Lee Child

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lee Child
Lee Child
Lee Child
Születési név Jim Grant
Született 1954. október 29. (63 éves)
Coventry, Anglia
Állampolgársága brit
Nemzetisége angol
Foglalkozása
Iskolái
  • University of Sheffield
  • King Edward's School
Díjak
  • Nero Award (The Enemy, 2005)
  • Cartier Diamond Dagger (2013)

Lee Child aláírása
Lee Child aláírása

Lee Child weboldala
Lee Child az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lee Child témájú médiaállományokat.

Lee Child (eredetileg Jim Grant Coventry, 1954. október 29. – ) angol író, az Amerikai Egyesült Államokban él.[1] Felesége a New York-i származású Jane,[2][3] akivel együtt élnek New York államban. Első regénye (angol címe: Killing Floor, magyarul Elvarázsolt dollárok címmel jelent meg), megnyerte az Anthony Awardot, és a Barry Award „Legjobb első regény” díját.

Lee Child minden regénye egy egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi, aki szerte az Egyesült Államokban vándorol.

Fiatalkora[szerkesztés]

Coventryben született, azonban négyéves korában szüleivel és három másik testvérével Handsworth Woodba, Birminghambe költöztek a gyerekek jobb taníttatása érdekében.[4] A birminghami King Edward's School-ba járt.[5] Apja köztisztviselő volt,[3] öccse Andrew Grant, aki szintén író.

Munkássága elején olyanok voltak hatással írásaira, mint Alistair Maclean, Enid Blyton és W.E. Johns.

1974-ben, 20 éves korában, (míg Grant a Sheffield-i jogi Egyetemre járt) kezdett el egy színházban különböző háttérmunkákat végezni, azonban nem volt szándéka jogi pályára lépni.[3] Az egyetem elvégzése után egy kereskedelmi televíziónál helyezkedett el.[6]

Karrier[szerkesztés]

Grant a Granada Television-nél, Manchesterben látott munkához, mint gyártásvezető. Több tv-sorozat elkészítésében részt vett, a csatornán leadott munkáinak hossza meghaladja a 40 000 órát.[7] A Granadánál maradt egészen 1995-ig,[3] ahol az utolsó két évben már a szakszervezetben is töltött be pozíciót.[8]

A cég átszervezése után elbocsátották, akkor elhatározta, hogy regényeket fog írni, mondván a regény „a szórakoztatás valódi formája”.[9] Első regénye 1997-ben jelent meg Killing Floor címmel. Grant 1998 nyarán költözött az Egyesült Államokba.[2]

Hobbijai[szerkesztés]

Hivatalos honlapján azt írja, hogy szabadidejét olvasással, zenehallgatással, illetve a Yankees, az Aston Villa vagy a Marseilles focimeccseinek nézésével tölti.

Regényei és díjai[szerkesztés]

  • Elveszett holnap (Gone Tomorrow 2009, magyarul 2009)
  • 61 óra (61 Hours 2010, magyarul 2010)
  • Megérte meghalni (Worth Dying for 2010, magyarul 2011)
  • Az ügy (The Affair 2011, magyarul 2012)
  • Összeesküvés (A Wanted Man 2012, magyarul 2013)
  • Nincs visszaút (Never go back) (2013, magyarul 2014 január)
  • Bosszúvágy (Personal) (2014, magyarul 2015)
  • Néma város (Make me) (2015 szeptember, magyarul 2016)
  • Hőség (2016 Ebook)
  • Esti Iskola (Night School) (2017)
  •  A nevem: Jack Reacher (2017)

Egyéb díjai[szerkesztés]

  • 2005, The Bob Kellogg „jó polgár” díj az internet írásközösségért tett kiemelkedő közreműködéséért.

Források[szerkesztés]

  1. David Smith: Sacked at 40 and on the scrapheap. Now Brummie tops US book charts. guardian.co.uk. (Hozzáférés: 2008. július 8.)
  2. ^ a b Interview in Writers' Write Journal, August 2001. (Hozzáférés: 2007. október 7.)
  3. ^ a b c d Interview in January Magazine, May 2003. (Hozzáférés: 2007. október 7.)
  4. Bob Cornwell: A Reacher Moment...or Two. twbooks.co.uk. (Hozzáférés: 2007. február 18.)
  5. David Smith: Sacked at 40 and on the Scrapheap: Now Brummie tops US Book Charts. guardian.co.uk. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
  6. Claire White: A Conversation with Lee Child. Writers Write, 2001. augusztus 1.
  7. Author's Publisher: Lee Child Biography. BookBrowse, 2004. május 1.
  8. Interview with Tangled web Books, 2005. (Hozzáférés: 2007. október 7.)
  9. Readers Digest: Select Editions. RD.com. (Hozzáférés: 2007. február 18.)
  10. Shortlist for Theakston’s Crime Novel of the year Award 2009. digyorkshire.com, 2009. június 2. (Hozzáférés: 2009. június 17.)

Interjúk újságokkal[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]