarmányozásunknak is ehhez kell igazodnia, vagyis nyáron bőségesebben adjunk a teknősöknek, télen szegényesebben. Főként rostban gazdag növényeket fogyasztanak, a lédús gyümölcsök és zöldségek csak kiegészítésképpen szerepeljenek az étrendjükben. Magas fehérjetartalmú eledeleket, mint pl. a kutyatápot, tojást, túrót, nem igényelnek, és ne is adjunk nekik.

Források[szerkesztés]

  • Holger Vetter: "Panther- und Spornschildkröte – Stigmochelys pardalis und Centrochelys sulcata", Schildkrötenbibliothek Band 1, Edition Chimaira, Frankfurt am Main 2005, ISBN 3-89973-501-3
  • Turtles of the World