Lasničić család
| Lasničić család | |
| Nemesi család | |
| Ország | Horvát Királyság |
| Nemzetiség | horvát |
| Alapítva | 12. század |
| Kihalt | 15. század |
A Lasničić (vagyLačničić, Lisničić ) család egyike volt a Horvát Királyság azon tizenkét törzsi nemzetségének,[1] amelyet a Pacta conventa is említ.
Története
[szerkesztés]Származási helyük az egykori Luka és Sidraga zsupánia területe a Zára és Biograd vidékén található.[2] A nemzetség legkorábbi ismert őse Obrad Lasničić zsupán, egyike a Pacta conventában említett tizenkét nemesnek.[2] A család legkorábbi biztos említése 1207-ből származik, amikor Jutroš és Slavomir két okiratban is szerepel a bubnjani Szent Péter-templomnak a Biograd közelében fekvő Szent Kozma és Damján monostornak történő adományozásának tanújaként.[2]
A 14. század elejéig Gacka zsupánia területén voltak birtokaik, az Otocsán és Doljani közötti birtokot róluk nevezték el. I. Károly magyar király azonban 1316 és 1323 között földjeiket Frangepán II. Dujamnak adta, emiatt Lasničić név eltűnt Gackáról. [2]
Ugyanebben az évszázadban tesznek említést a család néhány gazdaságáról Zárában, valamint a Vrána környéki Raštaniban és a Zára melletti Bičiniben.[1][2] A nemzetség további ismert tagjai voltak Juraj, Dibudoj és Tolšo, akik 1380 előtt haltak meg, és akik közül Jurajnak birtoka is volt Zárában. A családot utoljára 1448-ban említik, amikor a Raštaniban élő Jakov glagolita papot említik.[1][2]
A Tolšić-ág
[szerkesztés]Ez az ág Tolšo (Tolso Lassicich) zsupánról kapta a nevét, akit 1275-ben bíróként, 1322-ben pedig már elhunytként említenek.[2] Valószínűleg volt egy Hlapac nevű fia, akinek egy Juraj nevű zárai birtoka volt, amelyet még Tolšótól vásárolt meg a 14. században. 1361-ben Martint, míg 1380-ban és 1388-ban Vladislav Tolšićot jegyezték fel, aki eladott néhány földet, és 1398-ban birtoka volt Lemeševo Hrašćéban.[1][2][3] Hozzájuk tartozott az 1391, illetve 1399 előtt elhunyt Šimun és Jakov is, akik közül Jakovnak volt egy lánya Jelena, aki Ratko Drahiašić Čudomorić zárai polgár felesége volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Biografski leksikon: Pejo Ćošković - Hrvatski biografski leksikon: Lasničići. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2013) (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Lasničići. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Karabić: Damir Karabić-Maja Katušić-Ana Pisačić: Srednjovjekovni registri Zadarskog i Splitskog kaptola (Registra Medievalia Capitulorum Iadre et Spalati) Vol. 2 : Velika bilježnica Zadarskog kaptola (Quaternus magnus Capituli Iadrensis). Fontes : izvori za hrvatsku povijest, XIII. évf. 1. sz. (2007) Hozzáférés: 2021. november 28.
További információk
[szerkesztés]- Mladen Ančić: Gradu kmeti ili iobagiones castri kao element društvene strukture Hrvatskoga Kraljevstva. Miscellanea Hadriatica et Mediterranea, VI. évf. 1. sz. (2019)
- Branimir Gušić: Prilog etnogenezi nekih starohrvatskih rodova. Radovi, 16–17. sz. (1969)
- Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519
- Vladimir Mažuranić: Prinosi za hrvatski pravno-povijesni rječnik. archive.org. Zagreb: JAZU (1922)
- Petrichevich Horváth Emil: A Mogorovich nemzetség. Adatok a horvát nemzetségek történetéhez. Turul, 1–2. sz. (1933) Hozzáférés: 2021. november 27. [halott link]
- Franjo Smiljanić: Neka zapažanja o teritoriju i organizaciji Bribirske županije u srednjem vijeku - Historical Contributions. hrcak.srce.hr. Zagreb1: Croatian Institute of History (2003) (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- Držislav Švob: Pripis Supetarskog kartulara o izboru starohrvatskog kralja i popis onodobnih banova. Historijski zbornik, IX. évf. 1/4. sz. (1956)
- Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9
