Lagerstätte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A solnhofeni litográf pala, az egyik legnevesebb lagerstätte. Itt nagy számban találhatunk a Jura időszak élővilágából leleteket.

A Lagerstätte, magyarul lelőhely olyan földtani képződmény, amiben nagy mennyiségű és jó megtartású fosszília található. Sok esetben nem csak a kemény, de a lágy részek is megőrződtek, így a paleontológiai kutatások szempontjából rendkívül nagy a jelentőségük.

A szó német eredetű, és egyszerűen tárolóhelyet jelent. Magyarra ugyan lelőhelynek fordíthatjuk, de ennél precízebb a jelentése.[1] A lelőhelyen ugyanis egyszerűen csak találunk valamit, de a lagerstätte esetén kifejezetten jelentős, jól kivehető maradványokkal találkozhatunk. Jelenleg pontos magyar megfelelője sajnos nincs.

Keletkezésük[szerkesztés]

A lagerstätte létrejöttéhez több tényező együttes jelenléte szükséges, méghozzá az egyedek pusztulását követően rövid időn belül. Éppen ez teszi olyan ritkává az előfordulását.

  • A hullákat gyorsan temesse be üledék, hogy a dögevők pusztítását, illetve a lebomlási folyamatok alaktorzítását megakadályozza.
  • Az oxigén jelenléte a lebontó szervezetek, azaz a gombák és egysejtűek elszaporodását segíti, tehát fontos, hogy az elpusztult szervezet környéke el legyen zárva előle. Ez tengeri eredet esetén könnyen, szárazföldön nehezebben megvalósuló körülmény, így magyarázható, hogy miért gyakoribbak a vízi lagerstättek.
  • A szövetek gyorsan bomlanak, az ásványok csak igen lassan, ezért a megőrződéshez minél gyorsabb ásványosodás szükséges. Ennek egyik összetevője az oldott anyagokban gazdag, nedves környezet, ami szintén a vízi lelőhelyek kialakulását jellemzi.

A legjellemzőbb eredet a fentiek alapján a vízfenéki üledék, ahová iszap, azaz finom eloszlású anyag rakódik le, és ami a testeket elzárja az oxigéntől. Ezen kívül jellemző kialakulás lehet egy heves áradás vagy sárlavina, ahol szintén a lerakódó iszap hozza létre a lagerstättet, illetve szárazabb éghajlaton egy homokvihar. A kialakulás sajátosságai közé tartozik, hogy egy lagerstätte általában a környék összes fajának egyedeit tartalmazza.

A lagerstätte kialakulása révén az élőlényeknek tehát a lágy részei is megmaradnak, ez rendkívül értékessé teszi őket. A fosszíliák révén ugyanis betekintést nyerhetünk az élőlények testfelépítésébe, esetlegesen az életmódjukba is ebből következően.

Jelentős lelőhelyek[szerkesztés]

Néhány fontosabb lelőhely adatait az alábbi táblázat tartalmazza:[2]

Megnevezés Korszak Fontos fosszíliák Felfedezés éve Felfedező!
Csengcsiang pala Kambrium Haikouichtys 1984
Burgess-pala Kambrium Hallucigenia, Anomalocaris 1909 Charles Doolittle Walcott
Kaili formáció Kambrium
Wheeler pala Kambrium Elrathia kingii, Naraoia Charles Doolittle Walcott
Orsten Kambrium Cambropachycope 1975 Klaus Müller
Hunsrück Slates Devon Euzonosoma tischbeiniana 1862 Ferdinand von Römer
Mazon Creek Karbon Lepidodendron, Latzelia primordialis
Posidonia pala Jura Lepidotes elevensis, Stenopterygius crassicostatus 1598 Johannes Bauhin
Solnhofen mészkő Jura Archaeopteryx lithographica A középkor óta ismert
Auca Mahuevo Kréta Fészkek, fészkelőhelyek 1997 Luis Chiappe
Green River formáció Eocén Diplomystus, Sztromatolit 1840 S. A. Parker
Messei olajpala Eocén Kopidodon, Allaeochelys crassesculpta A 20. század eleje
Ashfalli fosszília medence Miocén TEleoceras, Protohippus 1971 Michael Voorhies
La Brea kátránytavak Pleisztocén 1901, de a tavakat már korábban is ismerték William Warren Orcutt

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A lelőhely ugyanis általában valamilyen fosszília megtalálási területe, míg a lagerstätte esetén ennél szigorúbb kikötést tettünk.
  2. Palaeos Paleontology: The Lagerstätten A táblázat eredetije

Források[szerkesztés]