Ugrás a tartalomhoz

Lagerstätte

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A solnhofeni litográf pala, az egyik legnevesebb lagerstätte. Itt nagy számban találhatunk a Jura időszak élővilágából leleteket.

A Lagerstätte, magyarul lelőhely olyan földtani képződmény, amiben nagy mennyiségű és jó megtartású fosszília található. Sok esetben nem csak a kemény, de a lágy részek is megőrződtek, így a paleontológiai kutatások szempontjából rendkívül nagy a jelentőségük.

A szó német eredetű, és egyszerűen tárolóhelyet jelent. Magyarra ugyan lelőhelynek fordíthatjuk, de ennél precízebb a jelentése.[1] A lelőhelyen ugyanis egyszerűen csak találunk valamit, de a lagerstätte esetén kifejezetten jelentős, jól kivehető maradványokkal találkozhatunk. Jelenleg pontos magyar megfelelője sajnos nincs.

A lagerstätte létrejöttéhez több tényező együttes jelenléte szükséges, méghozzá az egyedek pusztulását követően rövid időn belül. Éppen ez teszi olyan ritkává az előfordulását.

  • A hullákat gyorsan temesse be üledék, hogy a dögevők pusztítását, illetve a lebomlási folyamatok alaktorzítását megakadályozza.
  • Az oxigén jelenléte a lebontó szervezetek, azaz a gombák és egysejtűek elszaporodását segíti, tehát fontos, hogy az elpusztult szervezet környéke el legyen zárva előle. Ez tengeri eredet esetén könnyen, szárazföldön nehezebben megvalósuló körülmény, így magyarázható, hogy miért gyakoribbak a vízi lagerstättek.
  • A szövetek gyorsan bomlanak, az ásványok csak igen lassan, ezért a megőrződéshez minél gyorsabb ásványosodás szükséges. Ennek egyik összetevője az oldott anyagokban gazdag, nedves környezet, ami szintén a vízi lelőhelyek kialakulását jellemzi.

A legjellemzőbb eredet a fentiek alapján a vízfenéki üledék, ahová iszap, azaz finom eloszlású anyag rakódik le, és ami a testeket elzárja az oxigéntől. Ezen kívül jellemző kialakulás lehet egy heves áradás vagy sárlavina, ahol szintén a lerakódó iszap hozza létre a lagerstättet, illetve szárazabb éghajlaton egy homokvihar. A kialakulás sajátosságai közé tartozik, hogy egy lagerstätte általában a környék összes fajának egyedeit tartalmazza.

A lagerstätte kialakulása révén az élőlényeknek tehát a lágy részei is megmaradnak, ez rendkívül értékessé teszi őket. A fosszíliák révén ugyanis betekintést nyerhetünk az élőlények testfelépítésébe, esetlegesen az életmódjukba is ebből következően.

Néhány fontosabb lelőhely adatait az alábbi táblázat tartalmazza:[2]

MegnevezésKorszakFontos fosszíliákFelfedezés éveFelfedező!
Csengcsiang palaKambriumHaikouichtys1984
Burgess-palaKambriumHallucigenia, Anomalocaris1909Charles Doolittle Walcott
Kaili formációKambrium
Wheeler palaKambriumElrathia kingii, NaraoiaCharles Doolittle Walcott
OrstenKambriumCambropachycope1975Klaus Müller
Hunsrück SlatesDevonEuzonosoma tischbeiniana1862Ferdinand von Römer
Mazon CreekKarbonLepidodendron, Latzelia primordialis
Posidonia palaJuraLepidotes elevensis, Stenopterygius crassicostatus1598Johannes Bauhin
Solnhofen mészkőJuraArchaeopteryx lithographicaA középkor óta ismert
Auca MahuevoKrétaFészkek, fészkelőhelyek1997Luis Chiappe
Green River formációEocénDiplomystus, Sztromatolit1840S. A. Parker
Messei olajpalaEocénKopidodon, Allaeochelys crassesculptaA 20. század eleje
Ashfalli fosszília medenceMiocénTEleoceras, Protohippus1971Michael Voorhies
La Brea kátránytavakPleisztocén1901, de a tavakat már korábban is ismertékWilliam Warren Orcutt
  1. A lelőhely ugyanis általában valamilyen fosszília megtalálási területe, míg a lagerstätte esetén ennél szigorúbb kikötést tettünk.
  2. "Palaeos Paleontology: The Lagerstätten". A táblázat eredetije