Ugrás a tartalomhoz

Lászlóffy Waldemár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lászlóffy Waldemár
Született1903. május 2.[1]
Kolozsvár
Elhunyt1984. január 16. (80 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • hidrológus
  • vízépítő mérnök
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1929)
SírhelyeFarkasréti temető (10/4-1-37)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Lászlóffy Waldemár/Woldemár (1934-ig: Bőhm Woldemár) (Kolozsvár, 1903. május 2.Budapest, 1984. január 16.) hidrológus, közgazdasági mérnök, vízépítő mérnök, egyetemi tanár; a műszaki tudományok doktora (1956). "A Duna hidrológusa". A Nemzetközi Dunabizottság és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság felkért szakértője. Édesapja, Lászlóffy Béla (1869–1926) jogász volt.

Életpályája

[szerkesztés]

A budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki, majd közgazdászi diplomát. 1925–1928 között a József Műegyetem Mérnöki Osztálya és Építészi Osztálya Vízépítéstani Tanszékének tanársegéde volt. 1928–1935 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézetének beosztott mérnöke, 1935–1938 között a víztani, 1938–1941 között a vízjelző csoport vezetője volt. 1941–1942 között a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal főnöke volt. 1942–1945 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízhasznosítási Ügyosztályának vezetője volt. 1945–1948 között a Vízrajzi Intézet kutatómérnöke volt. 1948–1951 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanára volt. 1948–1952 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízrajzi Osztályának osztályvezető-helyettese volt. 1952–1963 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízgazdálkodási Osztályának vezetője volt. 1963–1969 között a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet tudományos munkatársa volt.

Munkássága

[szerkesztés]

A Vízrajzi Intézetben fontos hidrológiai tanulmányokat végzett a Nemzetközi Duna-Bizottság és a Duna Állandó és Vízügyi Műszaki Bizottsága számára. 1930-ban a hidrológiai kutatás feladatait és a hidrológiai adatszolgáltatás helyzetét vizsgáló tanulmánya alapján megbízást kapott a Vízrajzi Évkönyv újjászervezésére és szerkesztésére. E munkája az egész hazai vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rendszer megújítását jelentette. A modern információszolgáltatási elvek alapján megszervezte a Vízügyi Szakkönyvtárat. Kutatási területe a magyar Duna víz- és jégjárási viszonyainak, valamint a Tisza-völgy hidrológiájának és vízszabályozásának feltárása volt. Szerteágazó kutató-szervező, oktató tevékenységét tükröző irodalmi munkássága közel 300 cikket és tanulmányt ölelt fel. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottságának tagja volt. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, egyetemi tankönyveket írt.

Sírja a Farkasréti temetőben található (10/4-1-37).[5]

2000-ben a Magyar Hidrológiai Társaság emléktáblát helyezett el lakóháza falán (Salamin Pállal közös emléktábla).

Lászlóffy Woldemár és Salamin Pál emléktáblája, Budapest, II., Szilágyi Erzsébet fasor 13-15.

Művei

[szerkesztés]

[6]

  • A hídépítés hidraulikai kérdései (1929)
  • A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrológiai adatszolgáltatás mai állására (Vízügyi Közlemények, 1930)
  • A folyók jégviszonyai különös tekintettel a magyar Dunára (1934)
  • Nyílt csatornák vízszállításának mérése mederszűkítéssel (1935)
  • Vízsebességmérő szárnyak hitelesítése a toulouse-i egyetem vízműtani intézetében (1935)
  • Franciaország néhány újabb vízierőműve (1936)
  • A vízrajzi tanulmányok számítási és szerkesztési eljárásai (1938)
  • Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása (1938)
  • A Duna 1838. évi árvize és fővárosunk mai árvízvédelmi helyzete (Budapest, 1938)
  • A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879-1939 (1940)
  • Magyarország ivóvízellátása (1940)
  • A kultúrmérnökök hatvanévi munkásságának eredményei (1941)
  • A Duna Budapestnél (1941)
  • Ivóvízellátás és szennyvízelvezetés (1941)
  • Válogatott fejezetek a víztan köréből (1942)
  • A vízrajzi szolgálat fejlesztése a vízitársulatok közreműködésével (1942)
  • A jeges árvizekről (1947)
  • A folyók jégviszonyai (1949)
  • A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása (Vízügyi Közlemények, 1950)
  • A felszíni vízkészletek számbavétele (1952)
  • Vízépítéstan (1952)
  • Árvizi hozamok számítása (1953)
  • A folyószabályozás hidrológiája (1953)
  • A kisvízfolyások hozamának meghatározására szolgáló módszerek (1953)
  • Folyóink jégviszonyai (1954)
  • Folyóink és tavaink hőmérsékleti viszonyai (Budapest, 1956)
  • Az öntözővíz mérése (1957)
  • A Morvatoroktól a Fekete-tengerig terjedő Dunaszakasz jégviszonyai (1958)
  • Az osztrák Duna árvizei (1958)
  • A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének szükségessége és lehetőségei (1961)
  • Hidrológia tervező mérnökök számára (1964)
  • A szegedi árvíz 1879 (1969)
  • A Fertő-táj bibliográfiája (1972)
  • A vízügyi adatok forrásai (1974)
  • Gyakorlati vezérfonal a tudományos munkássághoz (1982)
  • A Tisza (Budapest, 1982)
  • A hidrometria magyarországi fejlődése (posztumusz, Fejér Lászlóval, Budapest, 1986)

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Dr. Lászlóffy Waldemár irodalmi munkássága 80. születésnapja alkalmára (Budapest, 1983)
  • P. Károlyi Zsigmond: Lászlóffy Waldemár (Technikatörténeti Szemle, 1985)
  • Vágás István: Lászlóffy Waldemár (Hidrológiai Közlöny, 1984. 2. sz.).
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. 984. o. ISBN 963-86222-4-5
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 3. átdolgozott kiadás. Szerkesztette: Betlen Katalin. Budapest, Kossuth, 1975.
  • A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2000. Összeállította és szerkesztette: Marczell Ferenc. Budapest, Magyar Hidrológiai Társaság, 2000.
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az …évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerkesztő: Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 1024. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző, 2000.
  • Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
  • Természettudományi lexikon IV. (L–N). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1967.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet