Láng Ida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Láng Ida
Élete
Született 1897
Vésztő
Elhunyt 1944. június 20. vagy 21.
Békéscsaba
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Láng Ida (Vésztő, 1897Békéscsaba, 1944. június 20. v. 21.) regényíró, publicista, költő.

Élete[szerkesztés]

Vésztői fakereskedő zsidó családból származott. Tanulmányait Nagyváradon és Eperjesen végezte. 1910 körül feleségül ment Láng Gyula tanárhoz. Két gyermekük született: Éva és Jichak. Visszavonult életet élt, a vésztői zsidó közösséggel és értelmiséggel nem tartott kapcsolatot. Versei, regényei, tárcái és kritikái a fővárosi és vidéki lapokban, valamint a Magyar Asszonyban jelentek meg. Ismert műgyűjtő volt. 1933 óta rendes tagja a Gyóni Géza Társaságnak. 1944 májusában betegen a vésztői gettóba vitték be, állapotának romlása miatt a békéscsabai kórházba szállították mentőautóval, ahonnan júniusban a békéscsabai gyűjtőtáborba került. A deportálás előtt a gyűjtőtáborban halt meg, a békéscsabai neológ zsidó temetőben temették el.

Utóélete[szerkesztés]

2011 márciusában megjelent a költőnő emlékére egy, az összes fennmaradt versét, publicisztikáját tartalmazó kötet Balogh István - Virág Emese: A tündöklő híd nyomában címmel.

Művei[szerkesztés]

  • Tündöklő híd. Versek. (1944)

Forrás[szerkesztés]

  • Békés vármegye története. Békés vármegye története Szerkesztőbizottsága, Gyula, 1936.

További információk[szerkesztés]